Sikerült ugyanakkor megtalálni a megoldást az oceanográfia egyik nagy rejtélyére is – egy olyan kérdésre, amiről a legtöbben nem is tudtunk –, hogy az óceánok miért nem lesznek egyre sósabbak. Tudom, hogy ezzel nem árulok el nagy titkot, de a tengerekben sok só van – annyi, hogy ha mind kihordanánk a szárazföldre, 150 méter vastagon borítaná be azt. Évszázadok óta ismert, hogy a folyók ásványi anyagokat visznek a tengerekbe, amelyek az ott lévő ionokkal együtt sókat alkotnak. Eddig semmi probléma. Ami viszont meglepő, az a tengervíz változatlan sótartalma. Nap mint nap sok millió liter édesvíz párolog az óceánokból, a só viszont ott marad, tehát az óceánoknak egyre sósabbaknak kellene lenniük, ez azonban nem következik be. Valami pontosan annyi sót vesz ki az óceánból, amennyi belekerül. Nagyon sokáig senki nem tudta, mi lehet az.
Az Alvin felfedezte mélytengeri kürtők megválaszolták a kérdést. A geofizikusok rájöttek, hogy a kémények úgy működnek, mint az akváriumok szűrői. Amikor a víz a földkéregbe kerül, a sók kiszűrődnek belőle, a kürtőkön keresztül pedig édesvíz jön fel. A folyamat nem túl gyors – egy óceán kitisztítása eltarthat akár tíz millió évig is –, de nincs miért sietnünk; a rendszer pedig kiválóan működik.
