Válaszd ki magad a sorsodat (110)

Minél erősebb a birtoklás és a viszont szeretet utáni vágy, annál erőteljesebben működnek a kiegyenlítő erők. Persze, ha sikerül olyan utat választani, amelyen közelebb kerülünk szeretetünk tárgyához, a történet akár happy-enddel is végződhet. Nagyon egyszerűen felismerhetjük, milyen irányban működnek a kiegyensúlyozó erők egy konkrét szeretet esetében. Ha egy percre sem hagy nyugodni bennünket a vágy, hogy viszontszeressenek, de kezdettől fogva nincs szerencsénk, akkor egyértelműen meg kell változtatnunk a taktikánkat. Ennek az a lényege, hogy a szeretetünkért nem szabad viszonzást várnunk. így lehet közömbösíteni a kiegyenlítő erők rezgését, és rávenni őket arra, hogy a mi céljainknak megfelelően működjenek. Más esetben villámgyorsan elveszítjük az ellenőrzést a helyzet felett, és egy idő múlva lehetetlen lesz bármit megváltoztatni. A végkövetkeztetés így hangzik: ha arra vágyik, hogy viszontszeressék, egyszerűen csak szeretnie kell, anélkül hogy azon igyekezne, hogy a másik viszontszeresse. Ezen a módon először is nem termel többletet, tehát elkerüli annak a valószínűségét, hogy a kiegyensúlyozó erők Ön ellen forduljanak. Másodszor: ha nem törekszik kölcsönösségre, nem is fogalmazódnak meg Önben ellenőrizetlen gondolatok az egyoldalú szeretetről, ami azt jelenti, hogy a kisugárzása sem fogja ilyen életvonalak felé sodorni. Épp ellenkezőleg, ha birtoklási vágy nélkül szeret, a kisugárzása olyan életvonalakkal fog harmonizálni, amelyek a kölcsönös szeretetről szólnak. Mert az igazi, kölcsönös szeretetben nincs is függőségi viszony. Ha pedig a szeretetét már viszonozzák, semmi oka, hogy a birtoklásvágy miatt nyugtalankodjon. Képzelje csak el, mennyivel jobbak az esélyei már csak azáltal is, hogy lemond a birtoklási vágyról! Mert ekkor sikerült megszereznie egy nagyon ritka kincset - a feltétel nélküli szeretetet, amely már önmagában is érdeklődést és szimpátiát kelt. Vagy Önnek talán nem tetszene, ha valaki egyszerűen úgy szeretné, hogy közben nem támaszt elvárásokat? 

A birtoklási vágy másik végletes formája természetesen a féltékenység. A kiegyensúlyozó erők ebben az esetben is kétféle módon működnek. Ha Ön már kapcsolatban áll szeretete tárgyával, az egyik lehetőség, hogy az erők még szorosabbra fűzik ezt a köteléket.

Válaszd ki magad a sorsodat (104)

Függőségi viszonyok 

A feltétel nélküli szeretetten nincs birtoklási vágy, csodálat vagy tisztelet. Más szóval, az ilyen szeretet nem hoz létre függőségi viszonyt a szerető ember és a szeretete tárgya között. Ez az egyszerű képlet megkönnyíti annak meghatározását, hogy hol érnek véget az érzelmek, és hol kezdődik az idealizálás. 

Képzelje el, hogy egy zöldellő, virágokkal teli völgyön megy keresztül. Nézi a csodálatos tájat, belélegzi a friss levegőt, a szíve megtelik boldogsággal és harmóniával. Ez a szeretet. Ezután elkezd virágot szedni. Letöri a szárukat, szétmorzsolja a szirmokat az ujjai között, és nem is jut eszébe, hogy a virágok is élőlények. A virágok pedig lassan elpusztulnak. Ezután eszébe jut, hogy a virágokból parfümöt és kozmetikai szereket lehetne készíteni, vagy egyszerűen el lehet őket adni. Azaz kultusz tárgyává teszi a virágokat. Ez is az idealizálás egy formája, mert függőségi viszonyt alakít ki Ön és az egykori szeretet tárgya között. Nyoma sem maradt annak a szeretetnek, amelyet akkor érzett, amikor egyszerűen élvezte a csodálatos tájat. Látja a különbséget?

