A szellemi materializmus meghaladása (187)

A szeretet és az együttérzés csupán bizonytalan fogalmak és különféle módon lehet őket értelmezni. Az életünket rendszerint a ragaszkodás jellemzi. Biztonságot akarunk teremteni magunknak, ezért megpróbálunk belekapaszkodni az egyes szituációkba. Lehet, hogy valakit a kisbabánknak tekintünk, máskor pedig azt szeretnénk, ha mi ugorhatnánk kisbabaként valakinek az ölébe. Ez a valaki lehet egy ember, egy szervezet, egy közösség, egy tanító, bárki, akihez gyermekként viszonyulhatunk. Az ún. "szeretet"-et alapuló kapcsolatok rendszerint  e két séma egyikét követik. Vagy mások táplálnak bennünket vagy mi táplálunk másokat. Ezek a szeretet és az együttérzés hamis, eltorzult változatai. El akarjuk kötelezni magunkat, "tartozni" akarunk valakihez, gyerekek vagy szülők szeretnénk lenni. Ez az érzés látszólag erős. Egy ember, egy szervezet vagy egy intézmény lesz a gyermekünk. Vigyázunk rá, tápláljuk és nevelgetjük. Más esetben a szervezet  tölti be az anya szerepét, aki állandóan táplál bennünket. Az "anyánk" nélkül nem létezhetnénk, meghalnánk. Ez a két séma vonatkozik minden olyan típusú életenergiára, amit saját szórakoztatásunkra használunk. Ez az energia lehet egyszerű barátság, izgalmas tevékenység vagy akár olyan bonyolult dolog is, mint az házasság és a karrier. Vagy irányítani próbáljuk az izgalmas eseményeket vagy a részükké akarunk válni. 

Van azonban egy harmadik típusú együttérzés és szeretet is. Egyszerűen légy az, aki vagy. Ne süllyedj le egy kisbaba szintjére, és azt sem várd, hogy mások az öledbe ugorjanak. A világban, az életed során egyszerűen légy az, aki vagy. Ha képes vagy erre, akkor automatikusan meglátod a külső körülmények valódi természetét. Pontosan és közvetlenül fogsz tudni kommunikálni, és nem keveredsz bele ostoba érzelmi, filozófiai vagy pszichológiai magyarázkodásba. Ez a nyitottság és kommunikáció kiegyensúlyozott módja, ami automatikusan óriási teret hoz létre, amelyben megtörténhet a kreatív fejlődés, a tánc és létrejöhetnek a kapcsolatok. 

Az együttérzés azt jelenti, hogy nem bonyolódunk képmutató és önámító játékokba. Ha akarunk valakitől valamit, gyakran mondjuk neki: "szeretlek". Ezt rendszerint abban a reményben tesszük, hogy az illetőt a saját területünkre csalhatjuk és a mi oldalunkra állíthatjuk. Ez a "propagandista" szeretet nagyon korlátolt érzés: "Szeress, még akkor is, ha gyűlölsz, mert bennem túlteng a szeretet, megörülök a szeretetedért, teljesen megrészegít, ha szeretnek!" Ezzel valójában az akarjuk mondani, hogy a másiknak kötelessége belépni a területünkre, hiszen kijelentettük, hogy szeretjük, és nem fogjuk bántani. Ez meglehetősen kétes próbálkozás. Egy értelmes embert soha nem lehet ilyen trükkökkel csőbe húzni: "Ha tényleg olyannak szeretsz, amilyen vagyok, akkor miért akarsz bekényszeríteni a saját területedre?" Mi szükség a követelésekre? Valójában mit akarsz tőlem? Honnan tudhatnám, hogy ha belépek a "szeretetteljes" területedre, nem fogsz uralkodni rajtam, és nem zársz be a szeretetigényed börtönébe?" Amíg a terület kérdése szerepet kap a szeretetünkben, addig biztosak lehetünk benne, hogy a többi ember gyanúsnak fogja találni ún. szeretetteljes és együttérző magatartásunkat. Ha valaki lakomát készít nekünk, honnan tudhatjuk, hogy nem tett-e mérget az ételbe? Fel kell ismernünk, hogy a felénk irányuló nyitottság valódi nyitottság-e vagy csupán az önzés megnyilvánulása. 

A szellemi materializmus meghaladása (185)

Pradzsnyá és együttérzés

Amikor másokkal kommunikálunk, nem csupán arra kell figyelnünk, amit mondanak, hanem nyitottnak kell lennünk lényük egésze iránt. Egy ember szavai és mosolya kommunikációjának mindössze a töredékét képviselik. Ugyanilyen fontos az is, hogy milyen jelenlétének természete, vagyis hogyan viszonyul hozzánk. Ez sokkal többet árul el, mint a puszta szavak. 

