Hoponoponó (63)

... ha valahányszor ki akarsz valamit javítani az életedben - pénzügyektől a társkapcsolatokig terjedően -, mindössze egy helyre kell tekintened: saját magadba.

Hoponoponó (54)

A teljes felelősség az jelenti, hogy mindent elfogadsz. Még azokat az embereket is, akik belépnek az életedbe, a gondjaikkal egyetemben, mert az ő problémáik a te problémád. Ők immár a te életedben vannak, és ha teljes felelősséget vállalsz az életedért, akkor azért is teljes felelősséget kell vállalnod, amit ők tapasztalnak meg. (Ezt olvasd el még egyszer! Állítom, nem lesz könnyű befogadni...)

Hoponoponó (53)

- Ha meg akarsz oldani egy problémát, dolgozz magadon, akkor dolgozz magadon! Ha a problémád történetesen valaki mással kapcsolatos, akkor csak azt kell magadtól megkérdezned: "Mi zajlik bennem, ami miatt ez az ember piszkál?" Az emberek csak azért bukkannak fel fel az életedben, hogy piszkáljanak! Ha ezt tudod, akkor minden helyzeten javíthatsz. Hogyan? Egyszerű: "Sajnálom, ami történik. Kérlek, bocsáss meg!"

Aztán elmagyarázta, hogy ha masszőr vagy csontkovács vagy és valaki hátfájás miatt kéri a segítségedet, akkor a következő kérdést kell föltenned: "Mi zajlik bennem, ami miatt ez az ember fölkeresett engem a hátfájásával?"

Hoponoponó (48)

Dr. Hew Len így szól: - Egyszerűen megfogalmazva: a hoponoponó azt jelenti, hogy helyrehozunk valamit, hogy kijavítunk egy hibát. A ho'o hawaii nyelven okot jelent, a ponopono pedig tökéletességet. Hawaii őslakosai szerint a hibák olyan gondolatok nyomán keletkeznek, amelyeket múltbéli fájdalmas emlékek szennyeztek be.  hoponoponó révén el tudjuk engedni ezeknek a fájdalmas gondolatoknak vagy hibáknak az energiáját, amelyek felborítják az egyensúlyt, és betegséget okoznak. 

Röviden: a hoponoponó egyszerűen problémamegoldó folyamat. Amit azonban teljes egészében önmagadban folyatsz le.

Hoponoponó (40)

Mindössze négy egyszerű mondatot kell ismételgetni, szünet nélkül, az ISTENINEK címezve:

„Szeretlek."

„Sajnálom."

„Kérlek, bocsáss meg!"

„Köszönöm."

Hoponoponó (35)

Norretranders azt írja, hogy tudatos elménknek fogalma sincs arról, hogy mi történik valójában. így fogalmaz: „Tény, hogy minden egyesmásodpercben több millió bit információ áramlik keresztül az érzékszerveinken, ám tudatos folyamataink maximum 40 bitnyit tudnakebből feldolgozni. Sok millió bit sűrűsödik össze az olyan tudatos megtapasztalásban, ami gyakorlatilag semmi információt sem tartalmaz." Ha jól értettem, dr. Hew Len azt mondja, hogy mivel valójában nemtudjuk, hogy egy adott pillanatban mi történik, mindössze annyit tehetünk, hogy átadjuk a dolgot, és bízunk. A lényeg, hogy az életünkben mindenért 100%-ban vállaljuk a felelősséget. Mindenért. Azt mondja, az ő munkája: önmaga megtisztítása. Ennyi. És ahogy tisztítja magát, úgy tisztul a világ is, mert ő maga a világ. Minden, ami rajta kívül van, kivetülés és illúzió. Bár e tanítás részben jungiánusnak hangozhat abban az értelemben, hogy amit kívül látsz, az a saját életed árnyéka, ám amit dr. Hew Len mond, az ennél sokkal több. A jelek szerint elfogadja, hogy a világon minden a te tükörképed, ám azt is mondja, hogy a te felelősséged minden általad megtapasztalt dolog kijavítása. Mégpedig a bensődből történő korrekciója, amit úgy tehetsz meg, hogy kapcsolatba lépsz az ISTENIVEL. Szerinte a külső dolgokat csak egyféleképpen lehet kijavítani. Oly módon, hogy kimondod a „szeretlek" szót az ISTENINEK, amit nevezhetünk Istennek, életnek, univerzumnak vagy - bármilyen egyéb szóval illetett - kollektív, magasabb erőnek.

