A Szív Szútra egy mantrával fejeződik be. A tibeti szövegben ez áll: "Ezért a Meghaladó bölcsesség mantrája, a felülmúlhatatlan mantra, a hasonlíthatatlan mantra, a minden szenvedést elcsitító mantra legyen igazként ismert, mivel itt nincs félrevezetés". (a fordítás Láma Csöpel munkája.) E mantra ereje nem a szavak valamiféle képzelt varázserejéből fakad, hanem a jelentésükből. Érdekes megjegyezni, hogy az ürességről szóló értekezés után - a forma üresség, az üresség forma, a forma nem más, mint üresség, az üresség nem más mint forma - a szútra egy mantrával folytatódik. Az elején a meditatív állapotról beszél, végül pedig egy mantráról, tehát szavakról. Ennek az az oka, hogy először a megértésünkben való bizalmat kell fejleszteni, és meg kell válni az összes előítéletünktől: a nihilizmustól, az eternalizmustól és az összes többi hiedelemtől. Amikor az ember százszázalékosan feltárja magát, leveti az összes álarcot, és teljesen meztelenül, teljes nyitottságban él, azonnal megérti a szó hatalmát. Ha lerántjuk a leplet alapvető, abszolút, végső képmutatásunkról, akkor valóban látni kezdjük ezt a ragyogó ékszert, ami nem más, mint a nyitottság, az önátadás és a lemondás energiával teli eleven természete.
A lemondás ebben az esetben nem valaminek a félredobását jelenti. Miután minden feladtunk, lassan érzékelni kezdjük a békesség eleven természetét. A békesség, amiről itt szó van, nem egy gyenge békesség, vagy gyenge nyitottság, hanem egy erőteljes, legyőzhetetlen, kimozdíthatatlan állapot, amely teljesen mentes a képmutatástól. Ez a békesség mindent betöltő és tökéletes, amelyben egy szikrányi kétely és képmutatás sem kap helyet. A teljes nyitottság maga a tökéletes győzelem, hiszen nincs bennünk félelem, és egyáltalán nem próbáljuk védelmezni magunkat. Ez adja ennek a mantrának a hatalmas erejét. Az ember könnyen azt gondolná, hogy az "Om gáté gáté párágáté párászámgáté bódhi szváhá" helyett ez a mantra inkább az ürességről, a súnjanáról szól, tehát valahogy így hangzana: "Om súnjatá mahasúnjatá". De ehelyett azt mondja: gáté, gáté, vagyis "túljutott, túljutott, teljesen túljutott". Ezek a szavak sokkal erőteljesebbek, mint a súnjáta, mivel a súnjáta kifejezés létrehozása helyett a mantra arra mutat rá, ami a filozófián túl van. Erre utal a gáté gáté: "túljutott, feladta, megszabadult, megnyílt". Az első gáté a zavaros érzelmek fátylától való megszabadulást jelöli. A második a valóságról alkotott primitív hiedelmek fátylára utal. Az első gáté tehát "a forma üresség" elvét képviseli, a második pedig "az üresség forma" ideáját. A mantra következő szava a párágáté, aminek a jelentése "túljutott, teljesen feltárult". Itt már "a forma az forma" - párágáté - elve érvényesül, sőt nem csupán a forma forma, de az üresség is üresség, vagyis párászámgáté: "teljesen túljutott". A következő szó a bódhi. A bódhi ebben az esetben "teljesen felébredett"-et jelent: "feladta, teljesen feltárta magát, levetkőzött és tökéletesen megnyílt." A mantrák hagyományosan a szváhá kifejezéssel zárulnak, aminek a jelentése "úgy legyen". "Túljutott, túljutott, teljesen feltárta magát, felébredett, úgy legyen!"
