CES - olvas

Szökési terv (44)

2012-02-07T06:12:00.000+01:00

Ma reggel gyorsan kiolvastam egy könyvet. Gondolat-ébresztő könyv volt. Találkoztam már bőven a passzív jövedelem fogalmával, ismerek embereket, akik ~~ebből~~ abból élnek. Ez a könyv azért jó, mert nem egy megoldást ad, hanem egy felismerésre buzdít. Mint tudjuk, nem halat kell adni, hanem hálót, csónakot! Ha veszed a bátorságot és rászánsz egy órát vagy kettőt, ha lassabb az olvasási tempód, megkapod a hálót! Nem agitál, nem egy MLM rendszerbe toboroz, még csak nem is Írásra vagy festésre, filmrendezésre buzdít - hanem egyszerűen csak arra, hogy Gondolkodj ez végre az életeden!

Íme, kiragadtam négy kérdést, ami eszenciája ennek az alig 80 oldalas könyvnek.

- Pontosan mit birtoklok most?
- Milyen tevékenységeim vezettek ide?
- Milyen gondolatok, érzelmek vezettek oda, hogy ezt a tevékenységet végezzem és nem mást?
- Milyen gondolati minták azok, amelyek már keréknyommá, mederré szélesedtek?

Hoponoponó (63)

2012-01-22T21:38:00.001+01:00

... ha valahányszor ki akarsz valamit javítani az életedben - pénzügyektől a társkapcsolatokig terjedően -, mindössze egy helyre kell tekintened: saját magadba.

Hoponoponó (54)

2012-01-22T21:36:00.002+01:00

A teljes felelősség az jelenti, hogy mindent elfogadsz. Még azokat az embereket is, akik belépnek az életedbe, a gondjaikkal egyetemben, mert az ő problémáik a te problémád. Ők immár a te életedben vannak, és ha teljes felelősséget vállalsz az életedért, akkor azért is teljes felelősséget kell vállalnod, amit ők tapasztalnak meg. (Ezt olvasd el még egyszer! Állítom, nem lesz könnyű befogadni...)

Hoponoponó (53)

2012-01-22T21:32:00.003+01:00

- Ha meg akarsz oldani egy problémát, dolgozz magadon, akkor dolgozz magadon! Ha a problémád történetesen valaki mással kapcsolatos, akkor csak azt kell magadtól megkérdezned: "Mi zajlik bennem, ami miatt ez az ember piszkál?" Az emberek csak azért bukkannak fel fel az életedben, hogy piszkáljanak! Ha ezt tudod, akkor minden helyzeten javíthatsz. Hogyan? Egyszerű: "Sajnálom, ami történik. Kérlek, bocsáss meg!"

Aztán elmagyarázta, hogy ha masszőr vagy csontkovács vagy és valaki hátfájás miatt kéri a segítségedet, akkor a következő kérdést kell föltenned: "Mi zajlik bennem, ami miatt ez az ember fölkeresett engem a hátfájásával?"

Hoponoponó (48)

2012-01-22T21:28:00.001+01:00

Dr. Hew Len így szól: - Egyszerűen megfogalmazva: a hoponoponó azt jelenti, hogy helyrehozunk valamit, hogy kijavítunk egy hibát. A ho'o hawaii nyelven okot jelent, a ponopono pedig tökéletességet. Hawaii őslakosai szerint a hibák olyan gondolatok nyomán keletkeznek, amelyeket múltbéli fájdalmas emlékek szennyeztek be. hoponoponó révén el tudjuk engedni ezeknek a fájdalmas gondolatoknak vagy hibáknak az energiáját, amelyek felborítják az egyensúlyt, és betegséget okoznak.

Röviden: a hoponoponó egyszerűen problémamegoldó folyamat. Amit azonban teljes egészében önmagadban folyatsz le.

Hoponoponó (40)

2012-01-22T21:18:00.000+01:00

Mindössze négy egyszerű mondatot kell ismételgetni, szünet nélkül, az ISTENINEK címezve:

„Szeretlek."

„Sajnálom."

„Kérlek, bocsáss meg!"

„Köszönöm."

Hoponoponó (35)

2012-01-22T21:15:00.000+01:00

Norretranders azt írja, hogy tudatos elménknek fogalma sincs arról, hogy mi történik valójában. így fogalmaz: „Tény, hogy minden egyesmásodpercben több millió bit információ áramlik keresztül az érzékszerveinken, ám tudatos folyamataink maximum 40 bitnyit tudnakebből feldolgozni. Sok millió bit sűrűsödik össze az olyan tudatos megtapasztalásban, ami gyakorlatilag semmi információt sem tartalmaz." Ha jól értettem, dr. Hew Len azt mondja, hogy mivel valójában nemtudjuk, hogy egy adott pillanatban mi történik, mindössze annyit tehetünk, hogy átadjuk a dolgot, és bízunk. A lényeg, hogy az életünkben mindenért 100%-ban vállaljuk a felelősséget. Mindenért. Azt mondja, az ő munkája: önmaga megtisztítása. Ennyi. És ahogy tisztítja magát, úgy tisztul a világ is, mert ő maga a világ. Minden, ami rajta kívül van, kivetülés és illúzió. Bár e tanítás részben jungiánusnak hangozhat abban az értelemben, hogy amit kívül látsz, az a saját életed árnyéka, ám amit dr. Hew Len mond, az ennél sokkal több. A jelek szerint elfogadja, hogy a világon minden a te tükörképed, ám azt is mondja, hogy a te felelősséged minden általad megtapasztalt dolog kijavítása. Mégpedig a bensődből történő korrekciója, amit úgy tehetsz meg, hogy kapcsolatba lépsz az ISTENIVEL. Szerinte a külső dolgokat csak egyféleképpen lehet kijavítani. Oly módon, hogy kimondod a „szeretlek" szót az ISTENINEK, amit nevezhetünk Istennek, életnek, univerzumnak vagy - bármilyen egyéb szóval illetett - kollektív, magasabb erőnek.

Hoponoponó (33)

2012-01-22T21:14:00.004+01:00

Dr. Hew Len elmagyarázta, hogy ha teljes felelősséget vállalsz az életedért, akkor minden, ami az életedben megjelenik - egyszerűen azért, mert ott van az életedben - a te felelősséged. Az egész világot szó szerint te teremted.

Hoponoponó (31)

2012-01-22T21:12:00.000+01:00

Ha hajlandók vagyunk megtisztítani magunkat a "panaszolt panaszoktól", akkor rendben leszünk és mindenki más is rendben lesz. Ezért senkinek sem tanácsoljuk, hogy ossza meg másokkal a hoponoponót. Ehelyett mindenkit arra ösztönzünk, hogy tegyék félre a másokkal kapcsolatos ügyeiket; először magukat szabadítsák fel, és mindenki mást csak ezután.

Hoponoponó (30)

2012-01-22T21:08:00.001+01:00

Az emberiség olyan, függőséget okozó emlékeket halmozott fel, amelyek szerint mások közreműködésére és segítségére van szükség. A hoponoponó lényege, hogy tudatalattinkból szélnek eresztjük azokat az emlékeket, amelyek visszajátsszák az olyan érzékeléseket, amelyek szerint a probléma "odakint" van, s nem idebent.

India, a végletek birodalma (106)

2012-01-12T05:30:00.000+01:00

A védákat, a hindu hitet, törvényt és bölcsességet erdei remeték és hagyományőrző bráhmin iskolák mentették át a történelem viharain, különösen a buddhizmus, majd az iszlám uralma idején. Eközben a filozófiai és istentiszteleti irányzatok sokasága jött létre és őrződött meg. A hagyományban hat „filozófiai” iskola különül el. Ezekből a metafizika, ateizmus, teremtés és anyagelvűség számunkra is ismerős elvei bonthatók ki, keveredve a logika és a számtan tisztázott elveivel.
Ezeknek az iskoláknak egyike a jóga. Az anyagtalanul ragyogó tiszta lélek teljes és végtelenül szabad megélésére irányuló módszerek maguk is sokfélék. Alapelvük a test megrendszabályozása. A tiszta lélek felragyogtatásához, a látszatok és minden anyagi „elégetéséhez” vivő út „felfelé” vezet a testben az egymás fölé rendezett csakrákon keresztül. Ezekben a „kerekekben” forog kundaliní, a rejtőző energia, s a világ minden értelme az óm (aom) szótagba sűríthető, amelynek végtelen ismétlése ott van a felfelé törekvés centrumában.
Az utolsó iskola a védánta, mely máig minden intellektuálisan színvo¬nalas hindu teológia alapja. A védánta követője volt Szvámí Vivékánanda és Srí Aurobindó éppúgy, mint a Nehru-időszak meghatározó gondolkodója, Rádhákrisnan. Az Upanisadok bölcseletére támaszkodó védánta számára a végső, személytelen realitás a „brahman”, amely saját lelkünkkel, az átmannú azonos. Hozzá viszonyítva minden más látszat, mája, elmúlás, szenvedés és bizonytalanság.

A Védákból származó tudásnak ez a nagy tisztázása a VTII. században Dé¬len élt bráhmin, Sankara műve. Tiszta, éles logikával, az indiai képszerű gondolkodást mégis fenntartva teremtett rendet a különféle elképzelések között. Bizonyára hatott rá a buddhizmus kidolgozott következetessége, viszont neki köszönhető, hogy a további századokban a hindu hit visszavehette primátusát.

Már a Krisztus előtti utolsó évszázadokban jelentős szerepet játszottak Vászudéva isten (Visnu) követői, a bhágavaták. Vászudéva később Visnuval és Krisnával vált azonossá, majd a középkor folyamán filozófiai mélységekre tett szert. A Bhagavad-gítá, az indiai gondolatok legmagvasabb foglalata is ezt a szemléletet példázza. A csatába tartó királyfi, Ardzsuna a tetteknek és kötelességeknek, valamint az élet tiszteletének ellentmondásán tépelődik. A klán törvényei szerint csatázni és ölni helyes-e, vagy a csatamezőt odahagyva embertársainkat élni hagyni. A királyfi kocsihajtója, Krisna válaszolja meg kérdéseit. Tetteink karmánktól, a születésünk és elfoglalt helyzetünk által ránk rótt kötelességeinktől függenek. A harcos ezért ölhet. Az „üdvözüléshez” vagy „megszabaduláshoz” vezető jóga természete is ettől függően többféle. A megfelelő szellemben végzett tevékenység is áldozat, s jóhoz vezet, amint az önmegtartóztatás, a tudás, vagy az alázatos hit, a bhakti jógája is.

Beszélgetések Istennel (254)

2012-01-08T22:59:00.000+01:00

AZ ÉLET CIKLUSAI, NŐ, FÉRFI

Az élet ciklusokban mozog. Minden ciklikus, beleértve az életet is. Minden! Amikor ezt megérted, lehetőséged nyílik, hogy ne csak elszenvedd, hanem megértsd a folyamatot.

Minden ciklikusan mozog. Az életnek van egy természetes ritmusa, és minden ehhez a ritmushoz alkalmazkodik, minden együtt mozog ezzel a hullámmal. Ezért van megírva: „Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt."

Bölcs, aki megérti. Talpraesett, aki felhasználja.

Kevesen értik meg olyan jól az élet ritmusát, mint a nők. A nők ritmus szerint élik le az egész életüket. Összhangban állnak az élet ritmusával.

A nők a férfiaknál jobban képesek együtt haladni az áramlattal. A férfiak ellen akarnak állni, irányítani akarják az áramlatot. A nők kitapasztalják, megismerik, majd feloldódnak benne, hogy aztán hozzásimuljanak.

A nő meghallja a szélben a virágok dalát. Látja a Láthatatlan szépségét. Érzi az élet minden rezdülését. Tudja, mikor kell szaladni, és mikor kell megpihenni; mikor kell sírni és mikor kell nevetni; mikor kell megtartani és mikor kell elengedni.

A legtöbb nő könnyedén hagyja el a testét. A férfiak többsége küzd, amikor távozni kell. A nők finomabban bánnak a testükkel, amíg benne lakoznak, a férfiak viszont rendszerint borzalmasan - valahogy úgy, ahogy az élethez is viszonyulnak.

Természetesen minden szabály alól van kivétel. Most általánosságban beszélek arról, ahogy eddig alakultak a dolgok. A legáltalánosabb fogalmakat használom. De ha szemügyre veszed az életet, ha tudatában vagy annak, amit látsz, és amit láttál, meg fogod lelni az igazságot ezekben az általánosságokban.

Mindez elkeserít egy kicsit. Az az érzésem támad, hogy a nők felsőbb-rendűek a férfiaknál. Hogy több bennük az „igazi anyag" mint a férfiakban.

A jin és a jang az élet szent ritmusának alkotóelemei. A lét egyik oldala sem „tökéletesebb" vagy „jobb", mint a másik. Mindkét oldal egyszerűen és nagyszerűen - a két oldal.

A férfiak történetesen más isteni tulajdonságokat testesítenek meg, amelyeket hasonló irigységgel szemlélnek a nők.

Ugyanakkor már szó esett róla, hogy férfinak lenni próbatétel. Ha már elég hosszú ideig voltál férfi, amikor eleget szenvedtél saját ostobaságod miatt, ha elég fájdalmat okoztál azáltal, hogy a világra jöttél, amikor eléggé megbántottál másokat ahhoz, hogy képes legyél uralkodni a természeteden, és az agresszivitást belátássá, a megvetést együttérzéssé lényegíted át, és már nem akarsz minden áron győzni, hanem arra törekszel, hogy ne legyenek vesztesek, akkor majd nővé válhatsz.

Amikor megtanultad, hogy nem mindig helyes a „lehet"; hogy nem mások fölött, hanem másokkal együtt kell uralkodni, hogy a tökéletes hatalom nem követel semmit a többiektől, amikor mindezt megérted, akkor talán kiérdemled, hogy női testben létezhess, mert akkor már felfogtad a nőiség lényegét.

Tehát a nő jobb a férfinál.

Nem. Nem jobb, hanem más. Te alkottad ezt az ítéletet. A valóságban nincs olyan, hogy „jobb" vagy „rosszabb". Csak az van, ami van, és amit szeretnél, hogy Legyen.

A forró nem jobb a hidegnél, a fent nem jobb a lentnél, miként ezt korábban már hangsúlyoztam. Így hát a női sem „jobb" a férfinál. Egyszerűen csak az, ami. Miként te is az vagy, Aki Vagy.

Egyikőtök sem rendelkezik kevesebb lehetőséggel. Azzá Válhatsz, aki Lenni akarsz, döntsd el, mit akarsz megtapasztalni. Ebben az életben vagy a következőben, esetleg az azt követőben, ugyanúgy, ahogy az előzőben tetted. Állandóan döntések előtt álltok. Mindannyiótok magában hordozza az Egészet. Egyaránt van bennetek női és férfi. Tapasztald meg, és mutasd fel azt az oldaladat, amelyik nagyobb örömöt okoz. És sose feledd, hogy mindez nektek teremtetett!

Beszélgetések Istennel (186)

2012-01-08T22:53:00.000+01:00

HALLJ MEG ENGEM!

Ne érezd magad elhagyatottnak. Én mindig veled vagyok. Ha kérdéseid vannak - és tudom, már most is vannak, és továbbra is lesznek -, tudd, hogy szólíthatsz, és én válaszolok. Ehhez nincs szükséged erre a formára.

Nem ezen az egyetlen módon szólok hozzád. Figyelj Rám a lelked igazságában. Figyelj Rám a szíved rezdüléseiben. Figyelj Rám az elméd csendjében.

Hallj meg Engem mindenütt. Valahányszor kérdésed támad, tudd, hogy már válaszoltam rá. Aztán nyisd a szemed a világra. A válaszom ott lehet a másnapi újság egyik cikkében. Egy éppen megírt szentbeszédben. A legújabb filmben. A dalban, amelyet tegnap komponáltak. A szavakban, amelyek elhagyják szeretteid ajkát. Egy hamarosan megjelenő új barát szívében.
Az Igazságom szólal meg a szél suttogásában, a patak csörgedezésében, a vihar dörgésében, az eső mormolásában.
Ott van a föld súlyában, a liliom illatában, a Nap melegében, a Hold vonzásában.
Az Én Igazságom - és a legbizonyosabb segítséged a szükség óráiban - fenséges, mint az éjszakai ég, egyszerű és lefegyverzően bizalomteli, mint a csecsemő gőgicsélése.
Hangos, mint a szív dobbanása - és csendes, mint a Velem együtt vett lélegzet.
Nem hagylak el, nem tudlak elhagyni, mert te vagy az Én teremtményem, az én művem, az én lányom, az én fiam, az én célom, vagyis az én...
ÉNEM.