Hoponoponó (33)

Dr. Hew Len elmagyarázta, hogy ha teljes felelősséget vállalsz az életedért, akkor minden, ami az életedben megjelenik - egyszerűen azért, mert ott van az életedben - a te felelősséged. Az egész világot szó szerint te teremted.

Hoponoponó (31)

Ha hajlandók vagyunk megtisztítani magunkat a "panaszolt panaszoktól", akkor rendben leszünk és mindenki más is rendben lesz. Ezért senkinek sem tanácsoljuk, hogy ossza meg másokkal a hoponoponót. Ehelyett mindenkit arra ösztönzünk, hogy tegyék félre a másokkal kapcsolatos ügyeiket; először magukat szabadítsák fel, és mindenki mást csak ezután.

Hoponoponó (30)

Az emberiség olyan, függőséget okozó emlékeket halmozott fel, amelyek szerint mások közreműködésére és segítségére van szükség. A hoponoponó lényege, hogy tudatalattinkból szélnek eresztjük azokat az emlékeket, amelyek visszajátsszák az olyan érzékeléseket, amelyek szerint a probléma  "odakint" van, s nem idebent.

India, a végletek birodalma (106)

A védákat, a hindu hitet, törvényt és bölcsességet erdei remeték és hagyományőrző bráhmin iskolák mentették át a történelem viharain, különösen a buddhizmus, majd az iszlám uralma idején. Eközben a filozófiai és istentiszteleti irányzatok sokasága jött létre és őrződött meg. A hagyományban hat „filozófiai” iskola különül el. Ezekből a metafizika, ateizmus, teremtés és anyagelvűség számunkra is ismerős elvei bonthatók ki, keveredve a logika és a számtan tisztázott elveivel.
Ezeknek az iskoláknak egyike a jóga. Az anyagtalanul ragyogó tiszta lélek teljes és végtelenül szabad megélésére irányuló módszerek maguk is sokfélék. Alapelvük a test megrendszabályozása. A tiszta lélek felragyogtatásához, a látszatok és minden anyagi „elégetéséhez” vivő út „felfelé” vezet a testben az egymás fölé rendezett csakrákon keresztül. Ezekben a „kerekekben” forog kundaliní, a rejtőző energia, s a világ minden értelme az óm (aom) szótagba sűríthető, amelynek végtelen ismétlése ott van a felfelé törekvés centrumában.
Az utolsó iskola a védánta, mely máig minden intellektuálisan színvo¬nalas hindu teológia alapja. A védánta követője volt Szvámí Vivékánanda és Srí Aurobindó éppúgy, mint a Nehru-időszak meghatározó gondolkodója, Rádhákrisnan. Az Upanisadok bölcseletére támaszkodó védánta számára a végső, személytelen realitás a „brahman”, amely saját lelkünkkel, az átmannú azonos. Hozzá viszonyítva minden más látszat, mája, elmúlás, szenvedés és bizonytalanság.

A Védákból származó tudásnak ez a nagy tisztázása a VTII. században Dé¬len élt bráhmin, Sankara műve. Tiszta, éles logikával, az indiai képszerű gondolkodást mégis fenntartva teremtett rendet a különféle elképzelések között. Bizonyára hatott rá a buddhizmus kidolgozott következetessége, viszont neki köszönhető, hogy a további századokban a hindu hit visszavehette primátusát.