Ha valakiben a bölcsesség és az együttérzés egyaránt jelen van, akkor cselekedeti mindig pontosan helyénvalók lesznek, és óriási energiát sugároznak.

A szellemi materializmus meghaladása (182)

..A vágy akkor lép be a képbe, amikor boldognak akarsz látni valakit. Amikor valaki boldog, te is boldog vagy, mivel azokat a cselekedeteket, amiket azért hajtottál végre, hogy őt boldoggá tedd, bizonyos értelemben inkább magadért tetted, mintsem a másikért. Te akarod őt boldognak látni. Egy megvilágosodott személyben nincs jelen ez a hozzáállás. Amikor valakinek szüksége van rá, segít neki, de nyoma sincs benne az önelégültségnek.

[...]

A szamádhi a teljes részvétel, a nirvana pedig a szabadság, és mindkettő az ürességhez kapcsolódik.

A szellemi materializmus meghaladása (181)

A megvilágosodás az, amikor tökéletes éberséggel vagy jelen az "itt és most"-ban. Az állatok és a csecsemők is a jelenben élnek, de ez azért még messze van a felébredéstől, a megvilágosodástól.

A szellemi materializmus meghaladása (178)

Az üresség megtapasztalása nem azt jelenti, hogy megszűnsz létezni és többé már nem a Földön élsz. Továbbra is a Földön élsz, azzal a különbséggel, hogy pontosabban fogod látni a valóságot. Mindannyian azt hisszük, hogy a maguk valójában ismerjük a dolgokat, de az igazság az, hogy pontosabban fogod látni a látni a valóságot. Mindannyian azt hisszük, hogy a maguk valójában ismerjük a dolgokat, de az igazság az, hogy csak az önmagunk alkotta képeket látjuk, melyek korántsem teljesek.
[...]

Az üresség azt jelenti, hogy keresztüllátunk a zűrzavaron. Pillanatról-pillanatra megtartjuk a pontos és tiszta tudatot. 

[...]

Úgy kezdjük el látni a valóságot, hogy nem kezdünk el semmit és feladjuk az elkezdésről alkotott elképzeléseinket. Ha megpróbálsz elkülöníteni egy bizonyos területet - "ez az én tapasztalatom" - akkor nem fogod meglátni az ürességet. A terület fogalmát, úgy ahogy van, fel kell adni. Amit meg lehet tenni, az nem lehetetlen. Nem csupán filozófiai spekulációról van szó. A terület fogalmát fel lehet adni, de elkezdeni nem lehet.

A szellemi materializmus meghaladása (175)

A Szív Szútra egy mantrával fejeződik be. A tibeti szövegben ez áll: "Ezért a Meghaladó bölcsesség mantrája, a felülmúlhatatlan mantra, a hasonlíthatatlan mantra, a minden szenvedést elcsitító mantra legyen igazként ismert, mivel itt nincs félrevezetés". (a fordítás Láma Csöpel munkája.) E mantra ereje nem a szavak valamiféle képzelt varázserejéből fakad, hanem a jelentésükből. Érdekes megjegyezni, hogy az ürességről szóló értekezés után - a forma üresség, az üresség forma, a forma nem más, mint üresség, az üresség nem más mint forma - a szútra egy mantrával folytatódik. Az elején a meditatív állapotról beszél, végül pedig egy mantráról, tehát szavakról. Ennek az az oka, hogy először a megértésünkben való bizalmat kell fejleszteni, és meg kell válni az összes előítéletünktől: a nihilizmustól, az eternalizmustól és az összes többi hiedelemtől. Amikor az ember százszázalékosan feltárja magát, leveti az összes álarcot, és teljesen meztelenül, teljes nyitottságban él, azonnal megérti a szó hatalmát. Ha lerántjuk a leplet alapvető, abszolút, végső képmutatásunkról, akkor valóban látni kezdjük ezt a ragyogó ékszert, ami nem más, mint a nyitottság, az önátadás és a lemondás energiával teli eleven természete.