Szólíts tehát, ahol és amikor úgy érzed, hogy elhagy a békesség, ami Én vagyok.

Mert ott leszek.

Az Igazsággal.

A Fénnyel.

És a Szeretettel.

Beszélgetések Istennel (114)

2012-01-08T22:50:00.000+01:00

KAPCSOLATOKRÓL

Mikor tanulok annyit a kapcsolatokról, hogy képes legyek zökkenőmentesen működtetni őket? Egyáltalán, van-e valamilyen módja annak, hogy az ember boldog legyen a kapcsolataiban? Muszáj-e örökös kihívásoknak lenniük?

Semmit nem kell tanulnod a kapcsolatokról, csak ki kell nyilvánítanod azt, amit tudsz. Van módja a boldogságnak a kapcsolatokban, mégpedig, hogy a saját kinyilvánított céljaik érdekében használod őket, nem olyan célért, amit te terveztél el.

A kapcsolatok folyamatos kihívást jelentenek, állandó állásfoglalásra késztetnek. Folyamatosan felszólítanak, hogy teremtsd meg, fejezd ki és tapasztald meg önmagad egyre fennköltebb oldalait, az egyre magasztosabb és magasztosabb elképzeléseket önmagadról, önmagad egyre fenségesebb változatait. Éppen a kapcsolatokban teheted meg a leggyorsabban, leghatásosabban és legtisztábban. Kapcsolatok nélkül valójában egyáltalán nem tudod megtenni.

Csak a más emberekkel, helyekkel és eseményekkel való kapcsolataidon keresztül tudsz még létezni is, mint a mindenség egy meghatározható része. Jusson eszedbe, hogy ha nincs semmi más, akkor te sem vagy. Az vagy, ami egy másik dologhoz képest vagy. Így van ez a viszonylagosság birodalmában, ellentétben az abszolút birodalmával - ahol Én lakozom. Egyszer majd megérted a maga teljességében. Egyszer majd megragad és megragadod, egyszer majd belső indíttatásból áldasz minden tapasztalást, és minden találkozást más emberekkel, leginkább a személyes emberi kapcsolatokat, mert építőnek fogod látni őket a legnemesebb értelemben. Megérted, hogy használhatod, megérted, hogy muszáj használnod, és hogy használtad és használod is őket (akár akarod, akár nem),mert így építed fel azt, Aki valójában Vagy.

Az építés lehet a saját tudatos terved nagyszerű létrehozása, de ugyanígy lehet teljességgel esetleges alakzat is. Választhatod, hogy olyan személyiség legyél, akit esetlegesen hoznak létre a történések, vagy akit az általad választott tettek és események határoznak meg. Az Én megteremtésének ez utóbbi a tudatos változata. Ennek megtapasztalása során valósul meg az Én.

Áldd hát valamennyi kapcsolatot, mert mindegyik hozzájárul és alakítja azt, Aki Vagy - akit választasz, hogy legyél.

Ami pedig az érdeklődésedet illeti az egyéni emberi kapcsolatok romantikus formájáról, szóljunk tehát a szerelmi kapcsolatokról, melyek oly sok gyönyörűséget és bajt okoznak nektek!

Amikor a szerelmi kapcsolatok balul ütnek ki (a kapcsolatok valójában soha nem ütnek ki balul, eltekintve a szigorúan emberi értelmezésüktől, azaz, ha nem felelnek meg az elvárásaitoknak), annak az az oka, hogy hibás indítékból szövődtek.

(A „hibás" természetesen csak viszonyított kifejezés, és csak valamivel Összevetésben értendő, ami „helyes". A nyelveteken pontosabb volna azt mondani, hogy „a kapcsolatok többnyire akkor mondanak csődöt - változnak -, amikor olyan indítékok alapján szövődnek, amelyek nem teljesen, illetve kifejezetten nem üdvösek a fennmaradásuk szempontjából".)

A legtöbb ember úgy lép egy kapcsolatba, hogy fél szemével állandóan azt lesi, miféle hasznot húzhat belőle, nem pedig, hogy mit tehetne hozzá.

A kapcsolat célja: hogy eldöntsd, mely részedet szeretnéd „megmutatkozva" látni - nem pedig az, hogy a másik ember mely részét kívánod megragadni, illetve megtartani.

A kapcsolatoknak csupán egyetlen célja lehet, akárcsak az egész életnek: meglelni, felépíteni, megélni azt, Aki Valójában Vagy.

Igazán szívszaggató azt mondani, hogy te „semmi" voltál addig, amíg nem találkoztál azzal a bizonyos másikkal, ám nyilvánvalóan nem igaz, sőt, annál is rosszabb, mert hihetetlen nyomást gyakorol a társadra, hogy mindenfélének megfeleljen, amihez semmi köze; hogy az legyen, ami valójában nem ő.

Mert nem szeretné, hogy „elhagyd", keményen igyekszik az elképzelt lénnyé válni, annak megfelelően cselekedni, aztán egyszer csak elfogy az ereje. Akkor már nem felel meg a róla alkotott képednek. Már nem tölti be azt a szerepet, amit rá osztottál. Ebből fakad a neheztelés, amit harag követ.

Végezetül, hogy megmentse önmagát (és a kapcsolatot), a másik önnön valós énjét kezdi követelni, és egyre többször cselekszik összhangban azzal, Aki Valójában Ő. Ilyenkor szoktátok azt mondani, hogy „annyira megváltozott".

Igazán megható kijelenteni, hogy akkor váltál teljes emberré, amikor a másik belépett az életedbe. Ám a kapcsolat célja nem az, hogy a másik ember kiegészítsen téged; hanem az, hogy megoszthasd vele a saját teljességedet.

Ez minden emberi kapcsolat alapvető, szükségszerű és kiküszöböl-hetetlen ellentmondása. Nincs szükséged egy bizonyos másik emberre, hogy teljes mértékben megtapasztald, Ki Vagy, és... bizony, semmi vagy a másik nélkül.

Ez a titka és a csodája, a kielégítetlensége és az öröme az emberi tapasztalásnak. Mély megértést, elszántságot és akaratot igényel, hogy értelmes módon élj ezzel a belső ellentmondással. Megfigyelésem szerint igen kevés ember cselekszik így.

Beszélgetések Istennel (92)

2012-01-08T22:48:00.000+01:00

És Isten szava nem parancsolat volt, hanem kötelességvállalás. És ez a...

TÍZPARANCSOLAT

Tudni fogod, hogy Isten útját járod, és tudni fogod, hogy megtaláltad Istent, mert itt lesznek ezek a jelek és ezek a változások benned:

1. Szeretni fogod Istent teljes szíveddel, teljes elméddel, és teljes lelkeddel. És nem lesz más Istened énelőttem. Többé nem imádod az emberi szeretetet, vagy a sikert, vagy a pénzt vagy a hatalmat, sem más talmi jelképet. Félreteszed mindezeket, ahogy a gyermek teszi félre a játékait. Nem azért, mert értéktelenek, hanem mert kinőtted őket.

És tudni fogod, hogy Isten útját járod, mert:

2. Isten nevét hiába nem veszed a szádra, és nem szólítasz engem minden piszlicsáré ügy miatt. Érteni fogod a szavak és a gondolatok erejét, és eszedbe sem jut istentelen ügyekben idézni Isten nevét. Nem használod hiábavalóan a nevemet, mert nem tudod; mert az én nevem - a hatalmas „Vagyok !" soha nem használtatott hiábavalóan (hiszen akkor nincs eredménye), és ne is legyen soha Így. Amikor pedig megtalálod Istent, akkor ezt tudni fogod.

És ezeket a további jeleket is adom neked:

3. Emlékezni fogsz, hogy Nekem szentelj egy napot, és azt szentnek fogod nevezni. Ezen a napon nem tartózkodsz az ábrándjaidban, hanem emlékezteted magad arra, Aki és Ami Vagy. És akkor hamarosan minden napod sabbat, és minden pillanatod megszentelt lesz.

4. Meg fogod becsülni atyádat és anyádat - és tudni fogod, hogy Isten fia vagy, amikor megbecsülöd a te Anya/Atyaistenedet, mindenben, amit gondolsz, mondasz, vagy teszel. És ha ilyenképpen megbecsülöd Istenedet, és apádat, anyádat a Földön (hiszen ők adtak életet neked), ugyanígy fogsz mindenkit megbecsülni.

5. Tudod, hogy megtaláltad Istent, amikor megtartod, hogy nem gyilkolsz ok nélkül és szándékosan. Mert ha megérted, hogy semmiféle életnek nem vethetsz véget (mert minden élet örökkévaló), nem is fogsz úgy dönteni, hogy megsemmisítesz egy bizonyos megtestesülést, nem változtatod az életenergiát egyik formából a másikba. Az életnek ez az új tisztelete azt eredményezi, hogy minden életformát megbecsülsz - beleértve a növényekét, a fákét, az állatokét.

És még a következő jeleket is megadom neked, hogy tudhasd, a Hozzám vezető ösvényen jársz.

6. És nem fogod bemocskolni a szeretet tisztaságát becstelenséggel vagy árulással, mert az házasságtörés. Ígérem neked, hogy ha megtaláltad Istent, soha többé nem fogod elkövetni ezt a házasságtörést.

7. Nem veszel el semmit, ami nem a tiéd, és nem szedsz rá másokat, nem leszel cinkos ilyen tettekben, és nem ártasz senkinek, azért, hogy valamit a magadénak tudj, mert az lopás volna. Ígérem neked, hogy ha megtaláltad Istent, akkor nem fogsz lopni.

8. És nem mondasz olyat, ami nem igaz, és nem veszel így hamis tanúságot magadra.

9. És nem kívánod meg a felebarátod házastársát; mert miért is akarnád a felebarátod házastársát, amikor tudod, hogy mindenki a házastársad ?

10. Nem kívánod meg felebarátod javait; mert miért is akarnád a felebarátod javait, hogyha tudod, hogy tiéd a javak összessége, és a te javaid a világ javai ?

Tudni fogod, hogy megtaláltad az Istenhez vezető utat, ha meglátod mindezeket a jeleket. Mert ígérem, hogy aki igazán keresi Istent, nem fogja többé megtenni ezeket a dolgokat; mert lehetetlen lesz így viselkednie.

Ezek a te szabadságaid, nem pedig a korlátozásaid. Ez az Én felelősségvállalásom, ezek az Én ígéreteim, és nem a parancsolataim. Mert Isten nem rendelkezik arról, amit Isten megteremtett - Isten pusztán elmondja Isten gyermekeinek: ebből tudhatjátok meg, hogy hazaérkeztetek.

Ó, Mózes nagyon komolyan kérdezte: „Honnan tudhatom ? Adj jelt !". Mózes ugyanazt a kérdést tette fel, melyet te most. Ugyanazt a kérdést, amelyet az emberek mindig is feltettek az idők kezdete óta. És hasonlóképp örökkévaló a válaszom - de sohasem volt és sohasem lesz parancsolat. Mert kinek is parancsolnék ? És kit is büntetnék meg, ha nem tartanák be a parancsolataimat ?

Hiszen csak Én Vagyok.

Beszélgetések Istennel (88)

2012-01-08T22:45:00.005+01:00

A TEREMTÉS 10 PONTJA

Az élet teremtés, nem felfedezés.
Nem úgy élsz meg minden egyes napot, hogy felfedezed - ahogy azt tálalni szokták neked -, hanem megteremted azt. Minden egyes pillanatban megteremted a valóságodat, nagy valószínűséggel anélkül, hogy a tudatában lennél.
Nézzük, miért is van ez így, és miért működik.

1. Én teremtettelek Isten képére és hasonlatosságára.
2. Isten a teremtő.
3. Három lény vagy egy személyben. Nevezheted ezeket a Lét Három Oldalának, vagy aminek csak akarod: Atya, Fiú, Szentlélek; test, szellem, lélek; tudatfölötti, tudat, tudattalan.
4. A teremtés folyamata testednek ebből a három részéből ered. Más szavakkal, három szinten teremtesz. A teremtés eszközei: a gondolat, a szó, és a tett.
5. Minden teremtés a gondolattal kezdődik („Az Atyától ered"). Azután minden teremtést a szó mozgat meg („Kérjetek és megadatik néktek"). Minden teremtés a tettben teljesül ki („És az ige testté lett, és lakozék miközöttünk").
6. Amit elgondolsz, de soha nem mondasz ki, az egyetlen szinten teremt. Amit elgondolsz, és amiről beszélsz is, az a teremtés másik szintje. Amit elgondolsz, elmondasz és megteszel, az nyilvánul meg a valóságodban.
7. A gondolkodást, a beszédet és a cselekvést igazán nem tartod lehetetlennek. A teremtés folyamatának következésképp a hitet, vagy a tudást is tartalmaznia kell. Ez az abszolút hit; hit, túl a reményen: a bizonyosság tudata („meggyógyulsz a hited által"). Így a tett, mint a teremtés része, mindig tartalmazza a tudást. Alapvető, belülről fakadó, veled született világosság ez, a teljes világosság, a létezés tökéletes elfogadása.
8. A tudás a mélységes, már-már elképzelhetetlen hálában rejlik. Az előzetes köszönetnyilvánításban, és talán ez a legfontosabb kulcs a teremtéshez. Hogy már a teremtés előtt hálás légy a teremtésért. Ezt magától értetődőnek tekinteni nemhogy nem elmarasztalandó, hanem egyenesen bátorítandó. Ez a tudás biztos jele. Minden Mester előre tudja, hogy a tett végrehajtatott.
9. Magasztald mindazt, és leld örömöd mindabban, amit teremtesz, vagy amit teremtettél. Ha bármely részét elveted, az annyit jelent, hogy elveted önmagad egy részét. Bármi légyen is az, ami a teremtésed részeként kínálkozik, birtokold, fogadd el, áldd, és légy hálás érte. Törekedj rá, hogy ne becsméreld („az Istenit! "), mert azzal önmagadat becsmérled.
10. Ha van olyan oldala a teremtésnek, melyet kevésbé találsz örömtelinek, akkor áldd meg - és változtass rajta. Hozz másmilyen döntést. Idézz meg egy új valóságot. Gondolj új gondolatot. Mondj új szót. Hajts végre új cselekedetet. Ha nagyszerűen teszed, követni fog az egész világ. Kérd, hogy ezt tegye. Szólítsd fel rá. Mondd: „Én vagyok az élet és az út, kövessetek engem !"
Így kell megvalósítani Isten akaratát, „miként a mennyben, azon-képp a földön is".

Beszélgetések Istennel (84)

2012-01-08T21:45:00.000+01:00

TE VAGY A JÓSÁG

Igazán érdekes, hogy semmi istenkáromlót nem találsz abban, ha arra törekszel, hogy olyan legyél mint az ördög, az azonban visszarettent, hogy olyan legyél, mint Isten...

Na várjunk csak egy kicsit! Ki törekszik arra, hogy olyan legyen mint az ördög?

