Ez a fejezet rendkívül érdekes, annyira, hogy szinte az egészet idegépelhetném! Több gondolat is - akarva-akaratlanul - feszegeti a Teremtés vs. Evolúció témát.
1953-ban Stanley Miller, egy egyetemi továbbképző tanfolyam hallgatója a Chicagói Egyetemen, fogott két lombikot. Az egyikben egy kis víz volt, mintha ez lenne az ősóceán, a másikban pedig egy gázkeverék metánból, ammóniából és hidrogén-szulfidból, ez volt a Föld őslégköre. A kettőt gumicsövekkel kötötte össze, és egy-egy szikrát is adott a rendszerhez, mintha villámlana. Néhány nap múlva a vizet tartalmazó lombik sárgászöldre változott, mert kialakultak benne az aminosavak, zsírsavak, cukrok és más szerves vegyületek. Miller tanára, a Nobel-díjas Harold Urey elégedetten jegyezte meg: „Ha a Teremtő nem így csinálta, akkor túlbonyolította a dolgot.”
