A légkörben a levegőt ugyanaz a folyamat mozgatja, ami a bolygó belsejében is végbemegy: a hőáramlás. Az egyenlítői vidékek nedves, meleg levegője felemelkedik a tropopauzáig és ott kiterebélyesedik. Távolodik az Egyenlítőtől, hűlni kezd, és ezért lesüllyed. A lehűlő levegő egy része alacsonyabb nyomású területeket tölt ki, és visszaáramlik az Egyenlítő felé. Az Egyenlítőnél a hőáramlás meglehetősen egyenletes, az időjárás pedig nagy pontossággal előre jelezhető, de a mérsékelt égöv időjárása nagyban függ az évszaktól és az adott hely földrajzi tulajdonságaitól, ráadásul még ezen belül is eléggé véletlenszerű. Végtelen csaták folynak a nagy és az alacsony nyomású levegő között. Az alacsony nyomású rendszereket a felszálló légáramlatok hozzák létre, amelyek vízmolekulákat szállítanak az égbe; így alakulnak ki a felhők és a csapadék. A meleg levegő több nedvességet bír el, mint a hideg, ezért a trópusi, illetve a nyári viharok a legerősebbek. Tehát az alacsony nyomású területeket általában felhők és csapadék jellemzi, a magas nyomásúakon pedig napsütéses, száraz az idő. Két eltérő nyomású rendszer találkozását gyakran észrevehetjük a felhőkből. Rétegfelhők – más néven sztrátuszok, ezek a kevéssé szeretetre méltó, alaktalanul terpeszkedő szürkeségek, amelyek a borús időt okozzák – például akkor keletkeznek, amikor egyes nedves felszálló légáramlatok nem elég erősek, ahhoz hogy áttörjék a felettük lévő, nyugalmasabb levegőréteget, hanem kiterülnek, mint amikor a füst a mennyezethez ér. Egyébként is jó példa egy dohányzó ember: nézzük csak meg, hogy hogyan emelkedik fel a füst egy mozdulatlan levegőjű szobában. Először egyenesen felfelé tart (a folyamat neve lamináris vagy réteges áramlás), majd diffúz, hullámzó réteget alkot. Ha gondos méréseket végzünk jól meghatározott körülmények között, és az eredményeket betápláljuk a világ legnagyobb szuperszámítógépébe, akkor sem tudjuk meg, hogy milyen alakban fog fodrozódni egyetlen cigaretta füstje, elképzelhetjük hát, hogy a meteorológusok milyen nehézségekkel küzdenek, amikor az ilyen folyamatokat előre kell jelezniük forgó, szeles, hatalmas világunkban.
Annyi biztos, hogy mivel a Napból származó hő egyenetlenül oszlik el, a bolygón különböző légnyomású területek alakulnak ki. A levegő megpróbálja kiegyenlíteni ezt a helyzetet, és ekkor szél keletkezik. A levegő a nagyobb nyomású területekről a kisebb nyomásúak felé fúj (ahogyan azt várnánk; gondoljunk csak bármire, amiben a külső nyomásnál nagyobb légnyomás van – léggömbre, légtartályra, kitört ablakú repülőgépre –, és arra, hogy a nagyobb nyomású levegő hogyan igyekszik kiszabadulni), és minél nagyobb a nyomáskülönbség, annál nagyobb a szél sebessége.
Egyébként a szél energiája, a sebességgel négyzetesen nő, tehát egy óránként 300 kilométeres sebességgel fújó szél nem tízszer olyan erős, mint egy 30 km/h sebességű, hanem százszor, és ezért tesz sokszor akkora kárt. Ha mindez több millió tonna levegővel történik, mértéktelen erők lépnek fel. Egy trópusi hurrikán során huszonnégy óra alatt annyi energia szabadul fel, amennyit egy gazdag, közepes méretű ország, például Anglia vagy Franciaország felhasznál egy év alatt.