Te! Ti mindannyian! Még vallásokat is teremtettetek, amelyek azt mondják, hogy bűnben születtetek - hogy ti a születésetektől fogva bűnösök vagytok; csak azért, hogy meggyőzzétek magatokat a saját gonoszságotoktól. Ám ha azt mondanám nektek, hogy ti Istennek születtetek; hogy születésetektől fogva mindannyian színtiszta istenek és istennők vagytok (a tiszta szeretet), arról bezzeg hallani sem akarnál.
Azzal töltőd az egész életedet, hogy meggyőzd magad, milyen szörnyen rossz is vagy; és nem csak a saját rosszaságodról, hanem arról is, hogy azok a dolgok rosszak, melyekre vágysz. Rossz a szex, rossz a pénz, rossz az öröm, rossz a hatalom, és még hosszan tudnám sorolni a sokféle rosszat; egynémely vallásotok szerint a tánc is rossz, a zene is rossz, az életöröm is rossz. Nem sok kell hozzá, hogy rossz legyen a mosoly is, a nevetés is, a szeretet is.
Nem, nem, kedves barátom, igen sok mindennel nem vagy tisztában, egyről azonban mélységesen meg vagy győződve, mégpedig arról, hogy te és a vágyaid többsége: rossz. Megalkotod ezt az ítéleted önmagadról, és elhatározod, hogy meg kell javulnod.
Hát nem különös ? Minden eseménynek ugyanaz a célja - csak éppen van gyorsabb mód, rövidebb ösvény, egyenesebb út.

Melyik az ?

Hogy ebben a pillanatban elfogadod azt, Aki és Ami Vagy - és ki is fejezed.
Ezt tette Jézus. Ez Buddha ösvénye, Krisna útja, mindazon Mesterek útja, aki valaha is tapodták ezt a bolygót.
És minden Mesternek ugyanúgy hangzott az üzenete: Ami én vagyok, az vagy te. Amit én megtehetek, azt megteheted te is.
Ám nem figyeltél. Inkább egy sokkal rögösebb, keservesebb utat választottál, annak az útját, aki azt gondolja, hogy ő az ördög; azét, aki gonosznak képzeli magát.
Azt állítod, hogy nehéz Krisztus útját járni, követni Buddha tanításait, megőrizni Krisna fényét - hogy nehéz Mesternek lenni. Bizony mondom: sokkal nehezebb elutasítani azt, Aki Vagy, mint elfogadni.
Te vagy a jóság, a könyörület, a megértés. Te vagy a béke, az öröm és a fény. Te vagy a megbocsátás és a türelem, az erő és a merészség, te vagy a barát a bajban, a vigasz a bánatban, a gyógyír a betegségben, az útmutató a zűrzavarban. Te vagy a legmélyebb igazság és a legmagasabb bölcsesség; a legnagyobb béke és a legfennköltebb szeretet, és életed egynémely pillanatában már megismerhetted magad ilyennek.
Dönts úgy, hogy mindig csak ilyennek ismered magad.

A szellemi materializmus meghaladása (187)

2011-12-29T04:35:00.000+01:00

A szeretet és az együttérzés csupán bizonytalan fogalmak és különféle módon lehet őket értelmezni. Az életünket rendszerint a ragaszkodás jellemzi. Biztonságot akarunk teremteni magunknak, ezért megpróbálunk belekapaszkodni az egyes szituációkba. Lehet, hogy valakit a kisbabánknak tekintünk, máskor pedig azt szeretnénk, ha mi ugorhatnánk kisbabaként valakinek az ölébe. Ez a valaki lehet egy ember, egy szervezet, egy közösség, egy tanító, bárki, akihez gyermekként viszonyulhatunk. Az ún. "szeretet"-et alapuló kapcsolatok rendszerint e két séma egyikét követik. Vagy mások táplálnak bennünket vagy mi táplálunk másokat. Ezek a szeretet és az együttérzés hamis, eltorzult változatai. El akarjuk kötelezni magunkat, "tartozni" akarunk valakihez, gyerekek vagy szülők szeretnénk lenni. Ez az érzés látszólag erős. Egy ember, egy szervezet vagy egy intézmény lesz a gyermekünk. Vigyázunk rá, tápláljuk és nevelgetjük. Más esetben a szervezet tölti be az anya szerepét, aki állandóan táplál bennünket. Az "anyánk" nélkül nem létezhetnénk, meghalnánk. Ez a két séma vonatkozik minden olyan típusú életenergiára, amit saját szórakoztatásunkra használunk. Ez az energia lehet egyszerű barátság, izgalmas tevékenység vagy akár olyan bonyolult dolog is, mint az házasság és a karrier. Vagy irányítani próbáljuk az izgalmas eseményeket vagy a részükké akarunk válni.

Van azonban egy harmadik típusú együttérzés és szeretet is. Egyszerűen légy az, aki vagy. Ne süllyedj le egy kisbaba szintjére, és azt sem várd, hogy mások az öledbe ugorjanak. A világban, az életed során egyszerűen légy az, aki vagy. Ha képes vagy erre, akkor automatikusan meglátod a külső körülmények valódi természetét. Pontosan és közvetlenül fogsz tudni kommunikálni, és nem keveredsz bele ostoba érzelmi, filozófiai vagy pszichológiai magyarázkodásba. Ez a nyitottság és kommunikáció kiegyensúlyozott módja, ami automatikusan óriási teret hoz létre, amelyben megtörténhet a kreatív fejlődés, a tánc és létrejöhetnek a kapcsolatok.

Az együttérzés azt jelenti, hogy nem bonyolódunk képmutató és önámító játékokba. Ha akarunk valakitől valamit, gyakran mondjuk neki: "szeretlek". Ezt rendszerint abban a reményben tesszük, hogy az illetőt a saját területünkre csalhatjuk és a mi oldalunkra állíthatjuk. Ez a "propagandista" szeretet nagyon korlátolt érzés: "Szeress, még akkor is, ha gyűlölsz, mert bennem túlteng a szeretet, megörülök a szeretetedért, teljesen megrészegít, ha szeretnek!" Ezzel valójában az akarjuk mondani, hogy a másiknak kötelessége belépni a területünkre, hiszen kijelentettük, hogy szeretjük, és nem fogjuk bántani. Ez meglehetősen kétes próbálkozás. Egy értelmes embert soha nem lehet ilyen trükkökkel csőbe húzni: "Ha tényleg olyannak szeretsz, amilyen vagyok, akkor miért akarsz bekényszeríteni a saját területedre?" Mi szükség a követelésekre? Valójában mit akarsz tőlem? Honnan tudhatnám, hogy ha belépek a "szeretetteljes" területedre, nem fogsz uralkodni rajtam, és nem zársz be a szeretetigényed börtönébe?" Amíg a terület kérdése szerepet kap a szeretetünkben, addig biztosak lehetünk benne, hogy a többi ember gyanúsnak fogja találni ún. szeretetteljes és együttérző magatartásunkat. Ha valaki lakomát készít nekünk, honnan tudhatjuk, hogy nem tett-e mérget az ételbe? Fel kell ismernünk, hogy a felénk irányuló nyitottság valódi nyitottság-e vagy csupán az önzés megnyilvánulása.

A szellemi materializmus meghaladása (185)

2011-12-29T04:30:00.000+01:00

Pradzsnyá és együttérzés

Amikor másokkal kommunikálunk, nem csupán arra kell figyelnünk, amit mondanak, hanem nyitottnak kell lennünk lényük egésze iránt. Egy ember szavai és mosolya kommunikációjának mindössze a töredékét képviselik. Ugyanilyen fontos az is, hogy milyen jelenlétének természete, vagyis hogyan viszonyul hozzánk. Ez sokkal többet árul el, mint a puszta szavak.

Ha valakiben a bölcsesség és az együttérzés egyaránt jelen van, akkor cselekedeti mindig pontosan helyénvalók lesznek, és óriási energiát sugároznak.

A szellemi materializmus meghaladása (182)

2011-12-28T07:40:00.000+01:00

..A vágy akkor lép be a képbe, amikor boldognak akarsz látni valakit. Amikor valaki boldog, te is boldog vagy, mivel azokat a cselekedeteket, amiket azért hajtottál végre, hogy őt boldoggá tedd, bizonyos értelemben inkább magadért tetted, mintsem a másikért. Te akarod őt boldognak látni. Egy megvilágosodott személyben nincs jelen ez a hozzáállás. Amikor valakinek szüksége van rá, segít neki, de nyoma sincs benne az önelégültségnek.

[...]

A szamádhi a teljes részvétel, a nirvana pedig a szabadság, és mindkettő az ürességhez kapcsolódik.

A szellemi materializmus meghaladása (181)

2011-12-28T07:33:00.000+01:00

A megvilágosodás az, amikor tökéletes éberséggel vagy jelen az "itt és most"-ban. Az állatok és a csecsemők is a jelenben élnek, de ez azért még messze van a felébredéstől, a megvilágosodástól.

A szellemi materializmus meghaladása (178)

2011-12-28T07:30:00.000+01:00

Az üresség megtapasztalása nem azt jelenti, hogy megszűnsz létezni és többé már nem a Földön élsz. Továbbra is a Földön élsz, azzal a különbséggel, hogy pontosabban fogod látni a valóságot. Mindannyian azt hisszük, hogy a maguk valójában ismerjük a dolgokat, de az igazság az, hogy pontosabban fogod látni a látni a valóságot. Mindannyian azt hisszük, hogy a maguk valójában ismerjük a dolgokat, de az igazság az, hogy csak az önmagunk alkotta képeket látjuk, melyek korántsem teljesek.
[...]

Az üresség azt jelenti, hogy keresztüllátunk a zűrzavaron. Pillanatról-pillanatra megtartjuk a pontos és tiszta tudatot.

[...]

Úgy kezdjük el látni a valóságot, hogy nem kezdünk el semmit és feladjuk az elkezdésről alkotott elképzeléseinket. Ha megpróbálsz elkülöníteni egy bizonyos területet - "ez az én tapasztalatom" - akkor nem fogod meglátni az ürességet. A terület fogalmát, úgy ahogy van, fel kell adni. Amit meg lehet tenni, az nem lehetetlen. Nem csupán filozófiai spekulációról van szó. A terület fogalmát fel lehet adni, de elkezdeni nem lehet.

A szellemi materializmus meghaladása (175)

2011-12-28T07:20:00.000+01:00

A Szív Szútra egy mantrával fejeződik be. A tibeti szövegben ez áll: "Ezért a Meghaladó bölcsesség mantrája, a felülmúlhatatlan mantra, a hasonlíthatatlan mantra, a minden szenvedést elcsitító mantra legyen igazként ismert, mivel itt nincs félrevezetés". (a fordítás Láma Csöpel munkája.) E mantra ereje nem a szavak valamiféle képzelt varázserejéből fakad, hanem a jelentésükből. Érdekes megjegyezni, hogy az ürességről szóló értekezés után - a forma üresség, az üresség forma, a forma nem más, mint üresség, az üresség nem más mint forma - a szútra egy mantrával folytatódik. Az elején a meditatív állapotról beszél, végül pedig egy mantráról, tehát szavakról. Ennek az az oka, hogy először a megértésünkben való bizalmat kell fejleszteni, és meg kell válni az összes előítéletünktől: a nihilizmustól, az eternalizmustól és az összes többi hiedelemtől. Amikor az ember százszázalékosan feltárja magát, leveti az összes álarcot, és teljesen meztelenül, teljes nyitottságban él, azonnal megérti a szó hatalmát. Ha lerántjuk a leplet alapvető, abszolút, végső képmutatásunkról, akkor valóban látni kezdjük ezt a ragyogó ékszert, ami nem más, mint a nyitottság, az önátadás és a lemondás energiával teli eleven természete.

A lemondás ebben az esetben nem valaminek a félredobását jelenti. Miután minden feladtunk, lassan érzékelni kezdjük a békesség eleven természetét. A békesség, amiről itt szó van, nem egy gyenge békesség, vagy gyenge nyitottság, hanem egy erőteljes, legyőzhetetlen, kimozdíthatatlan állapot, amely teljesen mentes a képmutatástól. Ez a békesség mindent betöltő és tökéletes, amelyben egy szikrányi kétely és képmutatás sem kap helyet. A teljes nyitottság maga a tökéletes győzelem, hiszen nincs bennünk félelem, és egyáltalán nem próbáljuk védelmezni magunkat. Ez adja ennek a mantrának a hatalmas erejét. Az ember könnyen azt gondolná, hogy az "Om gáté gáté párágáté párászámgáté bódhi szváhá" helyett ez a mantra inkább az ürességről, a súnjanáról szól, tehát valahogy így hangzana: "Om súnjatá mahasúnjatá". De ehelyett azt mondja: gáté, gáté, vagyis "túljutott, túljutott, teljesen túljutott". Ezek a szavak sokkal erőteljesebbek, mint a súnjáta, mivel a súnjáta kifejezés létrehozása helyett a mantra arra mutat rá, ami a filozófián túl van. Erre utal a gáté gáté: "túljutott, feladta, megszabadult, megnyílt". Az első gáté a zavaros érzelmek fátylától való megszabadulást jelöli. A második a valóságról alkotott primitív hiedelmek fátylára utal. Az első gáté tehát "a forma üresség" elvét képviseli, a második pedig "az üresség forma" ideáját. A mantra következő szava a párágáté, aminek a jelentése "túljutott, teljesen feltárult". Itt már "a forma az forma" - párágáté - elve érvényesül, sőt nem csupán a forma forma, de az üresség is üresség, vagyis párászámgáté: "teljesen túljutott". A következő szó a bódhi. A bódhi ebben az esetben "teljesen felébredett"-et jelent: "feladta, teljesen feltárta magát, levetkőzött és tökéletesen megnyílt." A mantrák hagyományosan a szváhá kifejezéssel zárulnak, aminek a jelentése "úgy legyen". "Túljutott, túljutott, teljesen feltárta magát, felébredett, úgy legyen!"

A szellemi materializmus meghaladása (174)

2011-12-28T07:10:00.000+01:00

[...] Hogyan jött létre akkor az "én"-be vetett hit, és az ezt követő neurotikus folyamat? A Madhajamika szemlélete szerint, amikor egy formát érzékelünk, azonnali reakcióként érdeklődés és bizonytalanság jelenik meg bennünk. Ez a reakció csaknem azonnal, a másodperc tört része alatt jön létre. A látott jelenség felismerése után rögtön nevet adunk neki. A névvel természetszerűleg együtt jár a fogalom is. Fogalmmá torzítjuk a látott jelenséget, tehát már nem a valódi természetét látjuk. Létrehoztunk egy szűrőt, egy fátylat, ami elfedi előlünk az érzékelés tárgyának valóságát. Ez gátolja meg a meditáció és a mindennapi élet során való folytonos figyelmesség fenntartását. Ez a fátyol megfoszt bennünket az átfogó tudatosságtól és a meditatív állapot jelenlététől, mert újra és újra képtelenek vagyunk olyannak látni a dolgokat, amilyenek, Ragaszkodunk a nevekhez, az értelmezéshez és a csapongó gondolatokhoz, és ez egyre távolabb visz bennünket a közvetlen és pontos érzékeléstől. Az üresség tehát nem csupán azt jelenti, hogy tudatosak vagyunk önmagunkról és az egyes dolgokhoz fűződő viszonyunkról, hanem inkább egy tudati világosságra utal, ami túllép a fogalmi burkon és a szükségtelen bonyolításon. Nem bűvölnek el többé bennünket az érzéktárgyak, és az arany szerepét sem öltjük többé magunkra. Megszabadulunk a kettősségtől. Ami ezután marad, az nem más, mint a nyílt tér, vagyis a kettősségtől mentes állapot.

A szellemi materializmus meghaladása (96)

2011-12-25T22:38:00.001+01:00

A nyílt ösvény

K: Honnan tudjuk, hogy mikor kell egy dolgot félretenni és békén hagyni?

V: Nem kell állandóan intézkedned. Az irányítás helyett inkább próbáld meg elengedni a dolgokat. Bízz magadban és ne ellenőrizd magad. Minél jobban próbálod ellenőrizni magad, annál nagyobb az esély arra, hogy megzavarod a helyzet természetes játékát és fejlődését. Még ha kockáztatsz is, vagy ha úgy tűnik, hogy az egész ügy félresikerülhet és összezavarodhat, akkor se nyugtalankodj.

A szellemi materializmus meghaladása (49)

2011-11-02T23:53:00.000+01:00

A beavatás

Sokan mindössze csak azért vesznek meg egy Picasso képet, mert rajta van a művész neve. Dollárok ezreit fizetik ki a festményért, anélkül, hogy mérlegelnék vajon képvisel-e bármilyen művészi értéket az, amiért ennyi pénzt adnak. Nem a képet, hanem a híres festő nevét veszik meg. Az alkotó hírnevét a festmény művészi értékének bizonyítékaként fogadják el. Ez a szemlélet nem sok intelligenciát tükröz.