Már a Krisztus előtti utolsó évszázadokban jelentős szerepet játszottak Vászudéva isten (Visnu) követői, a bhágavaták. Vászudéva később Visnuval és Krisnával vált azonossá, majd a középkor folyamán filozófiai mélységekre tett szert. A Bhagavad-gítá, az indiai gondolatok legmagvasabb foglalata is ezt a szemléletet példázza. A csatába tartó királyfi, Ardzsuna a tetteknek és kötelességeknek, valamint az élet tiszteletének ellentmondásán tépelődik. A klán törvényei szerint csatázni és ölni helyes-e, vagy a csatamezőt odahagyva embertársainkat élni hagyni. A királyfi kocsihajtója, Krisna válaszolja meg kérdéseit. Tetteink karmánktól, a születésünk és elfoglalt helyzetünk által ránk rótt kötelességeinktől függenek. A harcos ezért ölhet. Az „üdvözüléshez” vagy „megszabaduláshoz” vezető jóga természete is ettől függően többféle. A megfelelő szellemben végzett tevékenység is áldozat, s jóhoz vezet, amint az önmegtartóztatás, a tudás, vagy az alázatos hit, a bhakti jógája is.

Beszélgetések Istennel (254)

AZ ÉLET CIKLUSAI, NŐ, FÉRFI 

Az élet ciklusokban mozog. Minden ciklikus, beleértve az életet is. Minden! Amikor ezt megérted, lehetőséged nyílik, hogy ne csak elszenvedd, hanem megértsd a folyamatot.

Minden ciklikusan mozog. Az életnek van egy természetes ritmusa, és minden ehhez a ritmushoz alkalmazkodik, minden együtt mozog ezzel a hullámmal. Ezért van megírva: „Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt."

Bölcs, aki megérti. Talpraesett, aki felhasználja.

Kevesen értik meg olyan jól az élet ritmusát, mint a nők. A nők ritmus szerint élik le az egész életüket. Összhangban állnak az élet ritmusával.

A nők a férfiaknál jobban képesek együtt haladni az áramlattal. A férfiak ellen akarnak állni, irányítani akarják az áramlatot. A nők kitapasztalják, megismerik, majd feloldódnak benne, hogy aztán hozzásimuljanak.

A nő meghallja a szélben a virágok dalát. Látja a Láthatatlan szépségét. Érzi az élet minden rezdülését. Tudja, mikor kell szaladni, és mikor kell megpihenni; mikor kell sírni és mikor kell nevetni; mikor kell megtartani és mikor kell elengedni.

A legtöbb nő könnyedén hagyja el a testét. A férfiak többsége küzd, amikor távozni kell. A nők finomabban bánnak a testükkel, amíg benne lakoznak, a férfiak viszont rendszerint borzalmasan - valahogy úgy, ahogy az élethez is viszonyulnak.

Természetesen minden szabály alól van kivétel. Most általánosságban beszélek arról, ahogy eddig alakultak a dolgok. A legáltalánosabb fogalmakat használom. De ha szemügyre veszed az életet, ha tudatában vagy annak, amit látsz, és amit láttál, meg fogod lelni az igazságot ezekben az általánosságokban.

Mindez elkeserít egy kicsit. Az az érzésem támad, hogy a nők felsőbb-rendűek a férfiaknál. Hogy több bennük az „igazi anyag" mint a férfiakban.

A jin és a jang az élet szent ritmusának alkotóelemei. A lét egyik oldala sem „tökéletesebb" vagy „jobb", mint a másik. Mindkét oldal egyszerűen és nagyszerűen - a két oldal.

A férfiak történetesen más isteni tulajdonságokat testesítenek meg, amelyeket hasonló irigységgel szemlélnek a nők.

Ugyanakkor már szó esett róla, hogy férfinak lenni próbatétel. Ha már elég hosszú ideig voltál férfi, amikor eleget szenvedtél saját ostobaságod miatt, ha elég fájdalmat okoztál azáltal, hogy a világra jöttél, amikor eléggé megbántottál másokat ahhoz, hogy képes legyél uralkodni a természeteden, és az agresszivitást belátássá, a megvetést együttérzéssé lényegíted át, és már nem akarsz minden áron győzni, hanem arra törekszel, hogy ne legyenek vesztesek, akkor majd nővé válhatsz.

Amikor megtanultad, hogy nem mindig helyes a „lehet"; hogy nem mások fölött, hanem másokkal együtt kell uralkodni, hogy a tökéletes hatalom nem követel semmit a többiektől, amikor mindezt megérted, akkor talán kiérdemled, hogy női testben létezhess, mert akkor már felfogtad a nőiség lényegét.

Tehát a nő jobb a férfinál.

