2010. augusztus 31., kedd

India, a végletek birodalma (38)

Samsara
A Kr. előtti VI. és V. század fordulóján a szellemi erjedés különös kora. A megmerevedett hindu berendezkedéssel, a bráhmin fennhéjázással, képmutatással, anyagiassággal, mindenfajta társadalmi kötöttséggel szemben aszkéta lélekmentők, vándorló térítők lépnek fel.

2010. augusztus 15., vasárnap

Szerelmem, Sanghaj

Pár héttel ezelőtt a rádióban reggel hallottam egy könyvajánlót. A végét csíptem csak el a beszélgetésnek de annyit sikeresen kihallottam, hogy "Sanghaj" és Sóvári Mónika. Ez a két adat elegendő volt, hogy legközelebb, amikor könyvesbolt közelében jártam, rákérdezzek "valami ilyesmi" című, írójú könyvre. Az eladó azonnal tudta miről van szó, s mér hozta is a könyvet. Amint megláttam a piros borítot, tudtam, hogy elvesztem :)
Az elmúlt hétvégén végre volt alkalmam akár órákon át is olvasni, így tulajdonképpen másfél nap alatt olvastam ki ezt a könyvet. Amikor ma tegnap befejeztem, nagyon sajnáltam, hogy vége lett. Olvastam volna még simán Sanghajról, erről a kínai gyöngyszem városról. A következő idézetek - szokás szerint - valamiért kiragadtattak. A Szerelmem, Sanghaj című könyv borítóján ez áll: az ázsiai kúltúra iránt érdeklődöknek nagyszerű olvasmány - megerősítem!

2010. április 28., szerda

A boldogság szokása kialakítható (93)

A napokban egy beszélgetés kapcsán újra kezembe került ez a 2003-ban olvasott könyv. Fantasztikusan precízen - és valljuk be: időnként szívbemarkoló őszinteséggel - ír Maxwell Maltz plasztikai sebész. A könyv segít abban, hogy legyőzzük kishitűségünket, megőrizzük totális függetlenségünket (érzelmi és szellemi), konstruktív, előremutató megoldásokat találjunk a "problémáinkra" és szokássá tegyük a boldogság érzését.
A boldogság állapota az emberi lélek és az emberi szervezet sajátja. Hatékonyabban gondolkozunk, sikeresebben teljesítünk, jobban érezzük magunkat és egészségesebbek vagyunk, amikor boldogságot érzünk. Még az érzékszerveink is jobban működnek. [...] A boldogság egyszerűen "egy olyan lelkiállapot, amikor gondolatainkat az idő túlnyomó részében kellemesek."
Ha arra várunk, hogy kiérdemeljük a kellemes gondolatokat, valószínű, hogy eközben leginkább kellemetlen gondolatok foglalkoztatnak majd minket saját értéktelenségünkről. A boldogság - mondta Spinoza - nem az erény hanem maga az erény. Nem azért leljük örömünket a boldogságban, mert megvonjuk magunktól az élvezeteket. Éppen ellenkezőleg, mivel örömünket leljük a boldogságban, képesek vagyunk korlátozni az élvezeteket. [...]
A boldogság abból fakad, hogy önzetlenül élünk és cselekszünk, természetes kísérőjeként annak, hogy élünk cselekszünk vagyis a boldogság nem egyfajta "fizetség".
(Maxwell Maltz: Pszihokibernetika)

2010. április 19., hétfő

India, a végletek birodalma

Kezd helyreállni a rend. Újra olvasok és mos már lassan befejezem a könyveket, amiket jó régóta olvasok. Ez idő alatt azért elolvastam Simó Márton: Tranzit c. könyvét. Volt egy-két érdekes fejezet, de nem volt olyan, ami itt szóra érdemes lett volna.
India más!
Alig vártam, hogy végezzek vele, hogy nekiállhassak Folk György India c. könyvének. Máris álljon itt az első oldalról egy bevezető gondolat.
Mi felülről lefelé bólintunk, ők balról jobbra. Mi a tavaszi napsütésben leszünk szerelmesek, ők az őszi esők idején. Ők a kezükkel eszik az ételt, nekünk ezért a kezünkre ütnek. Ha mi barnulni szeretnénk, ők fehérednének. Ők nem engednek be az otthonukba kutyát, viszont kívánatosnak tatják a teheneket az utcán. A félhold itt áll, ott fekszik, ha mi előreengedjük a nőket, ők a férfiakat engedik előre. India más.