A szellemi materializmus meghaladása (48)

2011-11-02T23:30:00.000+01:00

Hogyan nyílhatunk meg?

Nem az a kérdés, hogy hogyan csinálod. A megnyílás nem egy szertartás vagy varázsige útján következik be. Az első akadály maga a kérdés, hogy hogyan csináld. Ha nem teszel fel magadnak kérdéseket és nem figyeled önmagad, akkor csak csinálod. Azokon sem szoktál töprengeni, hogy hogyan fogsz hányni. Hánysz, és kész. Nincs idő a latolgatásra, egyszerűen megtörténik. Ha túl feszült és görcsös vagy, akkor nagy fájdalmaid lesznek és nem leszel képes megszabadulni attól ami a gyomrodat nyomja. Megpróbálod visszanyelni, és harcolsz a betegséggel. Meg kell tanulnod ellazulni, amikor beteg vagy.

A szellemi materializmus meghaladása (60)

2011-11-02T22:35:00.000+01:00

Ha valamit értékesnek és különlegesnek tartunk, akkor ezzel elkülönítjük magunkat attól a bizonyos dologtól. Például a szemünket, a testünket, a kezünket vagy a fejünket nem tekintjük különösen értékesnek, mivel tudjuk, hogy hozzánk tartozik. Persze, ha bármelyiket elveszítenénk, akkor automatikusan arra gondolnánk, hogy milyen értékes dolgot veszítettünk el: "Levágták a fejem, elveszítettem a karom, egyiket sem lehet pótolni!" Csak az elvesztésük után ébredünk rá a valódi értékükre. Ha meg kell válnunk valamitől, lehetőségünk nyílik arra, hogy felismerjük az értékét. De amíg mindig velünk van és hozzánk tartozik, nem vagyunk képesek különösen nagy becsben tartani, mert természetesnek vesszük, hogy rendelkezésünkre áll. Az értékelés az elválásól való félelemből származik és pontosan ez a félelem okozza az elválást. Minden hirtelen ösztönzést rendkívül fontosnak tartunk, mer félünk, attól, hogy elveszíthetjük. Ezen a ponton lép működésbe az önámítás. Más szavakkal, elveszítettük a hitünket a nyitottságban, és a vele való kapcsolatunkban.

A szellemi materializmus meghaladása (58)

2011-11-02T22:30:00.000+01:00

Az önámítás

A beavatás csak ebben az őszinte légkörben történhet meg. Az a naiv elképzelés, hogy egy szellemi operáció hatására teljesen megváltozol, merő képtelenség. Abszolút mértékeben senki sem képes megváltoztatni a személyiségedet. Senki sem tud rávenni, hogy kibújj a bőrödből és a fejed tetejére állj. Az adott nyersanyaggal kell dolgoznod. Olyannak fogadd el magad, amilyen vagy és ne olyannak, amilyen lenni szeretnél. Ez az önámítás és a vágyakozás feladása. Ismerd meg és fogadd el a személyiséged jellemzőit. Akkor esélyed van arra, hogy megtaláld, mi inspirál téged.

A szellemi materializmus meghaladása (46)

2011-11-02T21:00:00.000+01:00

Általában nem vagyunk tisztában az önfegyelem és az aszkézis valódi jelentésével. Az aszkézis és a dharmával összhangban álló életvitel az elemi józanságra épül. Ha a hétköznapi életet találod megfelelőnek, akkor számodra ez a dharma. Ugyanakkor meglehet, hogy az írásokból ismert jógi aszkéták életét abnormális dolognak tartod. Ez minden esetben az adott személytől függ. Az a fontos, hogy a te számodra mi tűnik józan, valóban szilárd, stabil életszemléletnek. Buddha például egyáltalán nem volt vallási fanatikus, és magasrendű eszményekhez sem akarta igazítani az életét. Az emberekkel egyszerűen nyitottan és mély bölcsességgel bánt. Az ő bölcsessége a transzcendentális józan észből fakadt. Tanítását a józanság és a nyitottság jellemezte. [...]

Marpa azonban semmit sem akart bebizonyítani. Egy teljes mértékben józan, hétköznapi ember volt, és ugyanakkor tökéletesen megvilágosodott mester. Ő a Kagyü hagyomány atyja. Tőle származik minden tanítás, amelyet tanulmányozunk és tanítunk.

A szellemi materializmus meghaladása (28)

2011-10-30T23:30:00.000+01:00

Mi a szangha?
A szangha a szellemi gyakorlók közösségét, a spirituális társakat jelenti.

A szellemi materializmus meghaladása (22)

2011-10-30T23:00:00.000+01:00

Mi a hit? Szükség van hitre?

Többféle hitről beszélhetünk. A hit lehet egyszerű. bizalomra alapuló, vak hit de lehet egy elpusztíthatatlan, határozott meggyőződés is. A vak hit teljesen naiv dolog, és nem táplálja semmi. Nem teljesen önpusztító, de nem is teremtő erejű. Azért nem kreatív, mert sohasem alakult ki valódi kapcsolat és kommunikáció önmagad és a hited között. Vakon és naiv módon elfogadtad az egész hitrendszert.

Ha a hited a meggyőződésen alapul, akkor jó okod van arra, hogy biztos légy abban, amiben hiszel. Nem várod el, hogy titokzatos módon előre gyártott megoldás pottyanjon az öledbe. Félelem és kétségek nélkül dolgozol a fennálló helyzetekkel. Ez a szemlélet nagyon sokat segít. Ha szilárd a meggyőződésed, akkor magabiztossá válsz, és nem kell magadat ellenőrizni. Ez az abszolút bizalom. Valóban érted, hogy mi történik, ezért nem tétovázol, ha egy másik ösvényt kell követned. Kész vagy bármilyen szükséges módon viszonyulni minden egyes helyzethez.

A szellemi materializmus meghaladása (21)

2011-10-30T22:40:00.000+01:00

A tanítás spontán módon jött. Nem vágyott rá, hogy tanítson de arra sem, hogy ne tanítson. Hét héten keresztül egy fa árnyékában ült, vagy a folyó partján sétált. Azután valaki arra járt, ő pedig elkezdett beszélni. Nem volt más választása: ott volt egy nyitott személy és ő tanította. A helyzet adja magát, és a tanítás megtörténik. Ezt nevezik buddha-tevékenységnek.

A szellemi materializmus meghaladása (19)

2011-10-30T22:35:00.000+01:00

Van egy mondás a tibeti írásokban: "A tudást a színaranyhoz hasonlóan a tűzbe kell tartani és ki kell kalapálni. Csak ezután viselhető ékszerként."

Amikor egy mestertől tanítást kapunk, ne fogadjuk el fenntartások nélkül, hanem tartsuk a tűzbe és addig kalapáljuk, amíg az arany ragyogó, nemes színe meg nem jelenik. Ezután olyan ékszert kovácsolhatunk belőle, amilyet viselni szeretnénk. A dharma élő dolog, ezért minden korban és minden egyes ember esetébe aktuális. Nem elegendő, ha utánozni próbálod a mesteredet vagy gurudat.

Ne akarj a mestered hasonmásává válni! A tanítások egészen a jelenlegi képviselőkig egyéni, személyes tapasztalatokon alapulnak.

A szellemi materializmus meghaladása (18)

2011-10-30T22:30:00.000+01:00

Az okos vásárlás nem egy halom információ, vagy szép tárgy felvásárlását jelenti, hanem azt, hogy minden egyes dolgot képesek vagyunk tökéletesen értékelni. Ez nagyon fontos. Ha tökéletesen értékelni tudjuk egy dolog szépségét, akkor teljesen azonosulunk vele, és elfeledkezünk önmagunkról. Ezt ahhoz lehetne hasonlítani, amikor egy nagyon érdekes, magával ragadó filmet nézünk a moziban és teljesen beleéljük magunkat. Még azt is elfelejtjük, hogy csak nézők vagyunk. Azokban a pillanatokban megszűnik számunkra a világ, és százszázalékosan a filmben élünk. Ez a teljes azonosulás, a teljes beleélés élménye. Vizsgáljuk meg, hogy valóban megízleltük és a magunkévá tettük-e azt a bizonyos szép tárgyat vagy szellemi tanítást, vagy csupán óriási, egyre növekvő gyűjteményünk részének tekintjük.

A szellemi materializmus meghaladása (6)

2011-10-30T22:17:00.000+01:00

A spirituális ösvény helyes követése egy rendkívül összetett folyamat, amibe nem érdemes naiv módon belevágni. Számos mellékösvény létezik, amelyek a szellemiség eltorzult, én-központú megközelítéséhez vezetnek. Miközben azzal áltatjuk magunkat, hogy szellemileg fejlődünk, lehet, hogy valójában a spirituális gyakorlatok által pusztán az egónkat erősítjük. Ezt az alapvető torzulást nevezzük szellemi materializmusnak.

A szellemi materializmus meghaladása (7)

2011-10-30T11:03:00.000+01:00

Ha megszabadulunk a zavarodottságtól, akkor spontán módon felfedezzük önmagunkban a megvilágosodást. [...]

Ha a megvilágosodást is létre kéne hozni, akkor mindig fennállna az a lehetőség, hogy az ego újra felülkerekedik rajtunk és visszaránt bennünket a zavarodottság állapotába. A megvilágosodás nem múlik el, mivel nem hoztuk létre, csupán felfedeztük.

India, a végletek birodalma (102)

2011-06-05T08:16:00.001+02:00

Millió mandír
Az ember valóságos társadalmi létezése során minden emberi sors az egyéni választás és a közösséget követő illeszkedés kombinációja. Az eltérő értékrend az egyik vagy másik folyamatos hangsúlyozását jelenti, s a vele való kevésbé tudatos, feltétel nélküli érzelmi azonosulásból, egyszerűen szólva: hitből fakad.

Amikor tehát a mandírhoz közeledünk, számítanunk kell a kezdeti sokkra és az elkerülhetetlen fordítási hibákra. A mandír ugyanis olyan szakrális hely, amelyen keresztül a hindu a közösséghez tartozást éli meg. A mandír maga is közösségi és családi ügy. Mindig egy bráhmin család kötődik hozzá és mi ehhez a családhoz viszonyítva értelmezzük és éljük meg önmagunkat: azt, hogy milyen dzsátiba születtünk ugyanezen a renden belül.

[...]

Az indiai világszemlélet fontos része az időnek mienktől eltérő szemlélete. Az idő a végtelenbe hajlóan hosszú, bőségesen áll rendelkezésre. Az ember egyéni története, felfelé emelkedése sok-sok életcikluson keresztül valósul meg. A hindukéhoz hasonló bőkezűséggel kezelik az egymást követő életeket a buddhisták és a dzsainák is. Az időszámítás végső egysége a kalpa, 4320 millió földi év. Ez az örökkévalóságban nyugvó Bráhma egy "napja". Bráhma éve 360 ilyen napból áll s a világmindenség teljes körbefordulása száz ilyen év.

Ez az időtenger oszlik kisebb korszakokra. Az a juga, azaz világkorszak, amelyben mi élünk, négy egymást követő és egyre romló világkorszak közül az utolsó. Ez a Káli-juga, az a pár százezres éves korszak, amelynek távolabbi végén a világot árvíz és tűz emészti el, hogy ismét kezdődhessen elölről. Az india időkezeléshez mérve a zsidó-keresztény ószövetségi hagyomány, amely az (egyetlen) világ teremtését a Kr. e. 4500 körüli időszakra teszi, szűkkeblű és türelmetlen.

Árulkodó jelek, melyek arra utalnak, hogy sikeres az állásinterjú

2011-02-17T10:40:00.000+01:00

Az állásinterjú a munkakeresési fázis legstresszesebb része. Ilyenkor minden tekintet ránk irányul, az interjúztató pedig ravasz kérdésekkel próbálja tesztelni felkészültségünket. A kérdésekre adott válaszaink alapjaiban határozzák meg az interjú kimenetelét. A HR tanácsadók általában nem mutatják ki érzelmeiket az interjú során, így sokszor azt sem tudhatjuk, hogy milyen benyomás alakult ki rólunk, ám vannak olyan jelek, melyekből leszűrhetjük, hogy jól alakul az interjúnk vagy sem.

1. Pontos információt kapunk a visszajelzés időpontjáról!

Amennyiben a találkozó végén az interjúztató pontos dátumot ad a visszajelzés idejéről, az azt jelentheti, hogy már döntöttek sorsunkról. Természetesen más egyéb dolgok is befolyásolhatják a döntést, így csupán erre a tényre nem érdemes alapoznunk, de adott esetben ez egy pozitív jel lehet. Ha csak kitérő választ kapunk a visszajelzés idejéről, az valószínűleg azt jelenti, hogy még nem született döntés vagy rosszabb esetben, a továbbiakban már nem számolnak velünk.

2. Felmagasztalják a vállalatot!

Egy másik jel, ami arra utalhat, hogy jó irányba halad az interjú, ha az interjúztató arról próbál győzködni minket, hogy milyen előnyökkel jár az, ha valaki náluk dolgozik. „Kiváló munkakörnyezet, ahol számos lehetőség adódhat a kreatív ötletek megvalósítására" - az ilyen és ehhez hasonló, állásinterjún elejtett megjegyzésekkel azt kívánják tudatni velünk, hogy a vállalat minden szempontból kiváló választás lehet számunkra. Ha úgy látjuk, hogy nagyon „el szeretnék adni" nekünk az állást, az azt jelenti, hogy úgy gondolják, mi vagyunk a megfelelő jelölt az adott pozícióra.

3. Az interjúztató úgy tekint ránk, mintha már a miénk lenne az állás!

Az interjúztató bizonyos esetekben olyan nyelvbotlásokat (pl.: „Mikorra terveznéd a szabadságaidat?", „Szeretni fogod ezt a helyet!" stb.) is véthet, melyekből arra következtethetünk, hogy a vállalat minket szeretne szerződtetni az adott pozícióra.

Amellett, hogy az interjúztatóval való jó kapcsolat kialakítása pozitív benyomást kelthet a másik félben, ne vegyünk arra mérget, hogy pusztán emiatt az állást is megkapjuk.

Félig nyitott kiskapuk a nyugdíjrendszerben (2011.01.28)

2011-01-29T08:45:00.001+01:00

Számos kérdést nyitva hagy az idei évtől hatályos nyugdíjszisztéma, ezek egy részére azonban nem kell egyik pillanatról a másikra választ adnia a kormánynak. A rendszerrel elégedetlenek keresik a kiskapukat, de nem könnyű ilyet találni.

Egyetlen munkanap maradt a fontos döntés meghozatalára: maradjunk a nyugdíjpénztárunkba, vagy menjünk vissza az állami nyugdíjrendszerbe. A döntés korántsem egyszerű, főleg azért, mert nem rendelkeznek elegendő információval a pénztártagok, mire számíthatnak 20-30 év múlva a nyugdíjrendszertől. Tegnap délig 67 500-an adták le nyilatkozatukat, vagyis döntöttek a pénztárban maradás mellett.

De nemcsak a fő kérdésre nehéz választ adni: az új nyugdíjrendszerben részletek is homályban maradnak. A jogszabályok nagyon sok kérdést nem rendeznek egyértelműen. Ez vélhetően nem is volt szándéka a kormánynak, mindent annak az egyetlen célnak rendeltek alá, hogy a lehető legtöbbjen visszalépjenek az állami nyugdíjalapba. Figyelemre méltó továbbá, hogy a tisztánlátás végett nyilatkozatra felkért szervezetek, illetve szakértők vagy nem kívántak élni a lehetőséggel, vagy csak név nélkül voltak hajlandóak szóba állni lapunknak.

