Most, hogy önnön presztízsének drámai gyorsaságú lerombolását követően a magyar kormány megkezdte a visszavonulást a médiatörvény tökéletes európaiságát hangoztató, de a minden oldalról jövő bírálatok miatt tarthatatlanná vált érvrendszeréből, csak egy kérdés maradt: megússza-e a véleményszabadság korlátozása miatti, és az unióban példa nélküli megbélyegzés nélkül. A válasz: igen, ha megérti, miért került ebbe a helyzetbe.
Az Európai Unió nem büntetőszervezet, hanem jog- és – ami ebben az esetben talán ennél is fontosabb – értékközösség. A kommunista rendszerek összeomlása után az új tagországok ebbe az értékközösségbe léphettek be a jogállami normák teljesítése révén, és részesültek a tetemes közösségi forrásokból, azaz a régi és gazdag tagállamok adófizetőinek euróiból. Ha tehát már tagállamként bármely ország visszakozna a korábban vállalt demokratikus kötelezettségekből, az EU kénytelen lenne fellépni az értékközösség védelmében, még ha védekező mechanizmusai – gyakorlat híján – nem igazán kifinomultak is.
A médiatörvény körüli huzavona üzenetének megfejtésében elmerült néhány brüsszeli beszélgetőpartnerem szerint az unió egyik legnagyobb erénye éppen az, hogy ha megbomlani látja valahol a fékek és egyensúlyok rendszerét, megpróbálja helyrebillenteni azt. Ha nem volna EU, Itáliában diktatúra dúlna, jegyzik meg a brüsszeli folyosókon.
Az európai fővárosokban és az unió központjában eleve gyanúperrel fogadták Orbán Viktor kétharmados győzelmét. A miniszterelnököt korábbi négyéves kormányzása nyomán populistának, nacionalistának tartották, és még európai pártcsaládjából is sokan ilyen nézeteket hangoztattak – legalábbis magánbeszélgetések során. Az aggodalmakat alátámasztotta a második Orbán-kormány megannyi döntése, és a folytonos brüsszeli kétkedés, hogy a kétharmad mindenre felhatalmazást adA lista hosszú: az európai bizottsági szakértőkkel félbehagyott tárgyalások, a nyugdíjrendszer átalakítása, a visszamenőleges hatályú törvénykezés, a jognak a kormány szolgálatába állítása, az Alkotmánybíróság hatáskörének megnyirbálása, a Költségvetési Tanács felszámolása. S végül a médiatörvény. A nemzeti hatáskörök és az uniós szerződések, irányelvek kapcsolatáról persze hosszas jogi viták folytathatók, de az értékközösség normáiról, ideértve a szólásszabadság szentségét, kevésbé. Ezt bizonyította Orbán Viktor fölényeskedő strasbourgi jogászkodásának a közös értékekre hivatkozó éles elutasítása is az európai frakciók zöme részéről.
A magyar kormány még mindig ott tart, hogy az illetékes biztos levelét jogi problémaként kezeli, és kompromisszumokat keres, miközben Brüsszelben az alapértékek megsértésével vádolják. S ha a szép szóból, az előzetes figyelmeztetésből nem ért az Orbán-kabinet, hogy vissza az alapokhoz, akkor a feszültség egyre növekedhet – elnökségi munka ide vagy oda. A kétharmados többség nem terjed ki Európára, ahol vészhelyzetben azért még működésbe lépnek a fékek és egyensúlyok.
Blahó Miklós - Népszabadság
