Ha csak az egyik fél beszél, társa minden bizonnyal hallgatásba burkolózott, miközben a
másiknak, hogy ezt ellensúlyozza, be sem áll a szája. Ám ha társunkat egyfolytában elcsépelt
dolgokkal untatjuk, a szavak ellenkező hatást váltanak ki: nemhogy közelebb hoznának, de
eltávolítanak egymástól bennünket. Párunk, hogy szóáradatunkat ellensúlyozza, elutasítóan
hallgat, és magába zárkózik, egy kis nyugalomra vágyva. A párbeszédet elutasítja, egyre
inkább visszavonul a saját világába, miközben a másik egyre több kétségbeesett kísérletet tesz
és az élet minden apró mozzanatát kommentálja. Nemcsak a sértő vagy bántó szavak
némíthatják el a kapcsolatot, hanem az üres, semmitmondó szócséplés is.
Az ilyen viselkedés valójában kétségtelen jele annak, hogy az egyik fél már rég
kiszállt a kapcsolatból, és már csak némán tűri a társát.