Az utóbbi időben egyre gyakrabban felvetődik a kérdés, hogy mi történik azokkal, akik ugyan maradnak a magánnyugdíjpénztáruknál, ám az intézmény idővel a felszámolás sorsára jut. Olyan mérlegelések is napvilágot láttak, hogy ezáltal elodázható a válasz a „menjek vagy maradjak” kérdésre, a pénztártag ugyanis nyer egy kis időt: a pénztárak többsége kénytelen lesz becsukni, mert nem lesz meg a törvény szabta, vagy a gazdaságos működéshez szükséges létszáma, de ez csak hónapok múlva derül ki, a nyilatkozattételi határidő viszont hétfőn lejár, addigra pedig megszülethet az Alkotmánybíróság határozata az ügyben. Ha pedig előtte beüt a krach, újra lehetőség nyílik a nyilatkozattételre. Lapunkat szakmai körökből úgy tájékoztatták: ilyen esetben a pénztártagnak 30 napon belül tudatnia kell, hogy a felhalmozott vagyonát melyik másik pénztárba kívánja áthelyezni, ám amennyiben ezt a szándékát nem jelzi, akkor automatikusan visszakerül az állami rendszerbe.

Kérdés, ebben az esetben a január utáni időszakot miként veszik figyelembe a nyugdíj szolgálati, illetve jogszerző idejének megállapítása során. Szakértők szerint erre nincs világos iránymutatás: egy részük úgy véli, a magán-nyugdíjpénztári tagság alatt eltöltött időt figyelembe kell venni a szolgálati idő megállapítása során.Mások viszont azt hangsúlyozzák, hogy a törvény alapján aki nem lép vissza január végéig, az „kiiratkozik a társadalombiztosításból”, ahová később nem áll módjában visszatérni. Akárhogy is, a szakemberek szerint nem érdemes bazírozni erre a helyzetre, túl sok benne a kockázat.

Valamivel kecsegtetőbb felállás alakul ki akkor, ha a későbbi kormányok valamelyike megszűnteti az idevágó passzusokat, vagyis a pénztárban maradók ezután nem szereznek szolgálati időt, annak ellenére sem, hogy a munkáltató fizeti utánuk a kötelezettségeket az állami nyugdíjkasszába. – A szolgálati időt minden további nélkül meg lehet állapítani – magyarázta nyilatkozónk –, hiszen ehhez minden szükséges papír rendelkezésre áll majd. Innentől már közelebb járunk ahhoz, hogy mindkét oldalról nyugdíjkifizetésekhez jussunk. Az persze más kérdés, hogy aki átlépett az állami rendszerbe, az a 2011 februárjáig a pénztárába befizetett járulékait már aligha kaphatja vissza a nyugdíjalapból.

Született olyan ötlet is, hogy külföldi munkaviszonnyal ki lehet kerülni a szigorú szabályokat, és pénztártagként is hozzá lehet jutni állami nyugdíjalapból kifizetett járandósághoz. A szakértő szerint ez valóban lyuk lehet a rendszeren, amit a kormány valószínűleg nem tud majd befoltozni – de nemcsak a magyar, hanem egyik uniós államé sem. Brüszszel ugyanis abba az irányba megy, hogy az uniós munkavállalók azon ország jogszabályai szerint fizessék helyben a járulékokat, ahol dolgoznak. A különböző országokban eltöltött évek pedig összeadódva beleszámítanak a szolgálati időbe – fejtette ki a szakértő. A nyugdíj megállapításánál ezt a szolgálati időt vennék alapul, igaz a nyugdíjat nem egy helyről kapná az uniós állampolgár, hanem annyi ország nyugdíjbiztosítási rendszeréből, ahány országban – és amennyi időt – dolgozott.

Az index.hu felvetése szerint az sem veszíti el a teljes állami nyugdíjat, aki most pénztártag marad. Tizenöt év szolgálati idő után résznyugdíj, húsz év után teljes nyugdíj jár mindenkinek. Aki pedig megközelítette valamelyik határt, az megvásárolhatja a hiányzó éveket – erre az állami nyugdíj összegének megállapításakor van lehetősége. – Aligha lehet bízni abban, hogy ha ez egy jól működő alternatíva lesz, akkor a kormány nem csukja majd be ezt a kaput – tette hozzá már a Népszabadságnak nyilatkozó nyugdíjszakember. Igaz, ez viszonylag kevés ember számára elérhető megoldás, mert nem olcsó mulatság: az index számításai szerint egy nap közel 900 forintba kerül, tehát már egy év is bőven 300 ezer forintból fedezhető csak.

Ugyancsak az index felvetése, hogy a maradó pénztártagok közül azok, akik nem kapnak meghatározott ellátásokat az állami nyugdíjrendszerből (például öregségi nyugdíjat), idős korukban elesnek az ingyenes egészségügyi szolgáltatástól. Ezzel kapcsolatosan azt mondja megszólalónk, hogy nem szándékosan lett ilyen a rendszer, ezen változtatni fognak. Egyszerűen túl rövid volt a jogszabály megalkotására rendelkezésre álló idő, ezért maradtak hézagos részek benne. Ha tudatosan történt volna így, akkor erre a tényre bizonyosan kormányzati kommunikáció épült volna, hiszen ezzel is kampányolni lehet a pénztárak ellen.

A rendszerrel elégedetlenek bízhatnak az Alkotmánybíróság (AB) vagy a strasbourgi emberi jogi bíróság döntésében. – A képlet azonban nem egyszerű – véli a szakértő. Amennyiben az AB például a jogszabályt visszamenőleg megsemmisíti, elméletileg visszaáll a második pillér. A probléma az, hogy a folyamat csak addig fordítható vissza, amíg a pénztárak el nem számolnak a tagok vagyonaival, ami tavasz közepén esedékessé válik.

Népszabadság

Vissza az alapokhoz (2011.01.28)

2011-01-29T08:36:00.003+01:00

Most, hogy önnön presztízsének drámai gyorsaságú lerombolását követően a magyar kormány megkezdte a visszavonulást a médiatörvény tökéletes európaiságát hangoztató, de a minden oldalról jövő bírálatok miatt tarthatatlanná vált érvrendszeréből, csak egy kérdés maradt: megússza-e a véleményszabadság korlátozása miatti, és az unióban példa nélküli megbélyegzés nélkül. A válasz: igen, ha megérti, miért került ebbe a helyzetbe.

Az Európai Unió nem büntetőszervezet, hanem jog- és – ami ebben az esetben talán ennél is fontosabb – értékközösség. A kommunista rendszerek összeomlása után az új tagországok ebbe az értékközösségbe léphettek be a jogállami normák teljesítése révén, és részesültek a tetemes közösségi forrásokból, azaz a régi és gazdag tagállamok adófizetőinek euróiból. Ha tehát már tagállamként bármely ország visszakozna a korábban vállalt demokratikus kötelezettségekből, az EU kénytelen lenne fellépni az értékközösség védelmében, még ha védekező mechanizmusai – gyakorlat híján – nem igazán kifinomultak is.

A médiatörvény körüli huzavona üzenetének megfejtésében elmerült néhány brüsszeli beszélgetőpartnerem szerint az unió egyik legnagyobb erénye éppen az, hogy ha megbomlani látja valahol a fékek és egyensúlyok rendszerét, megpróbálja helyrebillenteni azt. Ha nem volna EU, Itáliában diktatúra dúlna, jegyzik meg a brüsszeli folyosókon.

Az európai fővárosokban és az unió központjában eleve gyanúperrel fogadták Orbán Viktor kétharmados győzelmét. A miniszterelnököt korábbi négyéves kormányzása nyomán populistának, nacionalistának tartották, és még európai pártcsaládjából is sokan ilyen nézeteket hangoztattak – legalábbis magánbeszélgetések során. Az aggodalmakat alátámasztotta a második Orbán-kormány megannyi döntése, és a folytonos brüsszeli kétkedés, hogy a kétharmad mindenre felhatalmazást adA lista hosszú: az európai bizottsági szakértőkkel félbehagyott tárgyalások, a nyugdíjrendszer átalakítása, a visszamenőleges hatályú törvénykezés, a jognak a kormány szolgálatába állítása, az Alkotmánybíróság hatáskörének megnyirbálása, a Költségvetési Tanács felszámolása. S végül a médiatörvény. A nemzeti hatáskörök és az uniós szerződések, irányelvek kapcsolatáról persze hosszas jogi viták folytathatók, de az értékközösség normáiról, ideértve a szólásszabadság szentségét, kevésbé. Ezt bizonyította Orbán Viktor fölényeskedő strasbourgi jogászkodásának a közös értékekre hivatkozó éles elutasítása is az európai frakciók zöme részéről.

A magyar kormány még mindig ott tart, hogy az illetékes biztos levelét jogi problémaként kezeli, és kompromisszumokat keres, miközben Brüsszelben az alapértékek megsértésével vádolják. S ha a szép szóból, az előzetes figyelmeztetésből nem ért az Orbán-kabinet, hogy vissza az alapokhoz, akkor a feszültség egyre növekedhet – elnökségi munka ide vagy oda. A kétharmados többség nem terjed ki Európára, ahol vészhelyzetben azért még működésbe lépnek a fékek és egyensúlyok.

Blahó Miklós - Népszabadság

Tudatos figyelem (84)

2010-12-27T18:57:00.000+01:00

Amikor a mezőt beállítja, a rten brel lebegjen a szeme előtt.

Elállt a szavam. - Rten brel? Az meg micsoda?

- A szinkronicitás tibeti nyelven. Úgy állítsa be a mezőt, hogy benne maradjon a szinkronisztikus események folyamatában, és olyan intuíciót, olyan véletleneket termeljen, amelyek segítségünkre vannak. [...]

- Figyelni? Mire?

- A szinkronicitásra. Olyan állapotban kell tartania önmagát, hogy szüntelenül a következő hasznos információdarabkát keresse, amely rejtelmes módon a sors beteljesítése felé hajt bennünket. Az ilyen szinkronicitás mindenképpen bekövetkezik, akármit is csinál az ember, de előfordulásának gyakoriságát növelheti, ha szüntelenül számít az ilyesmire, és az imamezőt ekként állítja be.

Energiamezők (folyt.) (70)

2010-12-27T18:41:00.000+01:00

Általánosságban azok az élelmiszerek, amelyek savas mellékterméket hagynak a szervezetben, a nehéz, túlfőtt, feldolgozott és édes ételek, például a hús, a lisztek, a tészták, az alkohol, a kávé, az édesebb gyümölcsök. A lúgos ételek zöldebbek, elevenebbek, frissebbek, például a zöld főzeléknövények, a rügyek, valamint az olyan gyümölcsök, mint az avokádó, a paradicsom, a grépfrút vagy a citrom. Ennél egyszerűbb nem is lehetne.

Energiamezők (folyt.) (68)

2010-12-27T18:37:00.000+01:00

Spiritualitás lények vagyunk, azért jöttünk át ebbe a világba, hogy emeljük energiaszintünket. A világ dolgainak nagy része azonban pusztán az érzéki örömöt, a szórakozást szolgálja, nagy részük lecsapolja az ember energiáját, és a fizikai megsemmisülés felé taszítja. [...]

minden, amit táplálékként beviszünk a szervezetünkbe, befolyásolja rezgésállapotunkat. Bizonyos élelmiszerek növelik energiakészletünket, fokozzák rezgésállapotunkat, mások viszont csökkentik. A lényeg ilyen egyszerű. Minden betegség a rezgési energia csökkenésének eredménye; ha energiánk egy bizonyos szint alá süllyed, működésbe lépnek a világban érvényesülő természeti erők, amelyek azt a célt szolgálják, hogy testünket megsemmisítsék. [...]

A savas állapot jelzi a mikrobák, vírusok, baktériumok és gombák számára a lebontásra váró, halott szövet jelenlétét. [...]

Az elfogyasztott táplálékot a szervezet megemészti, csak az emészthetetlen salakanyag marad vissza. Ez a salak kémhatását tekintve lehet savas és lúgos, attól függően, hogy milyen ételből maradt vissza. Ha lúgos, akkor csekély energiával, gyorsan eltávolítható. Ha viszont a salakanyag savas kémhatású, akkor a vér- és nyirokrendszer nagyon nehezen tudja eltávolítani: szilárd anyagként felhalmozódik a szervezetben, a szövetekben - alacsony rezgésű kristályok formájában, amelyek megzavarják vagy akadályozzák a sejtek rezgését. Minél több ilyen savas melléktermék halmazmódik fel, annál savasabbakká válnak a szövetek is és akkor vajon mi történik? - Drámai hatásszünetet tartott, aztán folytatta. - Megjelenik valamilyen mikroba, megérzi a savas közeget, és azt mondja: "Hoppá, ez a test megérett a felbomlásra."

Energiamezők (folyt.) (66-67)

2010-12-27T18:24:00.000+01:00

...Azóta megtanultam, hogy belélegezzem a környezet szépségét és ezáltal felelevenítsem azt az élményt [...]

Miután belélegezte az energiát, tudatosan magasabb szinten kellene tartania. Ez az első kiterjesztés, amit be kell gyakorolnia. [...]

A megemelt energiaszintet lehetetlen fenntartani, ha az ember holt anyagot vesz magához táplálék gyanánt. [...]

A legtöbb ember - folytatta - fiatalkorában tele van energiával és lelkesedéssel, de középkorúvá válva átadja magát a lassú hanyatlásnak és úgy tesz, mintha ezt nem is venné észre. Hiszen a barátai is lelassulnak, az aktivitás a gyerekeire marad, úgyhogy egyre több időt tölt üldögéléssel és jóízű ételek fogyasztásával. Csakhamar kínzó egészségi problémái támadnak, krónikus emésztési zavarok, bőrtünetek, amelyeket egyszerűen az öregedés számlájára ír, aztán egy napon utoléri egy olyan súlyos betegség, amely már nem múlik el. Ha szakemberhez fordul, az orvos általában nem hangsúlyozza a a betegség megelőzésének fontosságát, hanem gyógyszereket ír fel, melyek néha használnak, néha nem. Majd, ahogy múlnak az évek, egy olyan betegség üti fel a fejét, amely fokozatosan rosszabbodik, és az ember ráébred, hogy meg fog halni.

Energiamezők (64)

2010-12-27T18:07:00.000+01:00

- Amikor felmérem valakinek az energiaszintjét, legelőször a testtartását figyelem - közölte tárgyszerűen. - A magáé ez idő szerint nem rossz, de ugye dolgoznia kellett rajta?
Kérdése jó megfigyelőképességről árulkodott. Gyerekkoromban egyetlen év alatt nagyon sokat nőttem és ennek az lett az eredménye, hogy görbén tartottam magam. A hátam mindig fáradt volt és fájt, csak akkor kezdett javulni, amikor rászoktam, hogy reggelente néhány alapszintű jógagyakorlatot végezzek.
- Az energia még mindig nem áramlik elég szabadon a testében - tette hozzá Hanh.
- Ezt szabad szemmel meg tudja állapítani? - álmélkodtam.
- Nemcsak látom, érzem is. Energiájának mennyisége és ereje határozza meg jelenlétének erejét a szobában. Bizonyára ismeri, milyen az, ha olyan ember lép be a szobába, akinek erős a karizmája.

Shambala szólít (55)

2010-11-05T01:56:00.001+01:00

Amit tudatosan vagy tudattalanul várunk, amire számítunk, legyen bár jó vagy rossz, annak megvalósulásában részt veszünk. Imánk olyan erő vagy energia, amely minden irányban kisugárzik belőlünk.

Szándékmezők (24-25)

2010-11-03T23:38:00.002+01:00

...De más is kiderült. Bebizonyosodott, hogy az ima akkor a leghatékonyabb, ha nem kérés, hanem állítás formájában fogalmazódik meg.

- Nem biztos, hogy értem, mit jelent ez - mondtam.

Kristálykék szemével rám nézett. - A kísérletsorozatban kétféle típusú imát vizsgáltak. Az első típus egyszerűen megkéri Istent, hogy segítsen a betegen. A másik kijelenti, méghozzá hittel jelenti ki, hogy Isten segít rajta. Érti a különbséget?

- Nem biztos.

- Az az ima, amelyik kéri Isten segítségét, arra az alapra épül, hogy Isten képes segíteni, de ezt csak akkor teszi ha úgy dönt, hogy méltányolja kérésünket. Az ima másik típusa azon az alapon áll, hogy Isten mindig kész segíteni, és akar is segíteni - ám az emberi lét törvényeit úgy szabta meg, hogy a kérés teljesülése bizonyos mértékig függ attól, hogy mennyire hisszük, hogy ez megtörténik. Imáinkban tehát ennek a hitnek kell megfogalmazódnia.

