Számos kérdést nyitva hagy az idei évtől hatályos nyugdíjszisztéma, ezek egy részére azonban nem kell egyik pillanatról a másikra választ adnia a kormánynak. A rendszerrel elégedetlenek keresik a kiskapukat, de nem könnyű ilyet találni.
Egyetlen munkanap maradt a fontos döntés meghozatalára: maradjunk a nyugdíjpénztárunkba, vagy menjünk vissza az állami nyugdíjrendszerbe. A döntés korántsem egyszerű, főleg azért, mert nem rendelkeznek elegendő információval a pénztártagok, mire számíthatnak 20-30 év múlva a nyugdíjrendszertől. Tegnap délig 67 500-an adták le nyilatkozatukat, vagyis döntöttek a pénztárban maradás mellett.
De nemcsak a fő kérdésre nehéz választ adni: az új nyugdíjrendszerben részletek is homályban maradnak. A jogszabályok nagyon sok kérdést nem rendeznek egyértelműen. Ez vélhetően nem is volt szándéka a kormánynak, mindent annak az egyetlen célnak rendeltek alá, hogy a lehető legtöbbjen visszalépjenek az állami nyugdíjalapba. Figyelemre méltó továbbá, hogy a tisztánlátás végett nyilatkozatra felkért szervezetek, illetve szakértők vagy nem kívántak élni a lehetőséggel, vagy csak név nélkül voltak hajlandóak szóba állni lapunknak.
Az utóbbi időben egyre gyakrabban felvetődik a kérdés, hogy mi történik azokkal, akik ugyan maradnak a magánnyugdíjpénztáruknál, ám az intézmény idővel a felszámolás sorsára jut. Olyan mérlegelések is napvilágot láttak, hogy ezáltal elodázható a válasz a „menjek vagy maradjak” kérdésre, a pénztártag ugyanis nyer egy kis időt: a pénztárak többsége kénytelen lesz becsukni, mert nem lesz meg a törvény szabta, vagy a gazdaságos működéshez szükséges létszáma, de ez csak hónapok múlva derül ki, a nyilatkozattételi határidő viszont hétfőn lejár, addigra pedig megszülethet az Alkotmánybíróság határozata az ügyben. Ha pedig előtte beüt a krach, újra lehetőség nyílik a nyilatkozattételre. Lapunkat szakmai körökből úgy tájékoztatták: ilyen esetben a pénztártagnak 30 napon belül tudatnia kell, hogy a felhalmozott vagyonát melyik másik pénztárba kívánja áthelyezni, ám amennyiben ezt a szándékát nem jelzi, akkor automatikusan visszakerül az állami rendszerbe.
Kérdés, ebben az esetben a január utáni időszakot miként veszik figyelembe a nyugdíj szolgálati, illetve jogszerző idejének megállapítása során. Szakértők szerint erre nincs világos iránymutatás: egy részük úgy véli, a magán-nyugdíjpénztári tagság alatt eltöltött időt figyelembe kell venni a szolgálati idő megállapítása során.Mások viszont azt hangsúlyozzák, hogy a törvény alapján aki nem lép vissza január végéig, az „kiiratkozik a társadalombiztosításból”, ahová később nem áll módjában visszatérni. Akárhogy is, a szakemberek szerint nem érdemes bazírozni erre a helyzetre, túl sok benne a kockázat.
Valamivel kecsegtetőbb felállás alakul ki akkor, ha a későbbi kormányok valamelyike megszűnteti az idevágó passzusokat, vagyis a pénztárban maradók ezután nem szereznek szolgálati időt, annak ellenére sem, hogy a munkáltató fizeti utánuk a kötelezettségeket az állami nyugdíjkasszába. – A szolgálati időt minden további nélkül meg lehet állapítani – magyarázta nyilatkozónk –, hiszen ehhez minden szükséges papír rendelkezésre áll majd. Innentől már közelebb járunk ahhoz, hogy mindkét oldalról nyugdíjkifizetésekhez jussunk. Az persze más kérdés, hogy aki átlépett az állami rendszerbe, az a 2011 februárjáig a pénztárába befizetett járulékait már aligha kaphatja vissza a nyugdíjalapból.
Született olyan ötlet is, hogy külföldi munkaviszonnyal ki lehet kerülni a szigorú szabályokat, és pénztártagként is hozzá lehet jutni állami nyugdíjalapból kifizetett járandósághoz. A szakértő szerint ez valóban lyuk lehet a rendszeren, amit a kormány valószínűleg nem tud majd befoltozni – de nemcsak a magyar, hanem egyik uniós államé sem. Brüszszel ugyanis abba az irányba megy, hogy az uniós munkavállalók azon ország jogszabályai szerint fizessék helyben a járulékokat, ahol dolgoznak. A különböző országokban eltöltött évek pedig összeadódva beleszámítanak a szolgálati időbe – fejtette ki a szakértő. A nyugdíj megállapításánál ezt a szolgálati időt vennék alapul, igaz a nyugdíjat nem egy helyről kapná az uniós állampolgár, hanem annyi ország nyugdíjbiztosítási rendszeréből, ahány országban – és amennyi időt – dolgozott.
Az index.hu felvetése szerint az sem veszíti el a teljes állami nyugdíjat, aki most pénztártag marad. Tizenöt év szolgálati idő után résznyugdíj, húsz év után teljes nyugdíj jár mindenkinek. Aki pedig megközelítette valamelyik határt, az megvásárolhatja a hiányzó éveket – erre az állami nyugdíj összegének megállapításakor van lehetősége. – Aligha lehet bízni abban, hogy ha ez egy jól működő alternatíva lesz, akkor a kormány nem csukja majd be ezt a kaput – tette hozzá már a Népszabadságnak nyilatkozó nyugdíjszakember. Igaz, ez viszonylag kevés ember számára elérhető megoldás, mert nem olcsó mulatság: az index számításai szerint egy nap közel 900 forintba kerül, tehát már egy év is bőven 300 ezer forintból fedezhető csak.
Ugyancsak az index felvetése, hogy a maradó pénztártagok közül azok, akik nem kapnak meghatározott ellátásokat az állami nyugdíjrendszerből (például öregségi nyugdíjat), idős korukban elesnek az ingyenes egészségügyi szolgáltatástól. Ezzel kapcsolatosan azt mondja megszólalónk, hogy nem szándékosan lett ilyen a rendszer, ezen változtatni fognak. Egyszerűen túl rövid volt a jogszabály megalkotására rendelkezésre álló idő, ezért maradtak hézagos részek benne. Ha tudatosan történt volna így, akkor erre a tényre bizonyosan kormányzati kommunikáció épült volna, hiszen ezzel is kampányolni lehet a pénztárak ellen.
A rendszerrel elégedetlenek bízhatnak az Alkotmánybíróság (AB) vagy a strasbourgi emberi jogi bíróság döntésében. – A képlet azonban nem egyszerű – véli a szakértő. Amennyiben az AB például a jogszabályt visszamenőleg megsemmisíti, elméletileg visszaáll a második pillér. A probléma az, hogy a folyamat csak addig fordítható vissza, amíg a pénztárak el nem számolnak a tagok vagyonaival, ami tavasz közepén esedékessé válik.
Népszabadság