A lemondás ebben az esetben nem valaminek a félredobását jelenti. Miután minden feladtunk, lassan érzékelni kezdjük a békesség eleven természetét. A békesség, amiről itt szó van, nem egy gyenge békesség, vagy gyenge nyitottság, hanem egy erőteljes, legyőzhetetlen, kimozdíthatatlan állapot, amely teljesen mentes a képmutatástól. Ez a békesség mindent betöltő és tökéletes, amelyben egy szikrányi kétely és képmutatás sem kap helyet. A teljes nyitottság maga a tökéletes győzelem, hiszen nincs bennünk félelem, és egyáltalán  nem próbáljuk védelmezni magunkat. Ez adja ennek a mantrának a hatalmas erejét. Az ember könnyen azt gondolná, hogy az "Om gáté gáté párágáté párászámgáté bódhi szváhá" helyett ez a mantra inkább az ürességről, a súnjanáról szól, tehát valahogy így hangzana: "Om súnjatá mahasúnjatá". De ehelyett azt mondja: gáté, gáté, vagyis "túljutott, túljutott, teljesen túljutott". Ezek a szavak sokkal erőteljesebbek, mint a súnjáta, mivel a súnjáta kifejezés létrehozása helyett a mantra arra mutat rá, ami a filozófián túl van. Erre utal a gáté gáté: "túljutott, feladta, megszabadult, megnyílt". Az első gáté a zavaros érzelmek fátylától való megszabadulást jelöli. A második a valóságról alkotott primitív hiedelmek fátylára utal. Az első gáté tehát "a forma üresség" elvét képviseli, a második pedig "az üresség forma" ideáját. A mantra következő szava a párágáté, aminek a jelentése "túljutott, teljesen feltárult". Itt már "a forma az forma" - párágáté - elve érvényesül, sőt nem csupán a forma forma, de az üresség is üresség, vagyis párászámgáté: "teljesen túljutott". A következő szó a bódhi. A bódhi ebben az esetben "teljesen felébredett"-et jelent: "feladta, teljesen feltárta magát, levetkőzött és tökéletesen megnyílt." A mantrák hagyományosan a szváhá kifejezéssel zárulnak, aminek a jelentése "úgy legyen". "Túljutott, túljutott, teljesen feltárta magát, felébredett, úgy legyen!"

A szellemi materializmus meghaladása (174)

[...] Hogyan jött létre akkor az "én"-be vetett hit, és az ezt követő neurotikus folyamat? A Madhajamika szemlélete szerint, amikor egy formát érzékelünk, azonnali reakcióként érdeklődés és bizonytalanság jelenik meg bennünk. Ez a reakció csaknem azonnal, a másodperc tört része alatt jön létre. A látott jelenség felismerése után rögtön nevet adunk neki. A névvel természetszerűleg együtt jár a fogalom is. Fogalmmá torzítjuk a látott jelenséget, tehát már nem a valódi természetét látjuk. Létrehoztunk egy szűrőt, egy fátylat, ami elfedi előlünk az érzékelés tárgyának valóságát. Ez gátolja meg a meditáció és a mindennapi élet során való folytonos figyelmesség fenntartását. Ez a fátyol megfoszt bennünket az átfogó tudatosságtól és a meditatív állapot jelenlététől, mert újra és újra képtelenek vagyunk olyannak látni a dolgokat, amilyenek, Ragaszkodunk a nevekhez, az értelmezéshez és a csapongó gondolatokhoz, és ez egyre távolabb visz bennünket a közvetlen és pontos érzékeléstől. Az üresség tehát nem csupán azt jelenti, hogy tudatosak vagyunk önmagunkról és az egyes dolgokhoz fűződő viszonyunkról, hanem inkább egy tudati világosságra utal, ami túllép a fogalmi burkon és a szükségtelen bonyolításon. Nem bűvölnek el többé bennünket az érzéktárgyak, és az arany szerepét sem öltjük többé magunkra. Megszabadulunk a kettősségtől. Ami ezután marad, az nem más, mint a nyílt tér, vagyis a kettősségtől mentes állapot.

A szellemi materializmus meghaladása (96)

A nyílt ösvény

K: Honnan tudjuk, hogy mikor kell egy dolgot félretenni és békén hagyni?

V: Nem kell állandóan intézkedned. Az irányítás helyett inkább próbáld meg elengedni a dolgokat. Bízz magadban és ne ellenőrizd magad. Minél jobban próbálod ellenőrizni magad, annál nagyobb az esély arra, hogy megzavarod a helyzet természetes játékát és fejlődését. Még ha kockáztatsz is, vagy ha úgy tűnik, hogy az egész ügy félresikerülhet és összezavarodhat, akkor se nyugtalankodj.

A szellemi materializmus meghaladása (49)

A beavatás

Sokan mindössze csak azért vesznek meg egy Picasso képet, mert rajta van a művész neve. Dollárok ezreit fizetik ki a festményért, anélkül, hogy mérlegelnék vajon képvisel-e bármilyen művészi értéket az, amiért ennyi pénzt adnak. Nem a képet, hanem a híres festő nevét veszik meg. Az alkotó hírnevét a festmény művészi értékének bizonyítékaként fogadják el. Ez a szemlélet nem sok intelligenciát tükröz.