Azt hangoztatják, hogy ha az imát valóban a reményeink, a hittel átélt várakozásaink teszik hatékonnyá, akkor mindannyian imaenergiát sugárzunk magunkból a világba szakadatlanul, akár van erről tudomásunk, akár nincs.

Helmut (162)

2010-09-04T00:50:00.000+02:00

- Gyönyörű asszony, megértem, hogy itt ragadt.

Egy ideig csendben ültünk, majd megbeszéltük a búcsúest menüjét.

- Köszönöm a pálinkát és az élményt is. Igazán élvezet volt beszélgetni magával.

- Nagyon szívesen. Jövő szombaton várjuk önöket! - azzal régi vágású úriember módjára kezet csókolt.

- Akkor vizslát jövő szombaton - búcsúztam, és elindultam kifelé. Az ajtóból hirtlen visszanéztem. - Mondja, Helmut sohasem hiányzott az otthona, a szakmai hírnév, a karrier, amit végül is erre a csodás vendéglőre és az élményeire cserélt?

Helmut nagy levegőt vett:

- Csak az ostoba ember hiszi, hogy a siker örömet is hoz. Valójában csak elveszi az időt attól, amit a legjobban szeretünk. Higgye el nekem, mindig le kell mondani a sikerről, ha boldog akar maradni. Amikor csak sikeres voltam valamiben, sosem mentem ki meghajolni a tapsra, azonnal odébbálltam, és új dolgokba kezdtem. Rangot, díjat nem fogadtam el soha, egyetlen sikeres művel talán az életem. Ha valamiben sikeres vagyok, hát ebben. De láthatja, megöregedni az Istennek nem tudok - mondta kacagva. Önfeledt nevetésétől az egész teste rázkódott, az arca meg egészen elpirult.

Hangzhou (143)

2010-09-04T00:33:00.000+02:00

Együtt vacsoráztunk. A fiúk már tökéletesen bántak az evőpálcikával, a rizst, de még a levest is azzal ették. A darabos dolgokat ügyesen kihalászták, majd a szájukhoz emelve a kis tálkát, kiitták belőle a hátramaradt lét.

Az asztal közepére kitett húsokból és zöldségekből közösen falatoztunk. Egy tányérból enni különös, spirituális élmény. Megszűnik az enyém-tiéd érzése, csak a mi létezik. Pont így éreztem magam azon a vacsorán; nem volt én, te, ő. Csak mi voltunk. Mindannyian egyek.

Nyugalom (115)

2010-09-04T00:25:00.001+02:00

- Fiam, muszáj elmondanom, mit gondolok - köszörülte meg apa a torkát. - Amit keresel, az nincs. Fogd fel végre! Ha folyton vigaszt és bizonyosságot keresel, lemaradsz az életről. A halál is az élethez tartozik. És a bizonytalanság az élet része. De éppen ettől szép. Nem tudhatjuk, mi történik majd holnap. Talán meghalunk. Igen, fiam, lehet, hogy meghalunk. De élhetünk is! Éppúgy ezek szép csoda is történhet velünk. Ne keress tovább, mert boldogtalan maradsz. Kérlek, fiam,- sírta el magát -, hagyj fel végre a kereséssel, mert belezavarodsz, és végül tényleg megbolondulsz.

Hosszú szünetet tartott, majd megtörölte a szemét zsebkendőjével és komoly arccal folytatta.

- Ha nem kutatsz tovább, hidd el, meg fogod találni, amit keresel. És akkor rá fogsz jönni, hogy nincs semmi, amit keresned kéne. Mert nincs múlt, ahogy nincs jövő sem. Csak a pillanat van, fiam. Ne maradj le róla!

Nem léphetünk ki a kereteink közül (96)

2010-09-04T00:10:00.000+02:00

- Kína a bal agyféltekéjűek országa! - Kiáltottam fel.

A gondolat, amely felvillant bennem, tulajdonképpen olyan kézenfekvő volt, hogy nem is értettem, miért nem jutott hamarabb az eszembe.

A kínaiak életükből húsz évet töltenek bal agyféltekéjük fogságába zárva, mire megtanulnak írni. Eközben kreatív, jobb agyféltekéjük lustán pihen, mint egy kalitkába zárt madár. Szép lassan elfelejtenek szabadon szárnyalni, álmodni, merengeni, rágódni.

Nem figyelnek többé a belső hangra, a semmiből érkező sugallatokra.

Gyönyörű múltjuk, ősi tradíciójuk - az írás köti gúzsba a lelküket.

A gyereke pedig csak gyakorolnak, másolnak és másolnak. Másolják az írásjeleket, mint egy gép. Aztán felnőnek, de úgy maradnak, másoló üzemmódban. Először csak a kínai írásjeleket másolják, aztán a jogdíjas DVD-ket, Rolls-Royce-okat, Vuitton táskákat, márkás órákat és hamis ideálokat. És nem képesek kilépni a szerepükből. Ahogy én sem voltam képes levetkőzni a félelmem, kilépni a múltból és abbahagyni a keresést. Ebben mindannyiunk agyféltekéi egyformán működnek.

Bal agyféltekéjűek országa (93)

2010-09-03T23:53:00.000+02:00

Az egyik osztályteremben éppen írásóra folty. Az üvegfalú helyiségbe szaabad belátás nyílt. A gyerekek néma csendben, egyenes háttal másolták a számomra megfejthetetlen írásjeleket. Az igazgatónő elmondta, hogy a tábla fölött lógó plakát hatlmas írásjelei azt hirdetik, mit nem szabad tennie egy gyereknek ebben az intézményben. Nem lehetett a folyosón rohangálni, kérés nélkül megszólalni, órán beszélgetni. Tilos volt enni és inni, amikor annak nincs itt az ideje, és feltűnő hajviseletet hordani. A gyerekek napi hat órán át csak a tilalmakat látták - óriási méretben.

- Ez aztán katonás fegyelem - állapítottam meg.

- Nálunk valóban rend van - bólintott az igazgatónő.

- És hány írásóra van egy héten? - kérdeztem.

- Minden nap három, de otthon is sokat kell másolni a kínai írásjeleket. A gyerekek sokszor késő estig gyakorolnak.

- Nem sok az egy ilyen kicsinek? - kérdeztem bizonytalanul a teremben körmölő gyerekekre mutatva.

- Kérem - nézett rám értetlenül -, a kínai írást megtanulni nem kis feladat. Kitartás, türelem és rengeteg gyakorlás kell hozzá nap mint nap.

- És mikorra végeznek vele a gyerekek?

Az igazgatónő elcsodálkozott a tájékozatlanságomon.

- Bizonyára tudja, hogy Kínában még az egyetemen is van írásóra. Több ezer írásjelet megtanulni nem megy egyik napról a másikra - magyarázta szigorúan. - Kemény meg kell dolgozni érte.

- Már megbocsásson, hogy ilyet kérdezek, de nem lehet játékosan, kevésbé gépiesen tanulni?

- Asszonyom - csattant fel-, hogyan lehetne másképp megtanulni írni, mint szigorú gyakorlással és szorgalmas másolással? Európában is ezzel a módszerrel tanulnak a gyerekek írni - tette hozzá kioktatóan.

Na, ja, gondoltam. De mi egy év alatt végzünk vele.

Ha jól hiszem, ekkor bizonytalanodtam el először.

Ezután egy biológia-, majd egy angolórát látogattunk meg. A fegyelmezett gyerkek éppen a feladott leckét mondták fel, szóról szóra. A tanulás csupán a tankönyv pontos visszaadását jelentette.

Így tanulnak minden tárgyat. Bevéséssel.

Csak a végeredemény ... (54)

2010-09-03T23:22:00.002+02:00

Apám visszafordult.

- Az élet soha nem kérdezi, mi okból vagy hülye - mondta, és kissé behajolt a letekert ablakon. - Jól jegyezd meg: az okok senkit nem érdekelnek, talán csak a Jóistent, de még őt sem biztos! Csakis a végeredmény számít.

Megérkezés (10)

2010-09-03T23:20:00.002+02:00

Leszállás közben adatok ostromolták a gondolataimat: Sanghaj a világ öt legnagyobb metropoliszának egyike, Kína legnagyobb ipari városa, pénzügyi központja. Itt található az ország legnagyobb kikötője, mozija. A városban tizenhétmilliónál is több ember él, száz felsőoktatási intézmény és hétezer kutatóintézet működik. Sanghajt a Haungpu folyó szeli ketté, amelytől keletre egy szédületes gyorsasággal fejlődő, felhőkarcolókkal tartkított város épül, ahol ezernél is több épüleóriás emelkedik ki.

India, a végletek birodalma (38)

2010-08-31T01:00:00.001+02:00

Samsara

A Kr. előtti VI. és V. század fordulóján a szellemi erjedés különös kora. A megmerevedett hindu berendezkedéssel, a bráhmin fennhéjázással, képmutatással, anyagiassággal, mindenfajta társadalmi kötöttséggel szemben aszkéta lélekmentők, vándorló térítők lépnek fel.

Szerelmem, Sanghaj

2010-08-15T00:32:00.016+02:00

Pár héttel ezelőtt a rádióban reggel hallottam egy könyvajánlót. A végét csíptem csak el a beszélgetésnek de annyit sikeresen kihallottam, hogy "Sanghaj" és Sóvári Mónika. Ez a két adat elegendő volt, hogy legközelebb, amikor könyvesbolt közelében jártam, rákérdezzek "valami ilyesmi" című, írójú könyvre. Az eladó azonnal tudta miről van szó, s mér hozta is a könyvet. Amint megláttam a piros borítot, tudtam, hogy elvesztem :)

Az elmúlt hétvégén végre volt alkalmam akár órákon át is olvasni, így tulajdonképpen másfél nap alatt olvastam ki ezt a könyvet. Amikor ma tegnap befejeztem, nagyon sajnáltam, hogy vége lett. Olvastam volna még simán Sanghajról, erről a kínai gyöngyszem városról. A következő idézetek - szokás szerint - valamiért kiragadtattak. A Szerelmem, Sanghaj című könyv borítóján ez áll: az ázsiai kúltúra iránt érdeklődöknek nagyszerű olvasmány - megerősítem!

A boldogság szokása kialakítható (93)

2010-04-28T08:02:00.003+02:00

A napokban egy beszélgetés kapcsán újra kezembe került ez a 2003-ban olvasott könyv. Fantasztikusan precízen - és valljuk be: időnként szívbemarkoló őszinteséggel - ír Maxwell Maltz plasztikai sebész. A könyv segít abban, hogy legyőzzük kishitűségünket, megőrizzük totális függetlenségünket (érzelmi és szellemi), konstruktív, előremutató megoldásokat találjunk a "problémáinkra" és szokássá tegyük a boldogság érzését.

A boldogság állapota az emberi lélek és az emberi szervezet sajátja. Hatékonyabban gondolkozunk, sikeresebben teljesítünk, jobban érezzük magunkat és egészségesebbek vagyunk, amikor boldogságot érzünk. Még az érzékszerveink is jobban működnek. [...] A boldogság egyszerűen "egy olyan lelkiállapot, amikor gondolatainkat az idő túlnyomó részében kellemesek."
Ha arra várunk, hogy kiérdemeljük a kellemes gondolatokat, valószínű, hogy eközben leginkább kellemetlen gondolatok foglalkoztatnak majd minket saját értéktelenségünkről. A boldogság - mondta Spinoza - nem az erény hanem maga az erény. Nem azért leljük örömünket a boldogságban, mert megvonjuk magunktól az élvezeteket. Éppen ellenkezőleg, mivel örömünket leljük a boldogságban, képesek vagyunk korlátozni az élvezeteket. [...]
A boldogság abból fakad, hogy önzetlenül élünk és cselekszünk, természetes kísérőjeként annak, hogy élünk cselekszünk vagyis a boldogság nem egyfajta "fizetség".

(Maxwell Maltz: Pszihokibernetika)

India, a végletek birodalma

2010-04-19T22:53:00.003+02:00

Kezd helyreállni a rend. Újra olvasok és mos már lassan befejezem a könyveket, amiket jó régóta olvasok. Ez idő alatt azért elolvastam Simó Márton: Tranzit c. könyvét. Volt egy-két érdekes fejezet, de nem volt olyan, ami itt szóra érdemes lett volna.

India más!

Alig vártam, hogy végezzek vele, hogy nekiállhassak Folk György India c. könyvének. Máris álljon itt az első oldalról egy bevezető gondolat.

Mi felülről lefelé bólintunk, ők balról jobbra. Mi a tavaszi napsütésben leszünk szerelmesek, ők az őszi esők idején. Ők a kezükkel eszik az ételt, nekünk ezért a kezünkre ütnek. Ha mi barnulni szeretnénk, ők fehérednének. Ők nem engednek be az otthonukba kutyát, viszont kívánatosnak tatják a teheneket az utcán. A félhold itt áll, ott fekszik, ha mi előreengedjük a nőket, ők a férfiakat engedik előre. India más.

A célkitűzés fontossága

2010-02-06T16:58:00.001+01:00

Az életben az emberek életét alapvetően az határozza meg, hogy milyen célokat tűznek ki maguknak. Alapvetően az, hogy mi lesz az életünkben, azt nem az határozza meg, milyenek a körülményeink, van-e szerencsénk, vagy sem, hanem az, hogy mit akarunk elérni, milyen céljaink vannak.

Példa: a súlyos esetekkel foglalkozó orvosok állítják, hogy a beteg felépülése alapvetően attól függ, hogy van-e célja és meg akar-e gyógyulni. Akinek komoly oka van arra, hogy meggyógyuljon, (vagy akár komoly okot teremt magának!) az meggyógyul.

Íme egy pozitív példa. Magyarország ingatlanpiaca világelső: nálunk a lakosság 93%-a a saját tulajdonú házában, lakásában lakik. (Összehasonlításként ez az arány a legtöbb fejlett országban 60% alatt van.) Sok közgazdász szerint egy ilyen magas arányú magántulajdonú lakásállomány egyszerűen lehetetlen. Az emberek jelentős része nem lenne képes lakást vásárolni. A dolog azonban nem így működnek.

Hogy keletkezik egy ilyen lehetetlen? Nézzünk meg egy átlagos fiatalt! Abban nő fel, hogy körülötte mindenkinek van saját lakása. Amikor elkezd dolgozni, teljesen sajátjának érzi a célt, muszáj, hogy neki is legyen egy saját lakása. Ezért messze az átlag erőfeszítés felett megtesz majd mindent a következő években, hogy neki is legyen saját lakása. És a kör a következő generációban újra indul. A közgazdászok, meg csak vakarják a fejüket a “csoda” láttán!

Az emberek többsége, nem tűz ki hosszútávú célokat. Időnként álmodoznak, meg mindenféle ködös elképzelés kavarognak az agyukban, de igazából nem terveznek.

Mert célokat tervezni nem könnyű. A legtöbben úgy gondolják, hogy ez igazán egyszerű: veszünk egy darab papírt és leírjuk, mi mindent szeretnénk.

Erre sokan azt mondják: minek leírni? Elég, ha fejben kitalálom! Nem elég… A leírt szónak az ereje hatalmas.

A kínai mondás szerint a leghalványabb tintával leírt szó is erősebb, mint a leghangosabban kimondott.

A népszerű történet szerint, a Yale egyetemen 1953-ban felérést végeztek a végzős hallgatók körében, kinek vannak leírt hosszútávú céljai. Mindössze 3%-nak volt. Majd 20 év múlva újra elvégezve a felmérést, kiderült, hogy ennek a 3%-nak nagyobb a vagyona, mint a maradék 97%-nak.

Ez a történet nagyon szép és nagyon szemléletes – csak egy baj van vele, hogy nem igaz. Így ebben a formában ez egy városi legenda. És a gond az, hogy eddig hasonló felméréseket még senki sem végzett. Rövid távon a pszichológusok már egyértelműen bizonyították, hogy a leírt hosszútávú célkitűzés erősen segíti a megvalósulást, de húsz évet még senki sem tudott rászánni a dologra.