2010. február 6., szombat

A célkitűzés fontossága

Az életben az emberek életét alapvetően az határozza meg, hogy milyen célokat tűznek ki maguknak. Alapvetően az, hogy mi lesz az életünkben, azt nem az határozza meg, milyenek a körülményeink, van-e szerencsénk, vagy sem, hanem az, hogy mit akarunk elérni, milyen céljaink vannak.

Példa: a súlyos esetekkel foglalkozó orvosok állítják, hogy a beteg felépülése alapvetően attól függ, hogy van-e célja és meg akar-e gyógyulni. Akinek komoly oka van arra, hogy meggyógyuljon, (vagy akár komoly okot teremt magának!) az meggyógyul.

Íme egy pozitív példa. Magyarország ingatlanpiaca világelső: nálunk a lakosság 93%-a a saját tulajdonú házában, lakásában lakik. (Összehasonlításként ez az arány a legtöbb fejlett országban 60% alatt van.) Sok közgazdász szerint egy ilyen magas arányú magántulajdonú lakásállomány egyszerűen lehetetlen. Az emberek jelentős része nem lenne képes lakást vásárolni. A dolog azonban nem így működnek.

Hogy keletkezik egy ilyen lehetetlen? Nézzünk meg egy átlagos fiatalt! Abban nő fel, hogy körülötte mindenkinek van saját lakása. Amikor elkezd dolgozni, teljesen sajátjának érzi a célt, muszáj, hogy neki is legyen egy saját lakása. Ezért messze az átlag erőfeszítés felett megtesz majd mindent a következő években, hogy neki is legyen saját lakása. És a kör a következő generációban újra indul. A közgazdászok, meg csak vakarják a fejüket a “csoda” láttán!

Az emberek többsége, nem tűz ki hosszútávú célokat. Időnként álmodoznak, meg mindenféle ködös elképzelés kavarognak az agyukban, de igazából nem terveznek.
Mert célokat tervezni nem könnyű. A legtöbben úgy gondolják, hogy ez igazán egyszerű: veszünk egy darab papírt és leírjuk, mi mindent szeretnénk.
Erre sokan azt mondják: minek leírni? Elég, ha fejben kitalálom! Nem elég… A leírt szónak az ereje hatalmas. 
A kínai mondás szerint a leghalványabb tintával leírt szó is erősebb, mint a leghangosabban kimondott.
A népszerű történet szerint, a Yale egyetemen 1953-ban felérést végeztek a végzős hallgatók körében, kinek vannak leírt hosszútávú céljai. Mindössze 3%-nak volt. Majd 20 év múlva újra elvégezve a felmérést, kiderült, hogy ennek a 3%-nak nagyobb a vagyona, mint a maradék 97%-nak.

Ez a történet nagyon szép és nagyon szemléletes – csak egy baj van vele, hogy nem igaz. Így ebben a formában ez egy városi legenda. És a gond az, hogy eddig hasonló felméréseket még senki sem végzett. Rövid távon a pszichológusok már egyértelműen bizonyították, hogy a leírt hosszútávú célkitűzés erősen segíti a megvalósulást, de húsz évet még senki sem tudott rászánni a dologra.
Ettől függetlenül ez a dolog nagyon is működik. De miért kell leírni? Erre több fajta elmélet is született.