Nem. Nem jobb, hanem más. Te alkottad ezt az ítéletet. A valóságban nincs olyan, hogy „jobb" vagy „rosszabb". Csak az van, ami van, és amit szeretnél, hogy Legyen.

A forró nem jobb a hidegnél, a fent nem jobb a lentnél, miként ezt korábban már hangsúlyoztam. Így hát a női sem „jobb" a férfinál. Egyszerűen csak az, ami. Miként te is az vagy, Aki Vagy.

Egyikőtök sem rendelkezik kevesebb lehetőséggel. Azzá Válhatsz, aki Lenni akarsz, döntsd el, mit akarsz megtapasztalni. Ebben az életben vagy a következőben, esetleg az azt követőben, ugyanúgy, ahogy az előzőben tetted. Állandóan döntések előtt álltok. Mindannyiótok magában hordozza az Egészet. Egyaránt van bennetek női és férfi. Tapasztald meg, és mutasd fel azt az oldaladat, amelyik nagyobb örömöt okoz. És sose feledd, hogy mindez nektek teremtetett!

Beszélgetések Istennel (186)

HALLJ MEG ENGEM!

Ne érezd magad elhagyatottnak. Én mindig veled vagyok. Ha kérdéseid vannak - és tudom, már most is vannak, és továbbra is lesznek -, tudd, hogy szólíthatsz, és én válaszolok. Ehhez nincs szükséged erre a formára.

Nem ezen az egyetlen módon szólok hozzád. Figyelj Rám a lelked igazságában. Figyelj Rám a szíved rezdüléseiben. Figyelj Rám az elméd csendjében.

Hallj meg Engem mindenütt. Valahányszor kérdésed támad, tudd, hogy már válaszoltam rá. Aztán nyisd a szemed a világra. A válaszom ott lehet a másnapi újság egyik cikkében. Egy éppen megírt szentbeszédben. A legújabb filmben. A dalban, amelyet tegnap komponáltak. A szavakban, amelyek elhagyják szeretteid ajkát. Egy hamarosan megjelenő új barát szívében.
Az Igazságom szólal meg a szél suttogásában, a patak csörgedezésében, a vihar dörgésében, az eső mormolásában.
Ott van a föld súlyában, a liliom illatában, a Nap melegében, a Hold vonzásában.
Az Én Igazságom - és a legbizonyosabb segítséged a szükség óráiban - fenséges, mint az éjszakai ég, egyszerű és lefegyverzően bizalomteli, mint a csecsemő gőgicsélése.
Hangos, mint a szív dobbanása - és csendes, mint a Velem együtt vett lélegzet.
Nem hagylak el, nem tudlak elhagyni, mert te vagy az Én teremtményem, az én művem, az én lányom, az én fiam, az én célom, vagyis az én...
ÉNEM.

Szólíts tehát, ahol és amikor úgy érzed, hogy elhagy a békesség, ami Én vagyok. 

Mert ott leszek.

Az Igazsággal.

A Fénnyel.

És a Szeretettel.

Beszélgetések Istennel (114)

KAPCSOLATOKRÓL

Mikor tanulok annyit a kapcsolatokról, hogy képes legyek zökkenőmentesen működtetni őket? Egyáltalán, van-e valamilyen módja annak, hogy az ember boldog legyen a kapcsolataiban? Muszáj-e örökös kihívásoknak lenniük?

Semmit nem kell tanulnod a kapcsolatokról, csak ki kell nyilvánítanod azt, amit tudsz. Van módja a boldogságnak a kapcsolatokban, mégpedig, hogy a saját kinyilvánított céljaik érdekében használod őket, nem olyan célért, amit te terveztél el.

A kapcsolatok folyamatos kihívást jelentenek, állandó állásfoglalásra késztetnek. Folyamatosan felszólítanak, hogy teremtsd meg, fejezd ki és tapasztald meg önmagad egyre fennköltebb oldalait, az egyre magasztosabb és magasztosabb elképzeléseket önmagadról, önmagad egyre fenségesebb változatait. Éppen a kapcsolatokban teheted meg a leggyorsabban, leghatásosabban és legtisztábban. Kapcsolatok nélkül valójában egyáltalán nem tudod megtenni.

