A békés harcos (231)

Japánban két szerzetes, egy öreg és egy fiatal, egy őserdő sáros ösvényén sétált, vissza a kolostorukhoz. Egy gyönyörű nővel találták szemben magukat aki tehetetlenül állt egy iszapos, gyors folyású folyam partján.

Az öreg szerzetes, a nő szerencsétlen helyzetét látva erős karjaiba vette őt, és átvitte a folyón. A nő rámosolygott és átölelte a férfi nyakát, míg az le nem tette a túlsó parton. Köszönetet mondva meghajolt, a két szerzetes pedig csendben folytatta útját.
Amikor a kolostor kapujának közelébe értek, a fiatal szerzetes nem tudta tovább tartóztatni magát.

- Hogy voltál képes átvinni egy gyönyörű nőt a karjaidban? Úgy tűnik, az ilyen viselkedés nem illik egy paphoz. Az öreg szerzetes ránézett a társára és azt válaszolta:

- Én ott hagytam. Te még mindig a karjaidban tartod? 

(Dan Millman - A békés harcos útja)

A békés harcos (179)

A dohányzás nem gusztustalan; a szokás az. Lehet, hogy naponta egy cigarettát elszívok, aztán meg hat hónapig nem gyújtok rá; lehet, hogy élvezek napi egy cigarettát, vagy heti egyet, anélkül, hogy bármiféle legyőzhetetlen késztetésem lenne, hogy még egyre rágyújtsak. És amikor dohányzom, nem teszek úgy, mintha a tüdőm nem látná kárát; utána megteszem a szükséges intézkedéseket, hogy ellensúlyozzam a negatív hatást.

- Soha nem hittem volna, hogy egy harcos dohányzik.

Füstgömböket fújt az orrom felé. - Soha nem mondtam, hogy a harcos annak megfelelően viselkedik, amilyennek te a tökéletes viselkedést képzeled, és azt sem, hogy pontosan úgy viselkednek, ahogyan én. De a házszabályokat mindannyian betartjuk. Tehát, akár megfelel a viselkedésem, akár nem, annyi azért legyen világos számodra, hogy uralkodom minden viselkedés és kényszer fölött. Nincsenek szokásaim; tetteim tudatosak, szándékosak és befejezettek.

(Dan Millman - A békés harcos útja)

A békés harcos (177)

Amikor ülsz, ülj; amikor állsz, állj; bármit csinálsz, ne inogj. Ha egyszer választottál, teljes lélekkel azon legyél. Ne legyél olyan, mint a hittérítő, aki az imádkozásra gondolt, miközben a feleségével szeretkezett, és a feleségével való szeretkezésre gondolt, miközben imádkozott."

(Dan Millman - A békés harcos útja)

A békés harcos (106)

Elmosolyodott, aztán azt mondta. - A csend a harcos művészete, a meditáció pedig a kardja. Ez a legfontosabb fegyver, hogy keresztülvágja magát az ember az illúzión. De értsd meg: az, hogy mennyire használható a kard, a használójától függ. Te még nem tudod, hogyan kell használni a fegyvert, ezért veszélyes, csalóka vagy használhatatlan eszközzé válhat a kezedben. A meditáció kezdetben segíthet, hogy elengedd magad. Kiteszed a "kardodat"; büszkén megmutatod a barátaidnak. Ennek a kardnak a csillogása további illúziók felé tereli a meditálókat, míg végül meg nem válnak tőlük, hogy egy újabb "belső alternatívát" keressenek. Ám a harcos hozzáértéssel és mély megértéssel használja a kardot. Szalagokra szabdalja vele az elmét, széthasítja a gondolatokat, hogy felfedje: szubsztancia híján vannak. Figyelj és tanulj:

Nagy Sándor, mikor a sivatagon keresztül vonult a seregével, két erős gordiuszi csomóba kötött vastag kötelet talált. Senki nem volt képes kicsomózni ezeket, így végül Sándorra várt a feladat. Habozás nélkül kirántotta a kardját és egyetlen erős csapással kettévágta a csomót. Harcos volt!

(Dan Millman - A békés harcos útja)

A békés harcos (104)

Nagyon ideges halnak tűntél, minden nagyobb fodrozódás elől elmenekültél. Később aztán hozzászoktál a hullámokhoz, de továbbra sem voltál tisztában az okaikkal. Láthatod - folytatta -, hogy a halnak hatalmas tudati ugrást kell megtennie, hogy látását a vízen túlira is képes legyen kiterjeszteni. Neked is ehhez hasonló ugrást kell megtenned. Mikor tisztán megérted a forrást, rájössz, hogy elméd fodrozódásainak semmi közük nincs hozzád; pusztán látni fogod őket, anélkül, hogy hozzájuk lennél kötve, hogy arra kényszerülnél, minden egyes kavics keltette víz fodorra túlságosan reagálj. Amint lecsillapítod a gondolataidat, kis, nyüzsgő gondolataidat, kiszabadulsz a világból. Amikor bajban vagy, engedd el a gondolataidat és az elmédet! 

(Dan Millman - A békés harcos útja)