Mark mester kvarkja (107)

A kvarkok azonban nem sokáig maradhattak a legalapvetőbb, legegyszerűbb részecskék. Amikor jobban megismerték őket, kénytelenek voltak ezeket is tovább osztályozni. Bár a kvarkok túl kicsik ahhoz, hogy színük, ízük vagy bármilyen felismerhető fizikai tulajdonságuk legyen, hat csoportra osztották őket: fel, le, ritka, bájos, felső és alsó. Különös módon a fizikusok a fenti tulajdonságokat a kvarkok ízeként emlegetik, és ezeken belül megkülönböztetnek piros, zöld és kék kvarkot. (Nem rejthetjük véka alá gyanúnkat, hogy az elnevezések nem véletlenek; először Kaliforniában használták őket a pszichedelikus korban.)

Végül mindebből kibontakozott az úgynevezett standard modell, amit tekinthetünk a szubatomi világ építőkészletének. A standard modellben van hat kvark, hat lepton, öt ismert bozon plusz egy feltételezett hatodik, a Higgs-bozon (Peter Higgs skót fizikus után), és a gravitáción kívül három fizikai erő: az erős és a gyenge kölcsönhatás és az elektromágnesség.

Mark mester kvarkjai (104)

A fizikusok tehát egyre nagyobb és hatékonyabb gépeket építettek, és segítségükkel számtalan részecskét és részecskecsaládot találtak, vagy legalábbis sok ilyen létezésére következtettek; megjelentek a müonok, pionok, hiperonok, mezonok, K-mezonok, Higgs-bozonok, közvetítő vektor-bozonok, barionok és tachionok. Ez még az atomfizikusoknak is sok volt egy kicsit. Egyszer Enrico Fermitől megkérdezte egy diákja egy bizonyos részecske nevét. A professzor így válaszolt: „Fiatalember, ha képes lennék megjegyezni minden részecske nevét, botanikusnak mentem volna.”

Ma a részecskegyorsítók neve beleillene bármelyik tudományos-fantasztikus kalandfilmbe: Szuper Proton Szinkrotron, Nagy Elektron-Pozitron-ütköztető, Nagy Hadronütköztető, Relativisztikus Nehézion-ütköztető. Ezek hatalmas energiákat felhasználva (némelyikük éjszaka működik, hogy a környező városokban ne halványuljon el a világítás, amikor a berendezést bekapcsolják) a részecskéket úgy felgyorsítják, hogy például egy elektron 47 000 hétkilométeres kört tesz meg egy alagútban egy másodperc alatt. Félő, hogy a lelkes tudósok egyszer majd véletlenül létrehoznak egy fekete lyukat vagy esetleg egy „ritka kvark”-ot, ami elméletileg kölcsönhatásba léphetne más szubatomi részecskékkel, és megállíthatatlanul terjedne.