Válaszd ki magad a sorsodat (184)

Tudás a semmiből

A tudat és a tudatalatti működési mechanizmusában sok a bizonytalanság és az ellentmondás. Meg sem kíséreljük megoldani az ezzel kapcsolatos rejtélyeket és problémákat, hanem csak bizonyos jellemzőivel foglalkozunk. Az egyszerűség kedvéért mindent, ami a tudattal függ össze, értelemnek fogunk nevezni, és mindent, ami a tudatalattival kapcsolatos, léleknek. Ha az értelem mindent megértene, amit a lélek közölni akar vele, az emberiség már régóta közvetlenül is hozzáférhetne az információmező adataihoz. Nagyon nehéz elképzelni, milyen rendkívüli szintet ért volna el civilizációnk. Ám az értelem nemcsak nem tud odafigyelni, de nem is akar. Az ember figyelme folytonosan vagy a külvilág tárgyaira irányul, vagy a belső gondolataival, érzéseivel van elfoglalva. Szinte sohasem szakad meg a belső monológ, amelyet az értelem tart az ellenőrzése alatt. Az értelem pedig nem érzékeli a lélek finom jeleit, és a hatalma tudatában mindig csak a saját szempontjából fontos tartalmakat hangsúlyozza. Amikor az értelem „gondolkodik”, kategóriákkal dolgozik, amelyekhez hozzárendeli a megvalósult szektorokban található, látható dolgok tulajdonságait. Tehát az értelem kialakult fogalmakban és el-nevezésekben gondolkozik: jelképekben, szavakban, fogalmakban, szabályokban, stb. Igyekszik minden információt beletuszkolni a megfelelő címkével ellátott fiókba. Mindennek, ami csak létezik a világban, van megnevezése és jellemzése: az ég kék, a víz cseppfolyós, a madarak repülnek, a tigris veszélyes, télen hideg van stb. Amikor a tudat érzékel egy információt egy még meg nem valósult szektorból, először értelmezhetetlen tudásként sorolja be. Ha aztán sikerül új megnevezést találni erre az információra, és meg lehet magyarázni a megszokott kategóriák keretében, ezt nevezzük felfedezésnek

[...]

Amióta az értelem elkezdett elvont kategóriákban gondolkodni, a lélekhez fűződő kapcsolata fokozatosan elcsökevényesedett. A lélek nem ismeri ezeket a kategóriákat. Nem gondolkozik és nem beszél, hanem tud és érez, ám nem képes szavakkal vagy jelképekkel kifejezni, amit tud. Ezért nem is tudja megértetni magát a lélekkel. Tegyük fel, hogy a lélek egy még meg nem valósult szektorra hangolódott, és megtapasztalt valamit, ami még nem létezik az anyagi világban. Hogyan közvetítse ezt az információt az értelemnek?
Emellett az értelem folytonosan a számára lényeges dolgokkal van elfoglalva. Meg van győződve róla, hogy mindenre van logikus magyarázat, és szakadatlanul figyeli az információáramlást. A lélektől csak sötét jelek érkeznek, amelyet az értelem a kategóriái alapján nem tud értelmezni.