Amint látjuk, mindezek a kísérletek hiábavalók. Semmi értelme küzdeni a kisebbrendűségi komplexusunkkal. A következmények elkerülésének egyetlen lehetősége, hogy megpróbáljuk kiiktatni a komplexust. Ezt kijelenteni könnyű, de megtenni már nehezebb. Annak sincs értelme, hogy bebeszéljük magunknak: pompásan érezzük magunkat. Az ilyen önáltatás sem működik. Itt nagyon hasznos lehet a fényképek módszere, amelyre később még vissza fogunk térni.
Ebben az összefüggésben elég annyit leszögezni, hogy a saját negatív tulajdonságaink miatti aggodalom és a mások jó tulajdonságaival való összehasonlítgatás bizonyos értelemben ugyan¬olyan következményekkel jár, mint az a vágy, hogy bebizonyítsuk a világnak a felsőbbrendűségünket. Az eredmény minden esetben épp az ellentéte lesz annak, mint ami a célunk volt. Ne képzeljük, hogy az emberek pontosan ugyanúgy értékelik a negatív tulajdonságainkat, mint mi magunk. Valójában mindenki csak saját magával van elfoglalva, és ezért nyugodtan letehetjük a vállunkról az önvád súlyos terhét. A többletpotenciál el fog tűnni, megszűnik a kiegyensúlyozó erők működése, nem nehezítik tovább a helyzetünket, és a szabaddá vált energiát a valóban értékes minőségek fejlesztésére használhatjuk fel.
-
Az állásinterjú a munkakeresési fázis legstresszesebb része. Ilyenkor minden tekintet ránk irányul, az interjúztató pedig ravasz kérdésekkel...
-
Most, hogy önnön presztízsének drámai gyorsaságú lerombolását követően a magyar kormány megkezdte a visszavonulást a médiatörvény tökéletes ...
-
Pár héttel ezelőtt a rádióban reggel hallottam egy könyvajánlót. A végét csíptem csak el a beszélgetésnek de annyit sikeresen kihallottam, h...