Az egyszerűség kedvéért abból indulunk ki, hogy a gondolati kisugárzásnak hasonló frekvenciája van, mint a rádióhullámnak. Amikor valamire gondolunk, a gondolati energiánk frekvenciája a variációtér egy bizonyos szektorára hangolódik. Amikor az energia eljut a variációtér adott szektorába, a variáció anyagi formát ölt. Az energiának nagyon összetett a szerkezete, és áthat mindent, ami ebben a világban létezik. Amíg a testben tartózkodik, a gondolatok módosítják, és amikor elhagyja a testet, olyan sajátosságokkal fog rendelkezni, amelyek összhangban állnak ezzel a gondolattal. A rádióadó is ennek az elvnek az alapján működik. Az energia átveszi a gondolat sajátosságait. Tehát amikor az energia kilép a testből, megmarad benne a gondolati kisugárzás, amely így anyagi valósággá változtatja a variációtér megfelelő szektorát. Amikor valami rosszra vagy jóra gondolunk, a variációtérbe küldjük a gondolati energiánkat. A megváltozott energia kapcsolatba lép valamelyik szektorral, és ezen a módon változásokat eredményez az életünkben.
Egy ember életkörülményei nemcsak a konkrét cselekvése hatására alakulnak és változnak, hanem a gondolatai jellege alapján is. Ha ellenségesen tekintünk a világra, a világ is ugyanúgy fordul felénk. Ha valaki állandóan az elégedetlenségét hangoztatja, az idővel egyre több okot fog rá találni. Ha a környezetünkhöz fűződő kapcsolatunkat a negatív hozzáállás jellemzi, a világ is a legrosszabb oldalát fogja mutatni. Ez fordítva is igaz: a pozitív hozzáállás hatására az életünk is kedvező irányban fog változni. Az ember azt kapja, amit választ. Ez a valóság, akár tetszik, akár nem.
Amíg a gondolataink többé-kevésbé egy bizonyos irányban haladnak, ugyanazon az életvonalon maradunk. Amint azonban valamilyen módon megváltozik a valósághoz való hozzáállásunk, a gondolati kisugárzásunk jellemzői is megváltoznak, és a világunk rétegének az anyagi megvalósulása egy másik vonalon fog tovább haladni. Ott aztán más forgatókönyv szerint alakulnak az események, mégpedig a mi kisugárzásunknak megfelelően. Ha valakinek valamilyen okból már nem tetszik a forgatókönyv, elkezd harcolni, hogy megváltoztassa. Ha közben akadályokba ütközik, általában rögtön rosszkedvűvé válik vagy apátiába süllyed, és a gondolati kisugárzása olyan pályára kerül, ahol még nagyobbak az akadályok. Az élet ilyenkor alaposan kizökken a kerékvágásból.
Ez a folyamat látszólag magától zajlik, de valójában a gondolatai révén Ön irányítja az életét a variációtér egy problémás területe felé. Azt hiszi, hogy a tetteivel leküzdheti az akadályokat, de valójában pontosan azt kapja, amit választott. Ha úgy dönt, hogy megküzd az akadályokkal, tömegével fognak megjelenni Ön előtt a gátak. Ha problémákra irányítja a gondolatait, akkor az élete is tele lesz problémákkal. A tetteivel meg akarja változtatni a jelenlegi életvonalán kialakult helyzetet, de nem tudja megváltoztatni a variációtér forgatókönyvét. Csak arra van lehetősége, hogy egy másik forgatókönyvet válasszon. Ha megpróbálja megváltoztatni a forgatókönyv kellemetlen részeit, ezzel arra irányítja a figyelmét, ami nem tetszik Önnek. Ebben az esetben is meg fog valósulni a választása, ugyanis azt kapja, amit nem akar.
Egy adott életvonalon belül nem lehet megváltoztatni dolgokat. Ha ellátogat egy képtárba, ott sem rendezheti át a képeket tetszése szerint, és nem zárhatja be a kiállítást, hiszen nem Ön a tulajdonos. Abban azonban senki sem gátolja meg, hogy átmenjen a kiállítás egy másik termébe, és olyan képeket nézegessen, amelyek jobban tetszenek Önnek. Természetesen nem lehet egyszerűen varázsütésre átlépni egy másik életvonalra, ahol minden az elképzeléseink szerint alakul. Nem minden gondolat valósul meg, és nem minden vágy teljesül. Nem a gondolatok tartalmáról van szó, hanem sokkal inkább a jellegükről. Egy álom vagy vágy még nem választás. Minden álom szertefoszlik. Eleget kell tenni bizonyos feltételeknek...
[...]
[...]
