A napokban egy beszélgetés kapcsán újra kezembe került ez a 2003-ban olvasott könyv. Fantasztikusan precízen - és valljuk be: időnként szívbemarkoló őszinteséggel - ír Maxwell Maltz plasztikai sebész. A könyv segít abban, hogy legyőzzük kishitűségünket, megőrizzük totális függetlenségünket (érzelmi és szellemi), konstruktív, előremutató megoldásokat találjunk a "problémáinkra" és szokássá tegyük a boldogság érzését.
A boldogság állapota az emberi lélek és az emberi szervezet sajátja. Hatékonyabban gondolkozunk, sikeresebben teljesítünk, jobban érezzük magunkat és egészségesebbek vagyunk, amikor boldogságot érzünk. Még az érzékszerveink is jobban működnek. [...] A boldogság egyszerűen "egy olyan lelkiállapot, amikor gondolatainkat az idő túlnyomó részében kellemesek."
Ha arra várunk, hogy kiérdemeljük a kellemes gondolatokat, valószínű, hogy eközben leginkább kellemetlen gondolatok foglalkoztatnak majd minket saját értéktelenségünkről. A boldogság - mondta Spinoza - nem az erény hanem maga az erény. Nem azért leljük örömünket a boldogságban, mert megvonjuk magunktól az élvezeteket. Éppen ellenkezőleg, mivel örömünket leljük a boldogságban, képesek vagyunk korlátozni az élvezeteket. [...]
A boldogság abból fakad, hogy önzetlenül élünk és cselekszünk, természetes kísérőjeként annak, hogy élünk cselekszünk vagyis a boldogság nem egyfajta "fizetség".
(Maxwell Maltz: Pszihokibernetika)