Ettől függetlenül ez a dolog nagyon is működik. De miért kell leírni? Erre több fajta elmélet is született.

Doubravszky György kicsit ezoterikusan ezt a következőképpen fogalmazta meg: Tegyük fel, hogy van egy emberek feletti valamiféle szellemi hatalom, ami jóindulatú. Jót szeretne velünk tenni, szeretné a kívánságainkat teljesíteni. Bele néz a fejünkbe, és mit lát? Egy nagy káoszt, kavargó, egymásnak ellentmondó vágyak kusza halmazát. Hol azt kívánjuk, hogy a szomszéd tehene dögöljön meg, hol meg azt, hogy a szomszéd maga. Ezt a mi jó szellemünk képtelen teljesíteni. Ezzel szemben, ha leírjuk mik a hosszútávú céljaink, ez számára egy “bevásárló lista” és szépen elkezdheti teljesíteni.

A pszichológusok szerint a cél leírása elköteleződés a cél mellett. És aki elkötelezi magát valami mellett, az sokkal valószínűbb, hogy meg is valósítja. Fogalmam sincs hogyan, de ez a dolog működik.

Akárhogy is nézzük, a legnagyobb sikert biztosító tettünk, ha életünk nagy céljait meghatározzuk, és ezek leírjuk. Én már válogatós lettem: akinek nincsenek hosszútávú céljai, azoknak előre mondom, nem tudok segíteni. Az nem baj, ha nagyon nagy (akár lehetetlenek tűnő) dolgokat terveztek meg: ha nagyon akarják megoldható. De ha csak azon töprengenek, miből oldják meg a holnapi bevásárlást, akkor menjenek a lottózóba.

Még egyszer: a siker legfontosabb összetevője, ha kitűzzük a céljainkat. Mert ha ez megvan, biztos hogy megtalálják az ahhoz vezető utat, és csak találnak valakit, aki tényleg segít ezt megvalósítani.

A házasság ritmusa (32)

2010-01-16T01:12:00.006+01:00

Tegnap egy ismerősömnél voltam, s míg vártam., hogy befejezze a könyvelőjével való diskurzust, megnézegettem a könyveit Akkor fedeztem fel, Littauer másik könyvét, a pároknak szóló személyiség rejtett tartalékait. Hát persze, hogy elkértem, hiszen bármi, ami előremozdítja a kapcsolatom ebből a mélypontból, az csak jól jöhet. Beleolvastam és úgy döntöttem, hogy kölcsönkérem a könyvet. Nem szoktam ilyet csinálni, de most "muszáj" volt megtennem.

... ha nem értjük meg a személyiségek mibenlétét, nem érthetjük meg egymást sem, és nem simíthatjuk el a nézeteltéréseket. Érzelmileg szerethetjük egymást, amikor összeházasodunk, de ettől még nem tudjuk igazából, hogy gondolkodik a másik ember. De ahogy a szenvedély kihűl, és marad helyette a hétköznapok taposómalma szükségünk lesz arra a megértésre, amely fölé emelkedik a szenvedélynek. Nélküle megszakadnak a közlés csatornái és a házasfelek vagy dühbe jönnek, vagy megfagynak, de végül már egyáltalán nem beszélnek egymással. Ezektől az ösztönös reakcióktól mindkét fél elkeseredik és magányosnak érzi magát.

Vidám holtak klubja (84)

2010-01-01T12:53:00.000+01:00

A napokban sokat gondolkodtam párkapcsolatról. Aki ismer, az tudja mire gondolok.

Véletlenek ugyebár nincsenek, remélem ebben egyet értünk... Ha nem, akkor is továbbolvashatsz, mert ettől független, amit "véletlenül" éppen ezekben a nehéz napokban olvastam. Nos...

...Nem tudom, volt-e ilyen élményed: régóta rosszul éltél a társaddal. Már minden volt közöttetek, veszekedés, kiabálás, harag, indulatos némaság, már volt reggelig tartó beszélgetés, őszinte vallomás, kölcsönös elemzés...s egyszerre jött egy ölelés.. ha jött!... egy csók.. és minden megoldódott. Mi történt közöttetek ebben a néma ölelésben? Nem lehet elmondani. Hogy mi a szellő, senki sem tudja, csak azt, hogy suhognak a levelek. Ilyenek a szavaink is: suhogó levelek. De nem tudjuk, mi a szél. Honnan jött s hová megy - nem tudjuk...

Kiragadva talán nem érthető egészen ez a gondolat, de azért érdemes eltöprengeni rajta.Szerintem...

Sok vállalkozó tönkrement (135)

2009-12-02T08:40:00.006+01:00

Kicsit csapongok a könyvek és a postok között, de hát ez a blog már csak ilyen. Most éppen megint azt a pénzügyi könyvet olvasom. Ebből ma hajnalban ez a pár sor ragadott meg:

Biztosan hallott már olyan vállalkozókról, akik csődbe jutottak. Nem azért mentek tönkre, mert magánemberként nem voltak takarékosak, hanem talán azért, mert nem várt események következtek be, vagy elszámolták magukat.

Itt a hangsúly a "nem várt eseményeken" van! Minden befektetésnek két célja van:
1. a nem várt eseményekre való felkészülés, illetve
2. a későbbi önmagunk ellátásának megalapozása.

Ha belegondolunk, ez a vállalkozó mindkét pontot megsértette. Tanuljunk belőle és akkor is tegyünk félre, ha nem vagyunk vállalkozók, vagy éppen MOST úgy gondoljuk, hogy minket nem érhet semmi, mert jól keresünk.

A változás szükségességéről

2009-11-11T23:05:00.011+01:00

Újabb könyvet kezdtem olvasni, ha jól számolom ezzel együtt megint négy könyvet olvasok párhuzamosan. Ennek a könyvnek az olvasási indíttatása nem belülről jött, ezt a könyvet azért olvasom (túl azon persze, hogy azért érdekel amiről szól, csak nem feltétlenül mostanra akartam időzíteni az elolvasását) mert szeretnék valakinek segíteni abban, hogy fogadja el az elkerülhetetlen bekövetkeztét - amiről egyébként mostanában ha nem is gyakran, de sűrűbben beszélünk.

Az élet hullámzásához tartozik az a szakasz, amikor egy dolog már elérte a csúcspontját és elkezd hanyatlani. Ebben a hanyatló szakaszban egyre jobban megmutatkozik a lebomlás, az adott dolog halála, míg végül eléri a megsemmisülés pontját, ami egy idő után átvezet egy új dolog megszületéséhez.
Ez a dolog szinte bármi lehet: tárgy, érzelem, kapcsolat, foglalkozás, élethelyzet. A sorsa mindegyiknek ugyanaz. Az ember életében is többször adódik olyan helyzet, ahol véget kell érnie valaminek, le kell építenie, és idővel ennek "hamvaiból" valami újat kell létrehoznia. Vannak könnyebb és vannak nehezebb lebontó ciklusok. [...]
Az ember többnyire csak akkor figyel fel ezekre a folyamatokra, amikor már mélyen benne van egy fájdalmas, veszteséges helyzetben. Ilyenkor sokszor nem tudja, miért kegyetlen a sors, és miért veszi el tőle azt, ami neki kedves. Ennek megértéséhez az embert szellemi, testi és lelki szinten egyszerre kell nézni. Minden jelentős folyamat szellemi szinten indul el, majd áttevődik lelki szintre végül pedig a testben, majd a környezetben jelenik meg. A sorsfordító erők néha jelzik, hogy valaminek vége van, nincs tovább, mert új útra kell lépni. Ha valaki nem figyel a saját, belső üzeneteire, amely először szellemi-lelki szinten jelzi a változás szükségességét, akkor jönnek a "durvább" jelzések, most már testi szinte. Ha erre sem változtat, akkor akkor következik be a drasztikus sorscsapás, ami fizikai síkon játsza le azt, amit szellemi síkon kellett volna megtenni.

(Szabó Judit, Hazatérés)

A válás gyerekekre gyakorolt hatása (34)

2009-11-08T14:43:00.013+01:00

Olvasok azért, csak mert ritkán postolok... :)

Most a kezembe került egy újabb könyv, amely igazából a párkapcsolatokról, a férfi-női viszonyokról, szerepekről, a kapcsolatról szól. Ebben olvastam ezt az idézetet:

Egyesek szerint a gyerekek a halállal könnyebben megbékélnek, mint a válással, mivel a halál olyan egyszeri esemény, amely elmúlik, és amelynek általában határozott oka van. Az emberek gyászolnak, szomorkodnak és emlékeznek, de a halál végleges. A válás viszont örökké tart.

(Michele Weiner-Davis, Ne válj el! Változtass!)

A jellemfejlődés bázisa az okos szeretet

2009-10-04T09:38:00.006+02:00

Nem véletlen, hogy az egészséges, önmagát kiteljesíteni képes személyiség formálódására ható tényezők közül ennyi időt és ilyen nagy teret szentelünk a szeretetnek, hiszen a test-lélek-szellem egységében élünk. Testi létünk gondjai befolyásolják gondolatainkat és lelkünk állapotát. A mindennapi orvoslás mostanában kezdi el- és felismerni a pozitív gondolkodás jótékony hatásásait lelkünk és fizikai testünk EGÉSZségére. Az elutasítottság érzete pedig akár testi tüneteket is okozhat. Testünk, a durva anyagi sík törvényeinek engedelmeskedve azonnal látványos, kellemetlen jeleket küld nekünk, szinte kiköveteli magának a változást. Szellemünk csiszolásán, gondolataink terelésén, életszemléletünk formálásán tanítók, mesterek, könyvek százai munkálkodnak. A lélek, azon belül is különösen a szeretet működéséről azonban keveset tudunk, és amit tudunk, arról sem szívesen beszélünk.

Ha gyermekeinkkel minden empátiás készségünket, alázatunkat és bölcsességünket latba vetve önálló egyéniségekként bánunk. Testi, érzelmi és értelmi megnyilvánulásaikra egy önálló szabad egyéniségnek kijáró tisztelettel tekintünk. Támogatjuk, bátorítjuk másságukat és "életharcaikból" egy együtt érző bázisra térhetnek vissza. Ha gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket összhangba hozzuk. Ha nem csak gondoljuk, hanem el is tudjuk mondani, meg is tudjuk tenni azt, ami "jólétüket" elősegíti. Ha a velük való foglalkozás során, nem engedjük elkószálni a gondolataikat, teljes testi-lelki-szellemi valónkat engedjük felolvadni a közös játékban, tanulásban, szórakozásban. Ha nem csak verbálisan de metanyelven is kifejezzük igaz őszinte érdeklődésünket. Ha józan megfontolás után megtagadjuk tőlük azokat a dolgokat, amelyek károsan hatnak testükre, lelkükre vagy szellemükre, vagy egyszerűen csak felesleges "tárgyhalmozás" a céljuk, ha tiszteletben tartjuk "magánéletüket" és nem akarunk mindig mindenről tudni, mindig mindenről elmondani saját megfellebbezhetetlen véleményünket, ha hagyjuk, hogy megszerezzék azt, amire szükségük van, és nem állunk a háttérben fojtó és folytonos kívánságteljesítő, védelmező szándékainkkal, ha viselkedésüket józan, higgadt kritikával szemléljük, és érvényt szerzünk a személyiségükhöz igazodó, eljövendő érdekeit szem előtt tartó álláspontunknak, mély, együtt érző, szeretetteljes, biztonságérzetet nyújtó kapcsolatot építhetünk ki gyermekeinkkel bármely életkorban. Erről a biztos alapról indulhatnak aztán a világot megismerni, tudni, érteni, megbecsülést, tiszteletet szerezni, feladatokat teljesíteni, önmagukat kiteljesítve környezetük és a világ javára válni.

Megfontoltan kell tehát bánnunk a szeretet energiával. Van, hogy meg kell zaboláznunk feltörő hullámait, máskor fájdalmas döntéseket kell hoznunk, olykor pedig vállalnunk kell az összetűzést csemetéink vágy vezérelt törekvéseivel.

A szeretetnyelv beazonosítása

2009-09-21T19:50:00.007+02:00

Hogyan tudja beazonosítani az első számú szeretetnyelvét?
Az alapkérdés az: "Mi az, amitől a legjobban érzi házastársa (vagy mások) szeretetét?"

Ha ez nem segít egyértelműen beazonosítania az Ön számára legfontosabb szeretetnyelvet, akkor íme három további módszer:

1. Mi az, ami a leginkább bántja Önt abban, amit a házastársa csinál vagy éppen nem csinál meg? Nagy valószínűséggel pontosan annak az ellenkezője lesz az Ön szeretetnyelve.

2. Mi az, amit Ön a leggyakrabban kér a házastársától? Valószínű, hogy ez a leggyakrabban kért dolog az, amitől a leginkább érzi házastársa szeretetét.

3. Mi az, amivel Ön rendszeresen kifejezi a házastársa iránti szeretetét? Elég valószínű, hogy ez az a dolog, amitől Ön is a legjobban tudja érezni a házastársa szeretetét.

Emberi szükségletek hierarchiája

2009-09-01T13:36:00.014+02:00

Sokak számára bizonyára nem újdonság a Maslow piramis, - minap ismét belefutottam a témába és gondoltam - ha már olvasok, akkor - postolok egyet ide, végül is itt a helye :) ... Na, persze nincsenek véletlenek, hogy miért éppen most akadt a kezembe a cikk.

Az emberi szükségletek hierarchiájának elméletét Abraham Maslow pszichológus alkotta meg az ötvenes években. Maslow a piramis "emeletei" mellett még két szintet említ. A kognitív szükségleteket, vagyis az igényt a tudásra, megértésre, - ismerésére, valamint az esztétikai szükségletet, vagyis a rend, szépség, szimmetria elérését. Ezeket az összes többi szükséglet motorjának tekinti.

Maslow azt kutatta, hogy az emberek, akik önmagukat önmegvalósítóként jellemezték, hogyan és milyen arányban fordítanak hangsúlyt különböző felmerülő szükségleteik kielégítésére. A vizsgálatsorozatból jutott el az általánosításig, miszerint az emberi szükségletek piramisszerű hierarchiában helyezhetők el. A legnagyobb teret a létfenntartási motívumok foglalják el, az önmegvalósítás szükséglete pedig a piramis csúcsán áll. A magasabb szintű szükségletek akkor kerülhetnek sorra, ha valaki az alacsonyabb szinteken nem szenved hiányt. Az egyes szintek szükségleteit legalább részben ki kell elégíteni ahhoz, hogy a feljebb lévő szint szükségletei váljanak a cselekvés meghatározóivá.

7.szint: Önmegvalósítás szükséglete: elérni a bennünk rejlő lehetőségeket.
6.szint: Esztétikai szükségletek: szimmetria, rend, szépség.
5.szint: Kognitív szükségletek: tudni, érteni, megismerni.
4.szint: Elismerés szükséglete: önbecsülés, mások elismerése, hírnév, becsvágy.
3.szint: Szeretet, valahova tartozás szükséglete: gyengédség, viszonzott szeretetkapcsolat.
2.szint: Biztonsági szükségletek: fizikai védettség, kiszámíthatóság.
1.szint: Fiziológiai szükségletek: éhség, szomjúság, szex pihenés.