A szellemi materializmus meghaladása (187)

A szeretet és az együttérzés csupán bizonytalan fogalmak és különféle módon lehet őket értelmezni. Az életünket rendszerint a ragaszkodás jellemzi. Biztonságot akarunk teremteni magunknak, ezért megpróbálunk belekapaszkodni az egyes szituációkba. Lehet, hogy valakit a kisbabánknak tekintünk, máskor pedig azt szeretnénk, ha mi ugorhatnánk kisbabaként valakinek az ölébe. Ez a valaki lehet egy ember, egy szervezet, egy közösség, egy tanító, bárki, akihez gyermekként viszonyulhatunk. Az ún. "szeretet"-et alapuló kapcsolatok rendszerint  e két séma egyikét követik. Vagy mások táplálnak bennünket vagy mi táplálunk másokat. Ezek a szeretet és az együttérzés hamis, eltorzult változatai. El akarjuk kötelezni magunkat, "tartozni" akarunk valakihez, gyerekek vagy szülők szeretnénk lenni. Ez az érzés látszólag erős. Egy ember, egy szervezet vagy egy intézmény lesz a gyermekünk. Vigyázunk rá, tápláljuk és nevelgetjük. Más esetben a szervezet  tölti be az anya szerepét, aki állandóan táplál bennünket. Az "anyánk" nélkül nem létezhetnénk, meghalnánk. Ez a két séma vonatkozik minden olyan típusú életenergiára, amit saját szórakoztatásunkra használunk. Ez az energia lehet egyszerű barátság, izgalmas tevékenység vagy akár olyan bonyolult dolog is, mint az házasság és a karrier. Vagy irányítani próbáljuk az izgalmas eseményeket vagy a részükké akarunk válni. 

Van azonban egy harmadik típusú együttérzés és szeretet is. Egyszerűen légy az, aki vagy. Ne süllyedj le egy kisbaba szintjére, és azt sem várd, hogy mások az öledbe ugorjanak. A világban, az életed során egyszerűen légy az, aki vagy. Ha képes vagy erre, akkor automatikusan meglátod a külső körülmények valódi természetét. Pontosan és közvetlenül fogsz tudni kommunikálni, és nem keveredsz bele ostoba érzelmi, filozófiai vagy pszichológiai magyarázkodásba. Ez a nyitottság és kommunikáció kiegyensúlyozott módja, ami automatikusan óriási teret hoz létre, amelyben megtörténhet a kreatív fejlődés, a tánc és létrejöhetnek a kapcsolatok. 

Az együttérzés azt jelenti, hogy nem bonyolódunk képmutató és önámító játékokba. Ha akarunk valakitől valamit, gyakran mondjuk neki: "szeretlek". Ezt rendszerint abban a reményben tesszük, hogy az illetőt a saját területünkre csalhatjuk és a mi oldalunkra állíthatjuk. Ez a "propagandista" szeretet nagyon korlátolt érzés: "Szeress, még akkor is, ha gyűlölsz, mert bennem túlteng a szeretet, megörülök a szeretetedért, teljesen megrészegít, ha szeretnek!" Ezzel valójában az akarjuk mondani, hogy a másiknak kötelessége belépni a területünkre, hiszen kijelentettük, hogy szeretjük, és nem fogjuk bántani. Ez meglehetősen kétes próbálkozás. Egy értelmes embert soha nem lehet ilyen trükkökkel csőbe húzni: "Ha tényleg olyannak szeretsz, amilyen vagyok, akkor miért akarsz bekényszeríteni a saját területedre?" Mi szükség a követelésekre? Valójában mit akarsz tőlem? Honnan tudhatnám, hogy ha belépek a "szeretetteljes" területedre, nem fogsz uralkodni rajtam, és nem zársz be a szeretetigényed börtönébe?" Amíg a terület kérdése szerepet kap a szeretetünkben, addig biztosak lehetünk benne, hogy a többi ember gyanúsnak fogja találni ún. szeretetteljes és együttérző magatartásunkat. Ha valaki lakomát készít nekünk, honnan tudhatjuk, hogy nem tett-e mérget az ételbe? Fel kell ismernünk, hogy a felénk irányuló nyitottság valódi nyitottság-e vagy csupán az önzés megnyilvánulása.