A dolog kulcsa a körültekintés volt. A berendezést tartalmazó szobában nem volt szabad még suttogni vagy mozogni sem; Cavendish is a szomszédos szobából figyelte a kísérletet egy kis lyukon át bedugott távcsővel. A munka nagy pontosságot kívánt, és tizenhét összefüggő mérésből állt, amelyeket körülbelül egy év alatt sikerült elvégeznie. Számításai elkészültével Cavendish bejelentette, hogy a Föld tömege egy kicsit több mint 13 000 000 000 000 000 000 000 font, vagyis hatmilliárd billió tonna.
A mai tudósoknak olyan pontos gépek állnak rendelkezésükre, amelyekkel akár egyetlen baktériumot is meg lehet mérni; olyan érzékenyek ezek a műszerek, hogy a mérési eredményt befolyásolja, ha valaki ásít a szomszéd házban. Sokat azonban nem pontosítottak Cavendish 1797-es mérésein. A Föld tömege jelenlegi tudásunk szerint 5,9725 milliárd billió tonna, ami csak körülbelül 1%-kal tér el Cavendish adatától. Érdekes, hogy mindez csak megerősítette Newton becslését, amelyet 110 évvel Cavendish előtt tett, mindenféle kísérlet nélkül.
Tehát a XVIII. század végére a tudósok egészen pontosan ismerték a Föld alakját, méretét és távolságát a Naptól és a többi bolygótól; most pedig Cavendish a szobája négy fala közül megmondta a tömegét is. Gondolhatnánk, hogy a Föld korának megállapítása sem jelenthet nagy gondot, hiszen az ehhez szükséges anyagok a szó szoros értelmében a lábunknál hevernek. De nem. Az ember már belepiszkált az atomba, feltalálta a televíziót, a nejlont és az azonnal oldódó kávét, mire rájött, hogyan állapítsa meg saját bolygója korát.
Ahhoz, hogy ennek okát megtudjuk, északra, Skóciába kell utaznunk, és meg kell ismerkednünk egy ragyogó elmével, akiről nem sokat hallani: azzal az emberrel, aki felfedezett egy új tudományt, a geológiát.
