Minden ember keresi ideális társát, és csak kevesen érzik úgy,
hogy meg is találták. Az ideális társ, az úgynevezett lelki társ
az, aki mindkettőjük számára lehetővé teszi az optimális
fejlődést. Nem csupán két ember közötti kapcsolatról van szó,
hanem két lélek között létrejött kapcsolatról, s ebből a tényből
az együttélésre és a szeretetre vonatkozóan nem kevés tanulság
vonható le. Lelki társamat a lélek szintjén találom meg, nem a
szerepek és elvárások szintjén. Ekképpen lesz ő az én
számomra „kapu a belső Paradicsomhoz", amely saját
tökéletességemhez vezet. Úgy szeretem őt, ahogy van, és nem
olyannak, amilyennek véleményem szerint lennie kell. A lélektársi
kapcsolatban az a cél, hogy teljesen önmagam legyek,
és a társamat hozzásegítsem ahhoz, hogy mindazokat a
gondolat- és érzelemmintákat feloldja, melyek bennünket újra meg újra az elvárások és szerepek szintjére rántanak le. A
szabadság és bizalom légkörében élek vele, amelyet kizárólag
az igaz szeretet, szerelem tesz lehetővé.
