2010. február 6., szombat

A célkitűzés fontossága

Az életben az emberek életét alapvetően az határozza meg, hogy milyen célokat tűznek ki maguknak. Alapvetően az, hogy mi lesz az életünkben, azt nem az határozza meg, milyenek a körülményeink, van-e szerencsénk, vagy sem, hanem az, hogy mit akarunk elérni, milyen céljaink vannak.

Példa: a súlyos esetekkel foglalkozó orvosok állítják, hogy a beteg felépülése alapvetően attól függ, hogy van-e célja és meg akar-e gyógyulni. Akinek komoly oka van arra, hogy meggyógyuljon, (vagy akár komoly okot teremt magának!) az meggyógyul.

Íme egy pozitív példa. Magyarország ingatlanpiaca világelső: nálunk a lakosság 93%-a a saját tulajdonú házában, lakásában lakik. (Összehasonlításként ez az arány a legtöbb fejlett országban 60% alatt van.) Sok közgazdász szerint egy ilyen magas arányú magántulajdonú lakásállomány egyszerűen lehetetlen. Az emberek jelentős része nem lenne képes lakást vásárolni. A dolog azonban nem így működnek.

Hogy keletkezik egy ilyen lehetetlen? Nézzünk meg egy átlagos fiatalt! Abban nő fel, hogy körülötte mindenkinek van saját lakása. Amikor elkezd dolgozni, teljesen sajátjának érzi a célt, muszáj, hogy neki is legyen egy saját lakása. Ezért messze az átlag erőfeszítés felett megtesz majd mindent a következő években, hogy neki is legyen saját lakása. És a kör a következő generációban újra indul. A közgazdászok, meg csak vakarják a fejüket a “csoda” láttán!

Az emberek többsége, nem tűz ki hosszútávú célokat. Időnként álmodoznak, meg mindenféle ködös elképzelés kavarognak az agyukban, de igazából nem terveznek.
Mert célokat tervezni nem könnyű. A legtöbben úgy gondolják, hogy ez igazán egyszerű: veszünk egy darab papírt és leírjuk, mi mindent szeretnénk.
Erre sokan azt mondják: minek leírni? Elég, ha fejben kitalálom! Nem elég… A leírt szónak az ereje hatalmas. 
A kínai mondás szerint a leghalványabb tintával leírt szó is erősebb, mint a leghangosabban kimondott.
A népszerű történet szerint, a Yale egyetemen 1953-ban felérést végeztek a végzős hallgatók körében, kinek vannak leírt hosszútávú céljai. Mindössze 3%-nak volt. Majd 20 év múlva újra elvégezve a felmérést, kiderült, hogy ennek a 3%-nak nagyobb a vagyona, mint a maradék 97%-nak.

Ez a történet nagyon szép és nagyon szemléletes – csak egy baj van vele, hogy nem igaz. Így ebben a formában ez egy városi legenda. És a gond az, hogy eddig hasonló felméréseket még senki sem végzett. Rövid távon a pszichológusok már egyértelműen bizonyították, hogy a leírt hosszútávú célkitűzés erősen segíti a megvalósulást, de húsz évet még senki sem tudott rászánni a dologra.
Ettől függetlenül ez a dolog nagyon is működik. De miért kell leírni? Erre több fajta elmélet is született.

Doubravszky György kicsit ezoterikusan ezt a következőképpen fogalmazta meg: Tegyük fel, hogy van egy emberek feletti valamiféle szellemi hatalom, ami jóindulatú. Jót szeretne velünk tenni, szeretné a kívánságainkat teljesíteni. Bele néz a fejünkbe, és mit lát? Egy nagy káoszt, kavargó, egymásnak ellentmondó vágyak kusza halmazát. Hol azt kívánjuk, hogy a szomszéd tehene dögöljön meg, hol meg azt, hogy a szomszéd maga. Ezt a mi jó szellemünk képtelen teljesíteni. Ezzel szemben, ha leírjuk mik a hosszútávú céljaink, ez számára egy “bevásárló lista” és szépen elkezdheti teljesíteni.
A pszichológusok szerint a cél leírása elköteleződés a cél mellett. És aki elkötelezi magát valami mellett, az sokkal valószínűbb, hogy meg is valósítja. Fogalmam sincs hogyan, de ez a dolog működik.
Akárhogy is nézzük, a legnagyobb sikert biztosító tettünk, ha életünk nagy céljait meghatározzuk, és ezek leírjuk. Én már válogatós lettem: akinek nincsenek hosszútávú céljai, azoknak előre mondom, nem tudok segíteni. Az nem baj, ha nagyon nagy (akár lehetetlenek tűnő) dolgokat terveztek meg: ha nagyon akarják megoldható. De ha csak azon töprengenek, miből oldják meg a holnapi bevásárlást, akkor menjenek a lottózóba.

Még egyszer: a siker legfontosabb összetevője, ha kitűzzük a céljainkat. Mert ha ez megvan, biztos hogy megtalálják az ahhoz vezető utat, és csak találnak valakit, aki tényleg segít ezt megvalósítani.

