Útmutató jelek
Amint már mondtuk, az előjeleket nagyon nehéz értelmezni. Még abban sem lehetünk biztosak, hogy az esemény, ami magára vonja a figyelmünket, valóban előjel-e. A legjobb, ha odafigyelünk és érzékeljük, hogy a világ közölni akar velünk valamit. Bennünket ugyanis mindenekelőtt a közeli, homokos tengerpartok és az örvények érdekelnek. Sokszor előfordul, hogy az ember szeretne jelzést kapni a jövőben várható eseményekről. A kérdést legtöbbször meg lehet fogalmazni úgy, hogy a válasz igen vagy nem legyen. Például: Sikerül, vagy nem? Meg tudom oldani, vagy nem? Jó lesz, vagy nem? Veszélyes, vagy nem? Az előjelek értelmezését le kell szűkíteni, és arra kell összpontosítani, hogy „igen” vagy „nem” lesz-e a válasz. És még ekkor sem bízhatunk meg teljes mértékben az értelmezésünk helyességében.
Az előjelek mindig megmutatnak valamennyit a bekövetkező esemény jellegéből. Ha kellemetlen érzéseket keltenek, például félelmet, bizalmatlanságot, nyugtalanságot vagy idegességet, negatív változásra számíthatunk. Ha az érzések többértelműek vagy vegyesek, nem célszerű az előjel értelmezésével próbálkozni. Ilyenkor alapvetően bizonytalan minden következtetés. Semmi esetre se nyugtalankodjunk, és ne tulajdonítsunk túlságosan nagy fontosságot az ilyen előjelnek. De ha úgy érezzük, hogy egy jel tényleg üzenetet hordoz, semmiképp se hagyjuk figyelmen kívül. Talán arra figyelmeztet, hogy óvatosabbnak kell lennünk, változtatnunk kell a viselkedésünkön, vagy valamit más módon kell megoldanunk.
