Van azonban egy harmadik típusú együttérzés és szeretet is. Egyszerűen légy az, aki vagy. Ne süllyedj le egy kisbaba szintjére, és azt sem várd, hogy mások az öledbe ugorjanak. A világban, az életed során egyszerűen légy az, aki vagy. Ha képes vagy erre, akkor automatikusan meglátod a külső körülmények valódi természetét. Pontosan és közvetlenül fogsz tudni kommunikálni, és nem keveredsz bele ostoba érzelmi, filozófiai vagy pszichológiai magyarázkodásba. Ez a nyitottság és kommunikáció kiegyensúlyozott módja, ami automatikusan óriási teret hoz létre, amelyben megtörténhet a kreatív fejlődés, a tánc és létrejöhetnek a kapcsolatok.
Az együttérzés azt jelenti, hogy nem bonyolódunk képmutató és önámító játékokba. Ha akarunk valakitől valamit, gyakran mondjuk neki: "szeretlek". Ezt rendszerint abban a reményben tesszük, hogy az illetőt a saját területünkre csalhatjuk és a mi oldalunkra állíthatjuk. Ez a "propagandista" szeretet nagyon korlátolt érzés: "Szeress, még akkor is, ha gyűlölsz, mert bennem túlteng a szeretet, megörülök a szeretetedért, teljesen megrészegít, ha szeretnek!" Ezzel valójában az akarjuk mondani, hogy a másiknak kötelessége belépni a területünkre, hiszen kijelentettük, hogy szeretjük, és nem fogjuk bántani. Ez meglehetősen kétes próbálkozás. Egy értelmes embert soha nem lehet ilyen trükkökkel csőbe húzni: "Ha tényleg olyannak szeretsz, amilyen vagyok, akkor miért akarsz bekényszeríteni a saját területedre?" Mi szükség a követelésekre? Valójában mit akarsz tőlem? Honnan tudhatnám, hogy ha belépek a "szeretetteljes" területedre, nem fogsz uralkodni rajtam, és nem zársz be a szeretetigényed börtönébe?" Amíg a terület kérdése szerepet kap a szeretetünkben, addig biztosak lehetünk benne, hogy a többi ember gyanúsnak fogja találni ún. szeretetteljes és együttérző magatartásunkat. Ha valaki lakomát készít nekünk, honnan tudhatjuk, hogy nem tett-e mérget az ételbe? Fel kell ismernünk, hogy a felénk irányuló nyitottság valódi nyitottság-e vagy csupán az önzés megnyilvánulása.