Csak a más emberekkel, helyekkel és eseményekkel való kapcsolataidon keresztül tudsz még létezni is, mint a mindenség egy meghatározható része. Jusson eszedbe, hogy ha nincs semmi más, akkor te sem vagy. Az vagy, ami egy másik dologhoz képest vagy. Így van ez a viszonylagosság birodalmában, ellentétben az abszolút birodalmával - ahol Én lakozom. Egyszer majd megérted a maga teljességében. Egyszer majd megragad és megragadod, egyszer majd belső indíttatásból áldasz minden tapasztalást, és minden találkozást más emberekkel, leginkább a személyes emberi kapcsolatokat, mert építőnek fogod látni őket a legnemesebb értelemben. Megérted, hogy használhatod, megérted, hogy muszáj használnod, és hogy használtad és használod is őket (akár akarod, akár nem),mert így építed fel azt, Aki valójában Vagy.

Az építés lehet a saját tudatos terved nagyszerű létrehozása, de ugyanígy lehet teljességgel esetleges alakzat is. Választhatod, hogy olyan személyiség legyél, akit esetlegesen hoznak létre a történések, vagy akit az általad választott tettek és események határoznak meg. Az Én megteremtésének ez utóbbi a tudatos változata. Ennek megtapasztalása során valósul meg az Én.

Áldd hát valamennyi kapcsolatot, mert mindegyik hozzájárul és alakítja azt, Aki Vagy - akit választasz, hogy legyél.

Ami pedig az érdeklődésedet illeti az egyéni emberi kapcsolatok romantikus formájáról, szóljunk tehát a szerelmi kapcsolatokról, melyek oly sok gyönyörűséget és bajt okoznak nektek!

 Amikor a szerelmi kapcsolatok balul ütnek ki (a kapcsolatok valójában soha nem ütnek ki balul, eltekintve a szigorúan emberi értelmezésüktől, azaz, ha nem felelnek meg az elvárásaitoknak), annak az az oka, hogy hibás indítékból szövődtek.

(A „hibás" természetesen csak viszonyított kifejezés, és csak valamivel Összevetésben értendő, ami „helyes". A nyelveteken pontosabb volna azt mondani, hogy „a kapcsolatok többnyire akkor mondanak csődöt - változnak -, amikor olyan indítékok alapján szövődnek, amelyek nem teljesen, illetve kifejezetten nem üdvösek a fennmaradásuk szempontjából".)

A legtöbb ember úgy lép egy kapcsolatba, hogy fél szemével állandóan azt lesi, miféle hasznot húzhat belőle, nem pedig, hogy mit tehetne hozzá.

A kapcsolat célja: hogy eldöntsd, mely részedet szeretnéd „megmutatkozva" látni - nem pedig az, hogy a másik ember mely részét kívánod megragadni, illetve megtartani.

A kapcsolatoknak csupán egyetlen célja lehet, akárcsak az egész életnek: meglelni, felépíteni, megélni azt, Aki Valójában Vagy.

Igazán szívszaggató azt mondani, hogy te „semmi" voltál addig, amíg nem találkoztál azzal a bizonyos másikkal, ám nyilvánvalóan nem igaz, sőt, annál is rosszabb, mert hihetetlen nyomást gyakorol a társadra, hogy mindenfélének megfeleljen, amihez semmi köze; hogy az legyen, ami valójában nem ő.

Mert nem szeretné, hogy „elhagyd", keményen igyekszik az elképzelt lénnyé válni, annak megfelelően cselekedni, aztán egyszer csak elfogy az ereje. Akkor már nem felel meg a róla alkotott képednek. Már nem tölti be azt a szerepet, amit rá osztottál. Ebből fakad a neheztelés, amit harag követ.

Végezetül, hogy megmentse önmagát (és a kapcsolatot), a másik önnön valós énjét kezdi követelni, és egyre többször cselekszik összhangban azzal, Aki Valójában Ő. Ilyenkor szoktátok azt mondani, hogy „annyira megváltozott".

Igazán megható kijelenteni, hogy akkor váltál teljes emberré, amikor a másik belépett az életedbe. Ám a kapcsolat célja nem az, hogy a másik ember kiegészítsen téged; hanem az, hogy megoszthasd vele a saját teljességedet.