Doubravszky György kicsit ezoterikusan ezt a következőképpen fogalmazta meg: Tegyük fel, hogy van egy emberek feletti valamiféle szellemi hatalom, ami jóindulatú. Jót szeretne velünk tenni, szeretné a kívánságainkat teljesíteni. Bele néz a fejünkbe, és mit lát? Egy nagy káoszt, kavargó, egymásnak ellentmondó vágyak kusza halmazát. Hol azt kívánjuk, hogy a szomszéd tehene dögöljön meg, hol meg azt, hogy a szomszéd maga. Ezt a mi jó szellemünk képtelen teljesíteni. Ezzel szemben, ha leírjuk mik a hosszútávú céljaink, ez számára egy “bevásárló lista” és szépen elkezdheti teljesíteni.
A pszichológusok szerint a cél leírása elköteleződés a cél mellett. És aki elkötelezi magát valami mellett, az sokkal valószínűbb, hogy meg is valósítja. Fogalmam sincs hogyan, de ez a dolog működik.
Akárhogy is nézzük, a legnagyobb sikert biztosító tettünk, ha életünk nagy céljait meghatározzuk, és ezek leírjuk. Én már válogatós lettem: akinek nincsenek hosszútávú céljai, azoknak előre mondom, nem tudok segíteni. Az nem baj, ha nagyon nagy (akár lehetetlenek tűnő) dolgokat terveztek meg: ha nagyon akarják megoldható. De ha csak azon töprengenek, miből oldják meg a holnapi bevásárlást, akkor menjenek a lottózóba.

Még egyszer: a siker legfontosabb összetevője, ha kitűzzük a céljainkat. Mert ha ez megvan, biztos hogy megtalálják az ahhoz vezető utat, és csak találnak valakit, aki tényleg segít ezt megvalósítani.

2010. január 16., szombat

A házasság ritmusa (32)

Tegnap egy ismerősömnél voltam, s míg vártam., hogy befejezze a könyvelőjével való diskurzust, megnézegettem a könyveit Akkor fedeztem fel, Littauer másik könyvét, a pároknak szóló személyiség rejtett tartalékait. Hát persze, hogy elkértem, hiszen bármi, ami előremozdítja a kapcsolatom ebből a mélypontból, az csak jól jöhet. Beleolvastam és úgy döntöttem, hogy kölcsönkérem a könyvet. Nem szoktam ilyet csinálni, de most "muszáj" volt megtennem.
... ha nem értjük meg a személyiségek mibenlétét, nem érthetjük meg egymást sem, és nem simíthatjuk el a nézeteltéréseket. Érzelmileg szerethetjük egymást, amikor összeházasodunk, de ettől még nem tudjuk igazából, hogy gondolkodik a másik ember. De ahogy a szenvedély kihűl, és marad helyette a hétköznapok taposómalma szükségünk lesz arra a megértésre, amely fölé emelkedik a szenvedélynek. Nélküle megszakadnak a közlés csatornái és a házasfelek vagy dühbe jönnek, vagy megfagynak, de végül már egyáltalán nem beszélnek egymással. Ezektől az ösztönös reakcióktól mindkét fél elkeseredik és magányosnak érzi magát.

2010. január 1., péntek

Vidám holtak klubja (84)

A napokban sokat gondolkodtam párkapcsolatról. Aki ismer, az tudja mire gondolok.
Véletlenek ugyebár nincsenek, remélem ebben egyet értünk... Ha nem, akkor is továbbolvashatsz, mert ettől független, amit "véletlenül" éppen ezekben a nehéz napokban olvastam. Nos...
...Nem tudom, volt-e ilyen élményed: régóta rosszul éltél a társaddal. Már minden volt közöttetek, veszekedés, kiabálás, harag, indulatos némaság, már volt reggelig tartó beszélgetés, őszinte vallomás, kölcsönös elemzés...s egyszerre jött egy ölelés.. ha jött!... egy csók.. és minden megoldódott. Mi történt közöttetek ebben a néma ölelésben? Nem lehet elmondani. Hogy mi a szellő, senki sem tudja, csak azt, hogy suhognak a levelek. Ilyenek a szavaink is: suhogó levelek. De nem tudjuk, mi a szél. Honnan jött s hová megy - nem tudjuk...
Kiragadva talán nem érthető egészen ez a gondolat, de azért érdemes eltöprengeni rajta.Szerintem...

Agyő, Világ! (200)