Tegnap egy ismerősömnél voltam, s míg vártam., hogy befejezze a könyvelőjével való diskurzust, megnézegettem a könyveit Akkor fedeztem fel, Littauer másik könyvét, a pároknak szóló személyiség rejtett tartalékait. Hát persze, hogy elkértem, hiszen bármi, ami előremozdítja a kapcsolatom ebből a mélypontból, az csak jól jöhet. Beleolvastam és úgy döntöttem, hogy kölcsönkérem a könyvet. Nem szoktam ilyet csinálni, de most "muszáj" volt megtennem.
... ha nem értjük meg a személyiségek mibenlétét, nem érthetjük meg egymást sem, és nem simíthatjuk el a nézeteltéréseket. Érzelmileg szerethetjük egymást, amikor összeházasodunk, de ettől még nem tudjuk igazából, hogy gondolkodik a másik ember. De ahogy a szenvedély kihűl, és marad helyette a hétköznapok taposómalma szükségünk lesz arra a megértésre, amely fölé emelkedik a szenvedélynek. Nélküle megszakadnak a közlés csatornái és a házasfelek vagy dühbe jönnek, vagy megfagynak, de végül már egyáltalán nem beszélnek egymással. Ezektől az ösztönös reakcióktól mindkét fél elkeseredik és magányosnak érzi magát.