2010. január 16., szombat

A házasság ritmusa (32)

Tegnap egy ismerősömnél voltam, s míg vártam., hogy befejezze a könyvelőjével való diskurzust, megnézegettem a könyveit Akkor fedeztem fel, Littauer másik könyvét, a pároknak szóló személyiség rejtett tartalékait. Hát persze, hogy elkértem, hiszen bármi, ami előremozdítja a kapcsolatom ebből a mélypontból, az csak jól jöhet. Beleolvastam és úgy döntöttem, hogy kölcsönkérem a könyvet. Nem szoktam ilyet csinálni, de most "muszáj" volt megtennem.
... ha nem értjük meg a személyiségek mibenlétét, nem érthetjük meg egymást sem, és nem simíthatjuk el a nézeteltéréseket. Érzelmileg szerethetjük egymást, amikor összeházasodunk, de ettől még nem tudjuk igazából, hogy gondolkodik a másik ember. De ahogy a szenvedély kihűl, és marad helyette a hétköznapok taposómalma szükségünk lesz arra a megértésre, amely fölé emelkedik a szenvedélynek. Nélküle megszakadnak a közlés csatornái és a házasfelek vagy dühbe jönnek, vagy megfagynak, de végül már egyáltalán nem beszélnek egymással. Ezektől az ösztönös reakcióktól mindkét fél elkeseredik és magányosnak érzi magát.

2010. január 1., péntek

Vidám holtak klubja (84)

A napokban sokat gondolkodtam párkapcsolatról. Aki ismer, az tudja mire gondolok.
Véletlenek ugyebár nincsenek, remélem ebben egyet értünk... Ha nem, akkor is továbbolvashatsz, mert ettől független, amit "véletlenül" éppen ezekben a nehéz napokban olvastam. Nos...
...Nem tudom, volt-e ilyen élményed: régóta rosszul éltél a társaddal. Már minden volt közöttetek, veszekedés, kiabálás, harag, indulatos némaság, már volt reggelig tartó beszélgetés, őszinte vallomás, kölcsönös elemzés...s egyszerre jött egy ölelés.. ha jött!... egy csók.. és minden megoldódott. Mi történt közöttetek ebben a néma ölelésben? Nem lehet elmondani. Hogy mi a szellő, senki sem tudja, csak azt, hogy suhognak a levelek. Ilyenek a szavaink is: suhogó levelek. De nem tudjuk, mi a szél. Honnan jött s hová megy - nem tudjuk...
Kiragadva talán nem érthető egészen ez a gondolat, de azért érdemes eltöprengeni rajta.Szerintem...

2009. december 2., szerda

Sok vállalkozó tönkrement (135)

Kicsit csapongok a könyvek és a postok között, de hát ez a blog már csak ilyen. Most éppen megint azt a pénzügyi könyvet olvasom. Ebből ma hajnalban ez a pár sor ragadott meg:
Biztosan hallott már olyan vállalkozókról, akik csődbe jutottak. Nem azért mentek tönkre, mert magánemberként nem voltak takarékosak, hanem talán azért, mert nem várt események következtek be, vagy elszámolták magukat.
Itt a hangsúly a "nem várt eseményeken" van! Minden befektetésnek két célja van:
1. a nem várt eseményekre való felkészülés, illetve
2. a későbbi önmagunk ellátásának megalapozása.

Ha belegondolunk, ez a vállalkozó mindkét pontot megsértette. Tanuljunk belőle és akkor is tegyünk félre, ha nem vagyunk vállalkozók, vagy éppen MOST úgy gondoljuk, hogy minket nem érhet semmi, mert jól keresünk.

2009. november 11., szerda

A változás szükségességéről

Újabb könyvet kezdtem olvasni, ha jól számolom ezzel együtt megint négy könyvet olvasok párhuzamosan. Ennek a könyvnek az olvasási indíttatása nem belülről jött, ezt a könyvet azért olvasom (túl azon persze, hogy azért érdekel amiről szól, csak nem feltétlenül mostanra akartam időzíteni az elolvasását) mert szeretnék valakinek segíteni abban, hogy fogadja el az elkerülhetetlen bekövetkeztét - amiről egyébként mostanában ha nem is gyakran, de sűrűbben beszélünk.
Az élet hullámzásához tartozik az a szakasz, amikor egy dolog már elérte a csúcspontját és elkezd hanyatlani. Ebben a hanyatló szakaszban egyre jobban megmutatkozik a lebomlás, az adott dolog halála, míg végül eléri a megsemmisülés pontját, ami egy idő után átvezet egy új dolog megszületéséhez.
Ez a dolog szinte bármi lehet: tárgy, érzelem, kapcsolat, foglalkozás, élethelyzet. A sorsa mindegyiknek ugyanaz. Az ember életében is többször adódik olyan helyzet, ahol véget kell érnie valaminek, le kell építenie, és idővel ennek "hamvaiból" valami újat kell létrehoznia. Vannak könnyebb és vannak nehezebb lebontó ciklusok. [...]
Az ember többnyire csak akkor figyel fel ezekre a folyamatokra, amikor már mélyen benne van egy fájdalmas, veszteséges helyzetben. Ilyenkor sokszor nem tudja, miért kegyetlen a sors, és miért veszi el tőle azt, ami neki kedves. Ennek megértéséhez az embert szellemi, testi és lelki szinten egyszerre kell nézni. Minden jelentős folyamat szellemi szinten indul el, majd áttevődik lelki szintre végül pedig a testben, majd a környezetben jelenik meg. A sorsfordító erők néha jelzik, hogy valaminek vége van, nincs tovább, mert új útra kell lépni. Ha valaki nem figyel a saját, belső üzeneteire, amely először szellemi-lelki szinten jelzi a változás szükségességét, akkor jönnek a "durvább" jelzések, most már testi szinte. Ha erre sem változtat, akkor akkor következik be a drasztikus sorscsapás, ami fizikai síkon játsza le azt, amit szellemi síkon kellett volna megtenni.
(Szabó Judit, Hazatérés)

