2010. április 19., hétfő

India, a végletek birodalma

Kezd helyreállni a rend. Újra olvasok és mos már lassan befejezem a könyveket, amiket jó régóta olvasok. Ez idő alatt azért elolvastam Simó Márton: Tranzit c. könyvét. Volt egy-két érdekes fejezet, de nem volt olyan, ami itt szóra érdemes lett volna.
India más!
Alig vártam, hogy végezzek vele, hogy nekiállhassak Folk György India c. könyvének. Máris álljon itt az első oldalról egy bevezető gondolat.
Mi felülről lefelé bólintunk, ők balról jobbra. Mi a tavaszi napsütésben leszünk szerelmesek, ők az őszi esők idején. Ők a kezükkel eszik az ételt, nekünk ezért a kezünkre ütnek. Ha mi barnulni szeretnénk, ők fehérednének. Ők nem engednek be az otthonukba kutyát, viszont kívánatosnak tatják a teheneket az utcán. A félhold itt áll, ott fekszik, ha mi előreengedjük a nőket, ők a férfiakat engedik előre. India más.

Agyő, Világ! (200)