[...] Hogyan jött létre akkor az "én"-be vetett hit, és az ezt követő neurotikus folyamat? A Madhajamika szemlélete szerint, amikor egy formát érzékelünk, azonnali reakcióként érdeklődés és bizonytalanság jelenik meg bennünk. Ez a reakció csaknem azonnal, a másodperc tört része alatt jön létre. A látott jelenség felismerése után rögtön nevet adunk neki. A névvel természetszerűleg együtt jár a fogalom is. Fogalmmá torzítjuk a látott jelenséget, tehát már nem a valódi természetét látjuk. Létrehoztunk egy szűrőt, egy fátylat, ami elfedi előlünk az érzékelés tárgyának valóságát. Ez gátolja meg a meditáció és a mindennapi élet során való folytonos figyelmesség fenntartását. Ez a fátyol megfoszt bennünket az átfogó tudatosságtól és a meditatív állapot jelenlététől, mert újra és újra képtelenek vagyunk olyannak látni a dolgokat, amilyenek, Ragaszkodunk a nevekhez, az értelmezéshez és a csapongó gondolatokhoz, és ez egyre távolabb visz bennünket a közvetlen és pontos érzékeléstől. Az üresség tehát nem csupán azt jelenti, hogy tudatosak vagyunk önmagunkról és az egyes dolgokhoz fűződő viszonyunkról, hanem inkább egy tudati világosságra utal, ami túllép a fogalmi burkon és a szükségtelen bonyolításon. Nem bűvölnek el többé bennünket az érzéktárgyak, és az arany szerepét sem öltjük többé magunkra. Megszabadulunk a kettősségtől. Ami ezután marad, az nem más, mint a nyílt tér, vagyis a kettősségtől mentes állapot.
Az egyik osztályteremben éppen írásóra folty. Az üvegfalú helyiségbe szaabad belátás nyílt. A gyerekek néma csendben, egyenes háttal másoltá...
Együtt vacsoráztunk. A fiúk már tökéletesen bántak az evőpálcikával, a rizst, de még a levest is azzal ették. A darabos dolgokat ügyesen kih...