Akkorák a távolságok, hogy gyakorlatilag lehetetlen méretarányosan ábrázolni a Naprendszert. Még ha kihajtható oldalakat használnánk, vagy egy óriásplakátot, akkor sem jutnánk sehová. Ha a Naprendszer méretarányos térképén a Föld borsónyi, akkor a Jupiter 300 méterre van tőle, a Plútó pedig két és fél kilométerre (és körülbelül akkora, mint egy baktérium, tehát nem is látnánk). Ugyanezen a térképen a Proxima Centauri, a Naphoz legközelebbi csillag 16 000 kilométerre lenne. Még ha a térképet akkorára kicsinyítenénk is, hogy a Jupiter akkora lenne, mint a pont ennek a mondatnak a végén, és a Plútó egy molekulányivá zsugorodna, a Plútó még mindig 10 méterre lenne.
2023. július 2., vasárnap
2023. július 1., szombat
Hogyan építsünk világegyetemet (19)
![]() |
Azt gondolom, hogy eddig minden rendben van. Hosszú távon persze kiderülhet, hogy a gravitáció egy kicsit mégis túl erős, és egy nap megállhat a világegyetem tágulása, sőt össze is omolhat egy másik szingularitássá, és a folyamat esetleg elölről kezdődhet. Másrészt viszont túl gyengének is bizonyulhat, és akkor a világegyetem tovább tágul, amíg minden olyan távol nem kerül egymástól, hogy nem lesznek anyagi kölcsönhatások, és a világegyetem egy szép tágas, mozdulatlan, halott képződménnyé válik. A harmadik lehetőség: a gravitáció pont jól van beállítva (a kozmológusok ezt nevezik kritikus sűrűségnek), és a világegyetem szépen megtartja méreteit, és a dolgok örökké folytatódhatnak. A kozmológusok lazább pillanataikban ezt nevezik Goldilocks-hatásnak, amikor minden éppen rendben van. (Megjegyzés: a fent leírt három lehetséges forgatókönyv neve zárt, nyílt, illetve sík világegyetem.)
Előbb-utóbb mindannyiunkban felmerül a kérdés, hogy mi történne, ha elmennénk a világegyetem szélére, és kikukucskálnánk a függöny mögül. Hol lenne a fejünk e művelet során, ha nem a világegyetemben? És mit látnánk? A válasz kiábrándító: soha nem érhetünk el a világ végére. És nemcsak azért, mert túl sokáig tartana az út (bár ez is igaz), hanem azért, mert ha elindulnánk kifelé egy egyenes mentén, és rendületlenül, örökké haladnánk, akkor sem érnénk el a külső határt. Ehelyett visszaérkeznénk oda, ahonnan indultunk (amitől valószínűleg elkeserednénk és feladnánk a dolgot). Ennek az az oka, hogy a világegyetem görbül. Hogy ez hogyan lehetséges, azt nem tudjuk elképzelni, de Einstein relativitáselmélete szerint így kell lennie (ezt később még tárgyaljuk). Most erről elég azt tudnunk, hogy nem valamiféle örökké táguló buborékban lebegünk. A tér úgy görbül, hogy ezáltal határtalan, de véges lehet. Magáról a térről még csak azt sem mondhatjuk, hogy tágul, mert (mint ahogyan azt Steven Weinberg Nobel-díjas fizikus megjegyzi) „a naprendszerek és a galaxisok nem tágulnak, maga a tér nem tágul”. Inkább arról van szó, hogy a galaxisok rohamosan távolodnak egymástól. Ebbe elég nehéz valahogy beleérezni. Talán erről szólt J. B. S. Haldane biológus híres mondása: „A világegyetem nemcsak furcsább, mint amilyennek képzeljük, hanem annál is furcsább, mint amilyennek el tudjuk képzelni.
2018. június 3., vasárnap
Miért meditáljunk?
2013. augusztus 21., szerda
Einstein, egy zseni élete és világa (107)
Mach azzal gyakorolta Einsteinre a legnagyobb hatást, hogy ezt a megközelítést alkalmazta az „abszolút idő” és az „abszolút tér” newtoni fogalmaira. Mach azt állította, hogy ezeket a fogalmakat lehetetlen ember által elvégezhető megfigyelések mentén definiálni. Ebből következik, hogy e fogalmak teljesen értelmetlenek. Mach egyenesen gúnyt űzött Newtonnak az „abszolút térről alkotott fogalmi borzadványából”. Mach szerint ez ugyanis olyan, „tisztán elméleti dolog, amelyet kísérletileg nem lehet kimutatni”.
Az Olimpiai Akadémia harmadik szellemi hőse Baruch Spinoza (1632-1677) amszterdami zsidó filozófus volt. Az ő hatása elsősorban vallási vonatkozású: Einstein magáévá tette alaktalan istenfogalmát, amely szerint Isten visszatükröződik a természeti törvények áhítatot ébresztő szépségében, racionalitásában és egységében. De akárcsak Spinoza, Einstein sem hitt olyan istenben, aki személyként jutalmaz és büntet, vagy bármilyen módon beleavatkozik hétköznapi életünkbe.
Einstein emellett Spinozától még a determinizmusba vetett hitet is átvette: vagyis azt a gondolatot, hogy a természeti törvények, ha egyszer sikerülne pontosan megragadunk őket, megváltoztathatatlanul elrendelik az okok és okozatok végtelen sorát, vagyis Isten nem kockázik, nem engedi, hogy bármilyen esemény véletlenszerűen vagy meg nem határozott módon következzen be. Ahogy Spinoza mondta: „Az isteni természet szükségszerűsége determinál mindent.” S bár a kvantummechanika látszólag bebizonyította, hogy ez nem így van, Einstein szilárdan hitt benne, hogy mégis ez az igazság.
2013. augusztus 19., hétfő
Einstein, egy zseni élete és világa (37)
Nemsokára már édesanyja zongorakíséretével játszott Mozart-műveket. „Mozart zenéje olyan tiszta és olyan gyönyörű, hogy szerintem magának a világegyetemnek a szépségét tükrözi vissza” — magyarázta egyszer egy barátjának. Majd hozzátett még egy megjegyzést, amely mind a matematikáról, a fizikáról, mind pedig Mozart zenéjéről vallott nézeteit tükrözte: „Mint minden, ami szép ezen a világon, Mozart zenéje is maga a tiszta egyszerűség.”
Einstein, egy zseni élete és világa (36)
Tulajdonképpen részben igaz. Az elmúlt hónapok alatt sok olyan történt velem, ami kissé háttérbe szorította az olvasást. Itt főleg az este, elalvás előtti "kötelező" olvasásra kell gondolni persze. Nehéz időket élek és ennek kihatása van erre az amúgy kellemes időtöltésre is. No, de azért olvasok ám, és egy nagyon kedves könyvről írok - újfent billentyűzetet regadva.
2012. december 16., vasárnap
Szeretetkönyv
-
Gondoljunk például a zuzmóra . A zuzmó a Föld egyik legszívósabb látható élőlénye, ugyanakkor az egyik legkevésbé törekvő lény is. Boldogan ...
-
A légkör oxigénszintje körülbelül kétmilliárd év, tehát a Föld történetének mintegy 40%-a alatt érte el nagyjából a mai szintet. De amikor ...
-
Tanulmányaim során többször találkoztam már a siker hármas tézisben való megfogalmazásával. Volt (és talán ez a legmélyebb), hogy a Vágy, Hi...