Ez minden emberi kapcsolat alapvető, szükségszerű és kiküszöböl-hetetlen ellentmondása. Nincs szükséged egy bizonyos másik emberre, hogy teljes mértékben megtapasztald, Ki Vagy, és... bizony, semmi vagy a másik nélkül.

Ez a titka és a csodája, a kielégítetlensége és az öröme az emberi tapasztalásnak. Mély megértést, elszántságot és akaratot igényel, hogy értelmes módon élj ezzel a belső ellentmondással. Megfigyelésem szerint igen kevés ember cselekszik így.

Beszélgetések Istennel (92)

És Isten szava nem parancsolat volt, hanem kötelességvállalás. És ez a...

TÍZPARANCSOLAT

Tudni fogod, hogy Isten útját járod, és tudni fogod, hogy megtaláltad Istent, mert itt lesznek ezek a jelek és ezek a változások benned:

1. Szeretni fogod Istent teljes szíveddel, teljes elméddel, és teljes lelkeddel. És nem lesz más Istened énelőttem. Többé nem imádod az emberi szeretetet, vagy a sikert, vagy a pénzt vagy a hatalmat, sem más talmi jelképet. Félreteszed mindezeket, ahogy a gyermek teszi félre a játékait. Nem azért, mert értéktelenek, hanem mert kinőtted őket.

És tudni fogod, hogy Isten útját járod, mert:

2. Isten nevét hiába nem veszed a szádra, és nem szólítasz engem minden piszlicsáré ügy miatt. Érteni fogod a szavak és a gondolatok erejét, és eszedbe sem jut istentelen ügyekben idézni Isten nevét. Nem használod hiábavalóan a nevemet, mert nem tudod; mert az én nevem - a hatalmas „Vagyok !" soha nem használtatott hiábavalóan (hiszen akkor nincs eredménye), és ne is legyen soha Így. Amikor pedig megtalálod Istent, akkor ezt tudni fogod.

És ezeket a további jeleket is adom neked:

3. Emlékezni fogsz, hogy Nekem szentelj egy napot, és azt szentnek fogod nevezni. Ezen a napon nem tartózkodsz az ábrándjaidban, hanem emlékezteted magad arra, Aki és Ami Vagy. És akkor hamarosan minden napod sabbat, és minden pillanatod megszentelt lesz.

4. Meg fogod becsülni atyádat és anyádat - és tudni fogod, hogy Isten fia vagy, amikor megbecsülöd a te Anya/Atyaistenedet, mindenben, amit gondolsz, mondasz, vagy teszel. És ha ilyenképpen megbecsülöd Istenedet, és apádat, anyádat a Földön (hiszen ők adtak életet neked), ugyanígy fogsz mindenkit megbecsülni.

5. Tudod, hogy megtaláltad Istent, amikor megtartod, hogy nem gyilkolsz ok nélkül és szándékosan. Mert ha megérted, hogy semmiféle életnek nem vethetsz véget (mert minden élet örökkévaló), nem is fogsz úgy dönteni, hogy megsemmisítesz egy bizonyos megtestesülést, nem változtatod az életenergiát egyik formából a másikba. Az életnek ez az új tisztelete azt eredményezi, hogy minden életformát megbecsülsz - beleértve a növényekét, a fákét, az állatokét.

És még a következő jeleket is megadom neked, hogy tudhasd, a Hozzám vezető ösvényen jársz.

6. És nem fogod bemocskolni a szeretet tisztaságát becstelenséggel vagy árulással, mert az házasságtörés. Ígérem neked, hogy ha megtaláltad Istent, soha többé nem fogod elkövetni ezt a házasságtörést.

7. Nem veszel el semmit, ami nem a tiéd, és nem szedsz rá másokat, nem leszel cinkos ilyen tettekben, és nem ártasz senkinek, azért, hogy valamit a magadénak tudj, mert az lopás volna. Ígérem neked, hogy ha megtaláltad Istent, akkor nem fogsz lopni.

8. És nem mondasz olyat, ami nem igaz, és nem veszel így hamis tanúságot magadra.