2009. november 8., vasárnap

A válás gyerekekre gyakorolt hatása (34)

Olvasok azért, csak mert ritkán postolok... :)
Most a kezembe került egy újabb könyv, amely igazából a párkapcsolatokról, a férfi-női viszonyokról, szerepekről, a kapcsolatról szól. Ebben olvastam ezt az idézetet:
Egyesek szerint a gyerekek a halállal könnyebben megbékélnek, mint a válással, mivel a halál olyan egyszeri esemény, amely elmúlik, és amelynek általában határozott oka van. Az emberek gyászolnak, szomorkodnak és emlékeznek, de a halál végleges. A válás viszont örökké tart.
(Michele Weiner-Davis, Ne válj el! Változtass!)

2009. október 4., vasárnap

A jellemfejlődés bázisa az okos szeretet

Nem véletlen, hogy az egészséges, önmagát kiteljesíteni képes személyiség formálódására ható tényezők közül ennyi időt és ilyen nagy teret szentelünk a szeretetnek, hiszen a test-lélek-szellem egységében élünk. Testi létünk gondjai befolyásolják gondolatainkat és lelkünk állapotát. A mindennapi orvoslás mostanában kezdi el- és felismerni a pozitív gondolkodás jótékony hatásásait lelkünk és fizikai testünk EGÉSZségére. Az elutasítottság érzete pedig akár testi tüneteket is okozhat. Testünk, a durva anyagi sík törvényeinek engedelmeskedve azonnal látványos, kellemetlen jeleket küld nekünk, szinte kiköveteli magának a változást. Szellemünk csiszolásán, gondolataink terelésén, életszemléletünk formálásán tanítók, mesterek, könyvek százai munkálkodnak. A lélek, azon belül is különösen a szeretet működéséről azonban keveset tudunk, és amit tudunk, arról sem szívesen beszélünk.
Ha gyermekeinkkel minden empátiás készségünket, alázatunkat és bölcsességünket latba vetve önálló egyéniségekként bánunk. Testi, érzelmi és értelmi megnyilvánulásaikra egy önálló szabad egyéniségnek kijáró tisztelettel tekintünk. Támogatjuk, bátorítjuk másságukat és "életharcaikból" egy együtt érző bázisra térhetnek vissza. Ha gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket összhangba hozzuk. Ha nem csak gondoljuk, hanem el is tudjuk mondani, meg is tudjuk tenni azt, ami "jólétüket" elősegíti. Ha a velük való foglalkozás során, nem engedjük elkószálni a gondolataikat, teljes testi-lelki-szellemi valónkat engedjük felolvadni a közös játékban, tanulásban, szórakozásban. Ha nem csak verbálisan de metanyelven is kifejezzük igaz őszinte érdeklődésünket. Ha józan megfontolás után megtagadjuk tőlük azokat a dolgokat, amelyek károsan hatnak testükre, lelkükre vagy szellemükre, vagy egyszerűen csak felesleges "tárgyhalmozás" a céljuk, ha tiszteletben tartjuk "magánéletüket" és nem akarunk mindig mindenről tudni, mindig mindenről elmondani saját megfellebbezhetetlen véleményünket, ha hagyjuk, hogy megszerezzék azt, amire szükségük van, és nem állunk a háttérben fojtó és folytonos kívánságteljesítő, védelmező szándékainkkal, ha viselkedésüket józan, higgadt kritikával szemléljük, és érvényt szerzünk a személyiségükhöz igazodó, eljövendő érdekeit szem előtt tartó álláspontunknak, mély, együtt érző, szeretetteljes, biztonságérzetet nyújtó kapcsolatot építhetünk ki gyermekeinkkel bármely életkorban. Erről a biztos alapról indulhatnak aztán a világot megismerni, tudni, érteni, megbecsülést, tiszteletet szerezni, feladatokat teljesíteni, önmagukat kiteljesítve környezetük és a világ javára válni.
Megfontoltan kell tehát bánnunk a szeretet energiával. Van, hogy meg kell zaboláznunk feltörő hullámait, máskor fájdalmas döntéseket kell hoznunk, olykor pedig vállalnunk kell az összetűzést csemetéink vágy vezérelt törekvéseivel.

Agyő, Világ! (200)