A szellemi materializmus meghaladása (48)

Hogyan nyílhatunk meg?

Nem az a kérdés, hogy hogyan csinálod. A megnyílás nem egy szertartás vagy varázsige útján következik be. Az első akadály maga a kérdés, hogy hogyan csináld. Ha nem teszel fel magadnak kérdéseket és nem figyeled önmagad, akkor csak csinálod. Azokon sem szoktál töprengeni, hogy hogyan fogsz hányni. Hánysz, és kész. Nincs idő a latolgatásra, egyszerűen megtörténik. Ha túl feszült és görcsös vagy, akkor nagy fájdalmaid lesznek és nem leszel képes megszabadulni attól ami a gyomrodat nyomja. Megpróbálod visszanyelni, és harcolsz a betegséggel. Meg kell tanulnod ellazulni, amikor beteg vagy.

A szellemi materializmus meghaladása (60)

Ha valamit értékesnek és különlegesnek tartunk, akkor ezzel elkülönítjük magunkat attól a bizonyos dologtól. Például a szemünket, a testünket, a kezünket vagy a fejünket nem tekintjük különösen értékesnek, mivel tudjuk, hogy hozzánk tartozik. Persze, ha bármelyiket elveszítenénk, akkor automatikusan arra gondolnánk, hogy milyen értékes dolgot veszítettünk el: "Levágták a fejem, elveszítettem a karom, egyiket sem lehet pótolni!" Csak az elvesztésük után ébredünk rá a valódi értékükre. Ha meg kell válnunk valamitől, lehetőségünk nyílik arra, hogy felismerjük az értékét. De amíg mindig velünk van és hozzánk tartozik, nem vagyunk képesek különösen nagy becsben tartani, mert természetesnek vesszük, hogy rendelkezésünkre áll. Az értékelés az elválásól való félelemből származik és pontosan ez a félelem okozza az elválást. Minden hirtelen ösztönzést rendkívül fontosnak tartunk, mer félünk, attól, hogy elveszíthetjük. Ezen a ponton lép működésbe az önámítás. Más szavakkal, elveszítettük a hitünket a nyitottságban, és a vele való kapcsolatunkban.

A szellemi materializmus meghaladása (58)

Az önámítás

A beavatás csak ebben az őszinte légkörben történhet meg. Az a naiv elképzelés, hogy egy szellemi operáció hatására teljesen megváltozol, merő képtelenség. Abszolút mértékeben senki sem képes megváltoztatni a személyiségedet. Senki sem tud rávenni, hogy kibújj a bőrödből és a fejed tetejére állj. Az adott nyersanyaggal kell dolgoznod. Olyannak fogadd el magad, amilyen vagy és ne olyannak, amilyen lenni szeretnél. Ez az önámítás és a vágyakozás feladása. Ismerd meg és fogadd el a személyiséged jellemzőit. Akkor esélyed van arra, hogy megtaláld, mi inspirál téged.

A szellemi materializmus meghaladása (46)

Általában nem vagyunk tisztában az önfegyelem és az aszkézis valódi jelentésével. Az aszkézis és a dharmával összhangban álló életvitel az elemi józanságra épül. Ha a hétköznapi életet találod megfelelőnek, akkor számodra ez a dharma. Ugyanakkor meglehet, hogy az írásokból ismert jógi aszkéták életét abnormális dolognak tartod. Ez minden esetben az adott személytől függ. Az a fontos, hogy a te számodra mi tűnik józan, valóban szilárd, stabil életszemléletnek. Buddha például egyáltalán nem volt vallási fanatikus, és magasrendű eszményekhez sem akarta igazítani az életét. Az emberekkel egyszerűen nyitottan és mély bölcsességgel bánt. Az ő bölcsessége a transzcendentális józan észből fakadt. Tanítását a józanság és a nyitottság jellemezte. [...]

Marpa azonban semmit sem akart bebizonyítani. Egy teljes mértékben józan, hétköznapi ember volt, és ugyanakkor tökéletesen megvilágosodott mester. Ő a Kagyü hagyomány atyja. Tőle származik minden tanítás, amelyet tanulmányozunk és tanítunk.

A szellemi materializmus meghaladása (28)

Mi a szangha?
A szangha a szellemi gyakorlók közösségét, a spirituális társakat jelenti.

A szellemi materializmus meghaladása (22)

Mi a hit? Szükség van hitre?