9. És nem kívánod meg a felebarátod házastársát; mert miért is akarnád a felebarátod házastársát, amikor tudod, hogy mindenki a házastársad ?

10. Nem kívánod meg felebarátod javait; mert miért is akarnád a felebarátod javait, hogyha tudod, hogy tiéd a javak összessége, és a te javaid a világ javai ?

Tudni fogod, hogy megtaláltad az Istenhez vezető utat, ha meglátod mindezeket a jeleket. Mert ígérem, hogy aki igazán keresi Istent, nem fogja többé megtenni ezeket a dolgokat; mert lehetetlen lesz így viselkednie.

Ezek a te szabadságaid, nem pedig a korlátozásaid. Ez az Én felelősségvállalásom, ezek az Én ígéreteim, és nem a parancsolataim. Mert Isten nem rendelkezik arról, amit Isten megteremtett - Isten pusztán elmondja Isten gyermekeinek: ebből tudhatjátok meg, hogy hazaérkeztetek.

Ó, Mózes nagyon komolyan kérdezte: „Honnan tudhatom ? Adj jelt !". Mózes ugyanazt a kérdést tette fel, melyet te most. Ugyanazt a kérdést, amelyet az emberek mindig is feltettek az idők kezdete óta. És hasonlóképp örökkévaló a válaszom - de sohasem volt és sohasem lesz parancsolat. Mert kinek is parancsolnék ? És kit is büntetnék meg, ha nem tartanák be a parancsolataimat ?

Hiszen csak Én Vagyok.

Beszélgetések Istennel (88)

A TEREMTÉS 10 PONTJA

Az élet teremtés, nem felfedezés.
Nem úgy élsz meg minden egyes napot, hogy felfedezed - ahogy azt tálalni szokták neked -, hanem megteremted azt. Minden egyes pillanatban megteremted a valóságodat, nagy valószínűséggel anélkül, hogy a tudatában lennél.
Nézzük, miért is van ez így, és miért működik.

1. Én teremtettelek Isten képére és hasonlatosságára.
2. Isten a teremtő.
3. Három lény vagy egy személyben. Nevezheted ezeket a Lét Három Oldalának, vagy aminek csak akarod: Atya, Fiú, Szentlélek; test, szellem, lélek; tudatfölötti, tudat, tudattalan.
4. A teremtés folyamata testednek ebből a három részéből ered. Más szavakkal, három szinten teremtesz. A teremtés eszközei: a gondolat, a szó, és a tett.
5. Minden teremtés a gondolattal kezdődik („Az Atyától ered"). Azután minden teremtést a szó mozgat meg („Kérjetek és megadatik néktek"). Minden teremtés a tettben teljesül ki („És az ige testté lett, és lakozék miközöttünk").
6. Amit elgondolsz, de soha nem mondasz ki, az egyetlen szinten teremt. Amit elgondolsz, és amiről beszélsz is, az a teremtés másik szintje. Amit elgondolsz, elmondasz és megteszel, az nyilvánul meg a valóságodban.
7. A gondolkodást, a beszédet és a cselekvést igazán nem tartod lehetetlennek. A teremtés folyamatának következésképp a hitet, vagy a tudást is tartalmaznia kell. Ez az abszolút hit; hit, túl a reményen: a bizonyosság tudata („meggyógyulsz a hited által"). Így a tett, mint a teremtés része, mindig tartalmazza a tudást. Alapvető, belülről fakadó, veled született világosság ez, a teljes világosság, a létezés tökéletes elfogadása.
8. A tudás a mélységes, már-már elképzelhetetlen hálában rejlik. Az előzetes köszönetnyilvánításban, és talán ez a legfontosabb kulcs a teremtéshez. Hogy már a teremtés előtt hálás légy a teremtésért. Ezt magától értetődőnek tekinteni nemhogy nem elmarasztalandó, hanem egyenesen bátorítandó. Ez a tudás biztos jele. Minden Mester előre tudja, hogy a tett végrehajtatott.
9. Magasztald mindazt, és leld örömöd mindabban, amit teremtesz, vagy amit teremtettél. Ha bármely részét elveted, az annyit jelent, hogy elveted önmagad egy részét. Bármi légyen is az, ami a teremtésed részeként kínálkozik, birtokold, fogadd el, áldd, és légy hálás érte. Törekedj rá, hogy ne becsméreld („az Istenit! "), mert azzal önmagadat becsmérled.
10. Ha van olyan oldala a teremtésnek, melyet kevésbé találsz örömtelinek, akkor áldd meg - és változtass rajta. Hozz másmilyen döntést. Idézz meg egy új valóságot. Gondolj új gondolatot. Mondj új szót. Hajts végre új cselekedetet. Ha nagyszerűen teszed, követni fog az egész világ. Kérd, hogy ezt tegye. Szólítsd fel rá. Mondd: „Én vagyok az élet és az út, kövessetek engem !"
Így kell megvalósítani Isten akaratát, „miként a mennyben, azon-képp a földön is".