Abraham Harold (New York, 1908 ápr. 1.–Waltham, Mass., 1970. június 8.): a humanisztikus pszichológia i irányzat kiemelkedő alakja, a nevéhez fűződő motivációs elmélet kidolgozója. Népes család legidősebb gyermeke, 18 éves korában édesapja kívánságára jogi tanulmányokat folytat, de hamarosan pszichológiai tanulmányokba kezd. A kortárs pszichológia valamennyi irányzatával, azok számos képviselőjével kapcsolatban áll, így Harlow-val, E. Fromm-mal, K. Horneyval, Wertheimerrel. Elveti a behaviorizmust, az általa holisztikusnak és dinamikusnak nevezett szemlélet meghonosításáért küzd. A humanisztikus pszichológiai iskola egyik létrehozója és fő szervezője. Álláspontja szerint az emberi cselekvéseket irányító értékek magában az emberi természetben rejlenek. A korábbi pszichológiai irányzatok túl sokat foglalkoztak az emberi gyengeségekkel, és keveset az erényekkel. Az ötvenes években dolgozza ki motivációs elméletét, mely szerint a motívumrendszerek hierarchikus elhelyezkedésűek.
1967-ben az American Psychological Association (Amerikai Pszichológiai Társaság) elnökévé választják. 1970-ben hunyt el. motivációs- és személyiségelmélete hangsúlyozottan világnézeti jellegű, tudományosan nem igazolható konstrukció. Egyik bírálójának megállapítása szerint: „Sajnos, minthogy a természetes etikára vonatkozó bizonyítékok nem meggyőzőek, egy erkölcsi tekintély, Maslow szavára kell hagyatkoznunk, hogy ilyen értékek valóban léteznek” (Ryckman). – F. m.: Motivation and personality. New York, 1970.; Toward a psychology of being. New York, 1972. – Ir.Ryckman, R.M.: Theories of personality. Monterey, Cal. 1985.; Leahey, T. H.: A History of modern psychology. Englewood, 1992.; Pléh Cs.: Pszichológiatörténet. Bp. 1992.önaktualizáció, önmegvalósítás, önértékelés szükséglete, becsvágy, presztízs, hírnév a valahová tartozás, szeretet szükséglete a biztonság, védettség szükséglete a testi, élettani szükségletek (élelem, oxigén, szex, stb.)

Egy fontos tanács (88)

2009-08-30T18:07:00.008+02:00

Tanulmányaim során többször találkoztam már a siker hármas tézisben való megfogalmazásával. Volt (és talán ez a legmélyebb), hogy a Vágy, Hit, Elvárás trió jelemezte leginkább ezt. Most, e könyv olvasásakor megint belefutottam - bár más megfogalmazásban - ebbe a "törvénybe".

Ahhoz, hogy (anyagi) céljait elérje, három alapvető meggyőződésre van szüksége:
A helyzetnek meg kell változnia.
Nekem kell ezt megváltoztatnom.
Képes vagyok rá, hogy megváltoztassam.

(Bodo Shafer: Út az anyagi függetlenséghez)

Elmélkedés a következetességről (80)

2009-08-30T16:54:00.011+02:00

Sokat gondolkodtam már magam is azon, hogy vajon meddig kell tartanunk magunkat az elvekhez vagy, meddig kell következetesnek maradnunk bizonyos dolgokban. Ha belegondolunk, számos példát tudnánk hozni arra, hogy a (fanatikus) következetesség nem vezet jóra. De arra is legalább ennyi (ellen)példát találnánk, hogy igenis, a következetességgel lehet csak előrébb jutni, megoldani helyzeteket. Gyanítom, hogy a gyereknevelésben bár elengedhetetlen a következetesség, mégsem lehet teljes szigorral ezt az elvet vallani tizen- huszon éven át. Ahogy nyiladozik az értelem, annál inkább kell (tudni) elrugaszkodni, elszakadni a következetesség következetes betartásától.

Egy hazafi, egy katona valószinűleg az második lehetőség mellett tenné le a voksát, talán még a KRESZ-t alkotó is. És azt hiszem ez rendben is volna. Egy idomár bizonyosan a vasfegyelem és az ezzel párban járó következetesség mellett érvelne, ha jól idomított állatot kérnének tőle.

Én úgy hiszem, ma, ebben a pillanatról-pillanatra változó világban lazábbra kell(ene) engedni a következetesség gyeplőjét. Muszáj rugalmasan, az adott szituációhoz igazítani az elveket, a működést. Ezzel nem azt akarnám mondani, hogy legyünk "árulók" és adjuk fel az elveinket, szakítsunk a következetességgel, hanem azt, hogy ha a cél szerint járjunk el.

Az igaz és hamis [következetes, szélsőséges értelemben vett] szerinti felosztás nem visz előbbre a dolgok megértésében.
Mégis, nehéz elszakadni ettől a látásmódtól. Ennek fő oka a biztonság iránti igényünk. Szeretnénk bízni a többiekben és önmagunkban. Nehezünkre esik elfogadni olyan kijelentést, mint amit Konrad Adenauer, a volt német kancellár tett: "Mit érdekel engem , hogy tegnap milyen ostobaságokat mondtam!" Ilyenkor rögtön arra gondolunk: "De mi van a következetességgel?" Talán segít ezzel kapcsolatos nézetei újragondolásában, ha elolvassa Mahatma Gandhi következő mondatait:
"A következetesség nem abszolút erény. Ha ma a dolgot másképpen látom, mint tegnap, akkor nem az jelenti-e az egyetlen konzekvenciát, hogy megváltoztatom az irányt? Így ugyan a múltammal szemben nem voltam következetes, de következetes vagyok az igazsághoz...
A következetesség azt jelenti, hogy követem az igazságot, miután felismertem azt. "
Amikor Gandhi megnősült, bizonyosan más nézeteket vallott a házasságról és a szexről, mint amikor később elhatározta, hogy testét és lelkét csakis kizárólag feladatának, India függetlenségének szenteli. Hogy e hozzállás "igaz" volt-e vagy sem, ennek megválaszolására nem vagyunk feljogosítva.
És éppen erről van szó. Hajlamosan vagyunk arra, hogy mindent besoroljunk az igaz és a hamis kategóriáiba. A jó és a rossz kategóriája teljes mértékben emberi találmány, a természetben ilyesmi nem létezik.

(Bodo Schafer: Út az anyagi függetlenséghez)

Az élet nem más... (46)

2009-08-22T16:08:00.010+02:00

Mostanában nem nagyon volt időm/erőm olvasni, de azért persze nem felejtettem el a könyveket...
Újraolvasom az Út az anyagi függetlenséghez c. Bodo Schäfer könyvet. Igyekszem majd innen is idézni hasznos és számomra fontos gondolatokat. Most éppen a 46.oldalon járok, amikor végre notebook közelbe is kerültem, úgyhogy nosza, itt az első post.

A csodára várni legalább akkora butaság, mintha egy sportoló otthon, a tévében nézné végig az Olimpiát, és abban reménykedne, hogy megnyeri az aranyérmet. Nem történik "csoda", ha nem teszünk érte.
Hogyan tudjuk előkészíteni a csodát? Ha folyamatosan tanulunk és fejlődünk. Ez az én életfilozófiám. Ha nem fejlődünk, meghalunk. Az élet nem más, mint növekedés és fejlődés. Ez azt jelenti, hogy olyan jokká kell válnunk, amire csak képesek vagyunk.

(Bodo Schäfer: Út az anyagi függetlenséghez)

Asszertivitás (21)

2009-06-26T01:45:00.002+02:00

Amikor még aktívan dolgoztam, volt egy csapatépítő tréning. Ott találkoztam először azzal a szóval, hogy asszertivitás. Akkor tanultam meg mit jelent s bár azóta nem találkoztam vele, most hirtelen minden világos lett, és megértettem egyből mit akar az író átadni ezzel a kifejező szóval. Lássuk az idevágó pár mondatot. Még mindig a rákról van szó...

A fejezet címe: Az asszertivitás hiánya

A lista következő összetevője - és ez megint olyan faktor, amelyet nagyon sokszor említ a szakirodalom, de szerintem nem tulajdonítanak neki kellő fontosságot - az egyéni érdekek érvényesítésére való készség vagy képesség hiánya.
A daganatos betegeknél ez a "tulajdonság" oly nagy gyakorisággal figyelhető meg, hogy szinte érthetetlennek tűnik, miért nem helyeznek nagyobb hangsúlyt az asszertivitás megerősítésére a gyógyítás során. Gyakran hangoztatott tétel, hogy "mindig a jó emberek kapnak rákot". De ki a jó ember, ki számít jó embernek, ha azt a környezet szemszögéből vizsgáljuk? Nyílván az, aki a saját érdekeit, vágyait, álmait rendszeresen háttérbe szorítja, és előnyben részesíti a környezetében élők kívánságait. Rendületlenül segít, dolgozik, képességeihez mérten másokért mindent megtesz. Ő maga "ráér", várhat, hiszen az "nem olyan fontos". Ugyanakkor az ilyen ember - akár tudatában van, akár nincs - mélyen belül elégedetlen az életével, hiszen nyílvánvaló, hogy neki is vannak vágyai, neki is vannak álmai, ő is szeretné kivenni a részét az életből.

(Balogh Béla: Többszintű gyógyulás)

A stressz (19)

2009-06-23T13:46:00.005+02:00

A daganatos tüneteket produkáló beteg rendszerint kiutat keres egy nehéz helyzetből. A háttérben tehát ott van a stressz. Általában nem alkalmi, rövid ideig tartó, gyorsan múló stresszhelyzetről van szó, hanem egy élethelyzetről - lehet ez családi, munkahelyi, párkapcsolati -, amelynek szinte minden pillanata feszültséggel jár. Olyan helyzet, amelynek a pusztán gondolati felidézése is belső feszültséget eredményez, és a benne élő rendszerint nem látja, nem találja a kiutat. [...]
Persze mindenki, aki ilyen helyzetben találja magát keresi a kiutat és bizony előfordul, hogy kiútként elfogadható elternatívának találja a súlyos betegséget és a halált. Valójában a nehéz helyzetbe jutott ember nem akar beteg lenni. Meghalni sem akar, de mindenképp változtatni szeretne a számára elviselhetetlen körülményeken. Csak éppen nem tudja, mit kellene tennie, vagy nincs bátorsága megtenni a szükséges lépéseket.

(Balogh Béla: Többszintű gyógyulás)

A rák nem betegség hanem társ! (?)

2009-06-23T12:41:00.004+02:00

A gyógyuláshoz változás kell. Belső változás. Természetesen ehhez időre van szükség. Nem megy egyik napról a másikra. Ezért, minél hamarabb ismeri fel valaki a változtatás szükségességét, annál gyorsabban kerülhet a gyógyulás útjára.

Márpedig, ha a daganat megjelenése azt eredményezi, hogy sikerül megváltoztatni azt az élet- és gondolkodásmódot, amely a daganat kialakulásához vezetett, akkor a fizikai szinten megjelenő tünet - jelen esetben a daganat - egy időre valójában segítő társunkká válik. Hozzásegít ahhoz, hogy változtatni tudjunk korábbi életvitelünkön. Új értékrendet ad, új távlatokat nyit. Amennyiben a megváltoztatott életvitel és az új értékrend maradéktalanul beépül a gyógyulni vágyó emberbe, a gyógyulás után többé nem kell félnie attól, hogy a daganat visszatér. Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy a rák - megjelenésének pillanatában - nem betegség, hanem ellentmondást nem tűrő felszólítás a változásra. Betegséggé csak akkor válik, ha ennek a felszólításnak hosszú időn keresztül nem tudunk, vagy nem akarunk eleget tenni. Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, mit, hogyan és milyen irányban változtatunk.

(Balogh Béla: Többszintű gyógyulás)

2009-06-23T08:46:00.012+02:00

A daganatos betegségekkel kapcsolatban ma már annyi információ gyűlt össze, hogy beteg legyen a talpán, aki kiigazodik. Azt szoktam tanácsolni betegtársaimnak - már aki megkeres, akivel szóba elegyedek -, hogy a terápiát illetőn - de hogy pontosabb legyek: - az orvosi kezelés mellett alkalmazott adjuváns terápiát illetően - gyűjtsön be minél több információt, legyen egy tudásmassza a fejében, olvasson, beszélgessen emberekkel, betegekkel, orvosokkal, alternatív gyógyászokkal a témáról, menjen el minden olyan helyre, rendezvényre ami a gyógyulásáról szólhat és amikor már úgy érzi, hogy zsibong a feje, a sok "tudástól", akkor egy csendes sarokba leülve meditáljon el azon, hogy NEKI mi lenne ezek közül a legmegfelelőbb kezelés. Hozzáteszem - még egyszer megemlítve -, az orvosi kezelése mellett!

A legtöbben persze csak akkor foglalkoznak ezzel a kérdéssel, amikor megkapják a diagnózis. Lesújtó élmény - elhiheted! Az első sokk után feleszmélve, az ember hirtelen és azonnal megoldást akar - már ha persze nem nyugszik bele, hogy halálra van ítélve. Mert a rák önmagában (!) egy halálos ítélet. Nem nátha, nem is egy kis konyhai baleset, ami majd elmúlik magától. A rák nem magától múlik el, hanem önmagunktól!

A gyógyulás folyamata során egyfajta utazáson veszünk részt. Megváltozik az életünk - ha akarjuk, ha nem. Átalakul az értékrendünk. A betegséggel kapcsolatban összegyűlt hatalmas információ miatt az orvosok is szakosodnak. Egyik sebész lesz, - mondjuk agysebész - a másikuk onkológus, a harmadik onkopszihológus és így tovább. Nem az ő hibájuk, de tudomásul kell venni, hogy egyikük sem rendelkezik a teljes tudással - már a mi a rákot illeti. Ezek a szakemberek mindig a saját szakterületükön belül mozognak, gondolkodnak. Persze, ki- kitekintenek más területekre is, van egy átfogó, általános képük a többi területről is, de mégiscsak a saját szakterüetük tudorai.

Addig azonban amíg ez így van, nem a komplex, egész beteg embert kezelik - a maga EGÉSZével - hanem a szakterületnek megfelelő specifikus területet. A beteg pedig olyan helyzetben érezheti magát, mint amikor az építtető kimegy a tüzépre, látt ott mindenféle építőanyagot, (talán még azt is tudja egyik-másikról, hogy mire való, hogy kellene beépíteni, mikor kellene azt megtenni) de egészében, összességében fogalma sincs hogyan kell ezekből házat építeni! Mire kiokumlálja a hogyant, mire megszerzi a szükséges tudást, lehet, hogy az alkatrészek közül egyik-másik tönkre is megy, lejár a szavatossága... Az időnek itt is nagy szerepe van, nemkülönben a betegség alatt.

Ez a könyv arról szól, hogy milyen nem orvosi ismeretekre kell szert tennünk ahhoz, hogy jó eredménnyel, és minél gyorsabban kilábaljunk ebből a betegségből. Már a könyv első néhány oldalánál döbbenetes felismeréseim voltak. "Hókon" vágtak azok a mondatok, amiket én is ki-kimondtam; szóban, írásban. Úgy tűnik, ezek minden beteg emberben megfordulnak. Az ember a betegsége során megváltozik. Erre utaltam már fentebb. Kissé "lelassul", lesz ideje magával foglalkozni, lesz ideje befelé fordulni.

Hogy miért? Egyszerű a válasz: mert ha nem teszi meg, meghal. És ezt követően nincs arra lehetőség, hogy azt mondja: "bocs, mégiscsak hadd gondoljam át az életem, mégiscsak hadd nézzek magamba, vajon mit rontottam el, vajon mivel katalizáltam a betegséget?!"

Ezt a betegséget - néhány kivételtől eltekintve (pl. emelt adagú sugárterhelés, bizonyos vírusok, bizonyos vegyszerek igenis okoznak rákos megbetegedést) - az ember magának okozza. Tehát, ha magunk vagyunk az okozók, akkkor leginkább magunk vagyunk, magunk lehetünk azok, akik saját hajunknál fogva kirángathajuk magunkat ebből a kórból, mint Münchausen báró.

Önmagunkba vetett hit súlya (146)

2009-06-21T00:04:00.007+02:00

Az emberek közt az a pletyka járja, hogy a világ legnagyobb gyógyszergyártóinak titkos széfjében már régen ott van a rák gyógyszere is. Csak éppen nem adják elő, mert a mai, csakugyan embertelen sejtmérgekkel akkorát kaszálnak az egész világon, hogy minden erővel elnyomják a feltalálók újabb és újabb találmányait is.
Egyáltalán nem érdekes, igaz-e ez a szóbeszéd! Mindez ugyanis csak azt jelenti, hogy az emberek végül is hisznek a rákból való gyógyulásban, hisznek a tudományban, amely mindenre képes. Egyetlen dologban nem hisznek eléggé: önmagukban.