2011. november 2., szerda

A szellemi materializmus meghaladása (49)

A beavatás

Sokan mindössze csak azért vesznek meg egy Picasso képet, mert rajta van a művész neve. Dollárok ezreit fizetik ki a festményért, anélkül, hogy mérlegelnék vajon képvisel-e bármilyen művészi értéket az, amiért ennyi pénzt adnak. Nem a képet, hanem a híres festő nevét veszik meg. Az alkotó hírnevét a festmény művészi értékének bizonyítékaként fogadják el. Ez a szemlélet nem sok intelligenciát tükröz.

A szellemi materializmus meghaladása (48)

Hogyan nyílhatunk meg?
Nem az a kérdés, hogy hogyan csinálod. A megnyílás nem egy szertartás vagy varázsige útján következik be. Az első akadály maga a kérdés, hogy hogyan csináld. Ha nem teszel fel magadnak kérdéseket és nem figyeled önmagad, akkor csak csinálod. Azokon sem szoktál töprengeni, hogy hogyan fogsz hányni. Hánysz, és kész. Nincs idő a latolgatásra, egyszerűen megtörténik. Ha túl feszült és görcsös vagy, akkor nagy fájdalmaid lesznek és nem leszel képes megszabadulni attól ami a gyomrodat nyomja. Megpróbálod visszanyelni, és harcolsz a betegséggel. Meg kell tanulnod ellazulni, amikor beteg vagy.

A szellemi materializmus meghaladása (60)

Ha valamit értékesnek és különlegesnek tartunk, akkor ezzel elkülönítjük magunkat attól a bizonyos dologtól. Például a szemünket, a testünket, a kezünket vagy a fejünket nem tekintjük különösen értékesnek, mivel tudjuk, hogy hozzánk tartozik. Persze, ha bármelyiket elveszítenénk, akkor automatikusan arra gondolnánk, hogy milyen értékes dolgot veszítettünk el: "Levágták a fejem, elveszítettem a karom, egyiket sem lehet pótolni!" Csak az elvesztésük után ébredünk rá a valódi értékükre. Ha meg kell válnunk valamitől, lehetőségünk nyílik arra, hogy felismerjük az értékét. De amíg mindig velünk van és hozzánk tartozik, nem vagyunk képesek különösen nagy becsben tartani, mert természetesnek vesszük, hogy rendelkezésünkre áll. Az értékelés az elválásól való félelemből származik és pontosan ez a félelem okozza az elválást. Minden hirtelen ösztönzést rendkívül fontosnak tartunk, mer félünk, attól, hogy elveszíthetjük. Ezen a ponton lép működésbe az önámítás. Más szavakkal, elveszítettük a hitünket a nyitottságban, és a vele való kapcsolatunkban.

A szellemi materializmus meghaladása (58)

Az önámítás

A beavatás csak ebben az őszinte légkörben történhet meg. Az a naiv elképzelés, hogy egy szellemi operáció hatására teljesen megváltozol, merő képtelenség. Abszolút mértékeben senki sem képes megváltoztatni a személyiségedet. Senki sem tud rávenni, hogy kibújj a bőrödből és a fejed tetejére állj. Az adott nyersanyaggal kell dolgoznod. Olyannak fogadd el magad, amilyen vagy és ne olyannak, amilyen lenni szeretnél. Ez az önámítás és a vágyakozás feladása. Ismerd meg és fogadd el a személyiséged jellemzőit. Akkor esélyed van arra, hogy megtaláld, mi inspirál téged.

A szellemi materializmus meghaladása (46)

Általában nem vagyunk tisztában az önfegyelem és az aszkézis valódi jelentésével. Az aszkézis és a dharmával összhangban álló életvitel az elemi józanságra épül. Ha a hétköznapi életet találod megfelelőnek, akkor számodra ez a dharma. Ugyanakkor meglehet, hogy az írásokból ismert jógi aszkéták életét abnormális dolognak tartod. Ez minden esetben az adott személytől függ. Az a fontos, hogy a te számodra mi tűnik józan, valóban szilárd, stabil életszemléletnek. Buddha például egyáltalán nem volt vallási fanatikus, és magasrendű eszményekhez sem akarta igazítani az életét. Az emberekkel egyszerűen nyitottan és mély bölcsességgel bánt. Az ő bölcsessége a transzcendentális józan észből fakadt. Tanítását a józanság és a nyitottság jellemezte. [...]

Marpa azonban semmit sem akart bebizonyítani. Egy teljes mértékben józan, hétköznapi ember volt, és ugyanakkor tökéletesen megvilágosodott mester. Ő a Kagyü hagyomány atyja. Tőle származik minden tanítás, amelyet tanulmányozunk és tanítunk.

Agyő, Világ! (200)