Beszélgetések Istennel (84)

TE VAGY A JÓSÁG

Igazán érdekes, hogy semmi istenkáromlót nem találsz abban, ha arra törekszel, hogy olyan legyél mint az ördög, az azonban visszarettent, hogy olyan legyél, mint Isten...

Na várjunk csak egy kicsit! Ki törekszik arra, hogy olyan legyen mint az ördög?

Te! Ti mindannyian! Még vallásokat is teremtettetek, amelyek azt mondják, hogy bűnben születtetek - hogy ti a születésetektől fogva bűnösök vagytok; csak azért, hogy meggyőzzétek magatokat a saját gonoszságotoktól. Ám ha azt mondanám nektek, hogy ti Istennek születtetek; hogy születésetektől fogva mindannyian színtiszta istenek és istennők vagytok (a tiszta szeretet), arról bezzeg hallani sem akarnál.
Azzal töltőd az egész életedet, hogy meggyőzd magad, milyen szörnyen rossz is vagy; és nem csak a saját rosszaságodról, hanem arról is, hogy azok a dolgok rosszak, melyekre vágysz. Rossz a szex, rossz a pénz, rossz az öröm, rossz a hatalom, és még hosszan tudnám sorolni a sokféle rosszat; egynémely vallásotok szerint a tánc is rossz, a zene is rossz, az életöröm is rossz. Nem sok kell hozzá, hogy rossz legyen a mosoly is, a nevetés is, a szeretet is.
Nem, nem, kedves barátom, igen sok mindennel nem vagy tisztában, egyről azonban mélységesen meg vagy győződve, mégpedig arról, hogy te és a vágyaid többsége: rossz. Megalkotod ezt az ítéleted önmagadról, és elhatározod, hogy meg kell javulnod.
Hát nem különös ? Minden eseménynek ugyanaz a célja - csak éppen van gyorsabb mód, rövidebb ösvény, egyenesebb út.

Melyik az ?

Hogy ebben a pillanatban elfogadod azt, Aki és Ami Vagy - és ki is fejezed.
Ezt tette Jézus. Ez Buddha ösvénye, Krisna útja, mindazon Mesterek útja, aki valaha is tapodták ezt a bolygót.
És minden Mesternek ugyanúgy hangzott az üzenete: Ami én vagyok, az vagy te. Amit én megtehetek, azt megteheted te is.
Ám nem figyeltél. Inkább egy sokkal rögösebb, keservesebb utat választottál, annak az útját, aki azt gondolja, hogy ő az ördög; azét, aki gonosznak képzeli magát.
Azt állítod, hogy nehéz Krisztus útját járni, követni Buddha tanításait, megőrizni Krisna fényét - hogy nehéz Mesternek lenni. Bizony mondom: sokkal nehezebb elutasítani azt, Aki Vagy, mint elfogadni.
Te vagy a jóság, a könyörület, a megértés. Te vagy a béke, az öröm és a fény. Te vagy a megbocsátás és a türelem, az erő és a merészség, te vagy a barát a bajban, a vigasz a bánatban, a gyógyír a betegségben, az útmutató a zűrzavarban. Te vagy a legmélyebb igazság és a legmagasabb bölcsesség; a legnagyobb béke és a legfennköltebb szeretet, és életed egynémely pillanatában már megismerhetted magad ilyennek.
Dönts úgy, hogy mindig csak ilyennek ismered magad.