Többféle hitről beszélhetünk. A hit lehet egyszerű. bizalomra alapuló, vak hit de lehet egy elpusztíthatatlan, határozott meggyőződés is. A vak hit teljesen naiv dolog, és nem táplálja semmi. Nem teljesen önpusztító, de nem is teremtő erejű. Azért nem kreatív, mert sohasem alakult ki valódi kapcsolat és kommunikáció önmagad és a hited között. Vakon és naiv módon elfogadtad az egész hitrendszert. 

Ha a hited a meggyőződésen alapul, akkor jó okod van arra, hogy biztos légy abban, amiben hiszel. Nem várod el, hogy titokzatos módon előre gyártott megoldás pottyanjon az öledbe. Félelem és kétségek nélkül dolgozol a fennálló helyzetekkel. Ez a szemlélet nagyon sokat segít. Ha szilárd a meggyőződésed, akkor magabiztossá válsz, és nem kell magadat ellenőrizni. Ez az abszolút bizalom. Valóban érted, hogy mi történik, ezért nem tétovázol, ha egy másik ösvényt kell követned. Kész vagy bármilyen szükséges módon viszonyulni minden egyes helyzethez.

A szellemi materializmus meghaladása (21)

A tanítás spontán módon jött. Nem vágyott rá, hogy tanítson de arra sem, hogy ne tanítson. Hét héten keresztül egy fa árnyékában ült, vagy a folyó partján sétált. Azután valaki arra járt, ő pedig elkezdett beszélni. Nem volt más választása: ott volt egy nyitott személy és ő tanította. A helyzet adja magát, és a tanítás megtörténik. Ezt nevezik buddha-tevékenységnek.

A szellemi materializmus meghaladása (19)

Van egy mondás a tibeti írásokban: "A tudást a színaranyhoz hasonlóan a tűzbe kell tartani és ki kell kalapálni. Csak ezután viselhető ékszerként."

Amikor egy mestertől tanítást kapunk, ne fogadjuk el fenntartások nélkül, hanem tartsuk a tűzbe és addig kalapáljuk, amíg az arany ragyogó, nemes színe meg nem jelenik. Ezután olyan ékszert kovácsolhatunk belőle, amilyet viselni szeretnénk. A dharma élő dolog, ezért minden korban és minden egyes ember esetébe aktuális. Nem elegendő, ha utánozni próbálod a mesteredet vagy gurudat.

Ne akarj a mestered hasonmásává válni! A tanítások egészen a jelenlegi képviselőkig egyéni, személyes tapasztalatokon alapulnak.

A szellemi materializmus meghaladása (18)

Az okos vásárlás nem egy halom információ, vagy szép tárgy felvásárlását jelenti, hanem azt, hogy minden egyes dolgot képesek vagyunk tökéletesen értékelni. Ez nagyon fontos. Ha tökéletesen értékelni tudjuk egy dolog szépségét, akkor teljesen azonosulunk vele, és elfeledkezünk önmagunkról. Ezt ahhoz lehetne hasonlítani, amikor egy nagyon érdekes, magával ragadó filmet nézünk a moziban és teljesen beleéljük magunkat. Még azt is elfelejtjük, hogy csak nézők vagyunk. Azokban a pillanatokban megszűnik számunkra a világ, és százszázalékosan a filmben élünk. Ez a teljes azonosulás, a teljes beleélés élménye. Vizsgáljuk meg, hogy valóban megízleltük és a magunkévá tettük-e azt a bizonyos szép tárgyat vagy szellemi tanítást, vagy csupán óriási, egyre növekvő gyűjteményünk részének tekintjük.

A szellemi materializmus meghaladása (6)

A spirituális ösvény helyes követése egy rendkívül összetett folyamat, amibe nem érdemes naiv módon belevágni. Számos mellékösvény létezik, amelyek a szellemiség eltorzult, én-központú megközelítéséhez vezetnek. Miközben azzal áltatjuk magunkat, hogy szellemileg fejlődünk, lehet, hogy valójában a spirituális gyakorlatok által pusztán az egónkat erősítjük. Ezt az alapvető torzulást nevezzük szellemi materializmusnak.

A szellemi materializmus meghaladása (7)

Ha megszabadulunk a zavarodottságtól, akkor spontán módon felfedezzük önmagunkban a megvilágosodást. [...]

Ha a megvilágosodást is létre kéne hozni, akkor mindig fennállna az a lehetőség, hogy az ego újra felülkerekedik rajtunk és visszaránt bennünket a zavarodottság állapotába. A megvilágosodás nem múlik el, mivel nem hoztuk létre, csupán felfedeztük.