Nagy szerencsénk, hogy a Földnek van légköre. Ez nem engedi, hogy kihűljünk. Nélküle a Föld -50 °C átlaghőmérsékletű, élettelen jéggolyó lenne. Ráadásul a légkör elnyeli vagy eltéríti a kozmikus sugárzás, a töltéssel rendelkező részecskék, az ultraibolya sugarak és más nem kívánatos látogatók nagy részét. A légkör védő hatása – bár gázokból áll – megfelel egy 4,5 méter vastag betonrétegének, és nélküle a láthatatlan kozmikus részecskék apró dárdákként hatolnának át rajtunk. Ha a légkör nem lassítaná le az esésüket, még az esőcseppek is úgy kólintanának fejbe minket, mintha megköveznének.
Légkörünkkel kapcsolatban az a legkülönösebb tény, hogy nincsen valami sok belőle. Fölfelé körülbelül 190 kilométer távolságig tart, ami a Földről nézve nagynak tűnhet, de ha asztali földgömbbel akarjuk modellezni, körülbelül egy-két lakkrétegnyit tenne ki.
A könnyebb tudományos tanulmányozás érdekében a légkört négy különböző vastagságú rétegre osztották: troposzféra (felhőöv), sztratoszféra, mezoszféra (középső légkör) és ionoszféra (ma gyakran hívják termoszférának vagy Heaviside-rétegnek is). A troposzférát szeretjük a legjobban. Csak ebben van elegendő hő és oxigén a fennmaradásunkhoz, bár a túlélés gyorsan nehezedik, amikor felfelé tartunk benne. A troposzféra a felszíntől a legmagasabb pontjáig körülbelül 16 kilométer magas az Egyenlítőnél, de csak 10-11 kilométeres a mérsékelt éghajlatú vidékek fölött. Ez a sáv adja a légkör tömegének 80%-át, és itt van majdnem az összes víz, tehát gyakorlatilag az egész időjárás ebben a vékony rétegben zajlik. Ennyi áll az olvasó és a megsemmisülés között.
