Egy fontos tanács (88)

Tanulmányaim során többször találkoztam már a siker hármas tézisben való megfogalmazásával. Volt (és talán ez a legmélyebb), hogy a Vágy, Hit, Elvárás trió jelemezte leginkább ezt. Most, e könyv olvasásakor megint belefutottam - bár más megfogalmazásban - ebbe a "törvénybe".

Ahhoz, hogy (anyagi) céljait elérje, három alapvető meggyőződésre van szüksége:

1. A helyzetnek meg kell változnia.
2. Nekem kell ezt megváltoztatnom.
3. Képes vagyok rá, hogy megváltoztassam.

(Bodo Shafer: Út az anyagi függetlenséghez)

Elmélkedés a következetességről (80)

Sokat gondolkodtam már magam is azon, hogy vajon meddig kell tartanunk magunkat az elvekhez vagy, meddig kell következetesnek maradnunk bizonyos dolgokban. Ha belegondolunk, számos példát tudnánk hozni arra, hogy a (fanatikus) következetesség nem vezet jóra. De arra is legalább ennyi (ellen)példát találnánk, hogy igenis, a következetességgel lehet csak előrébb jutni, megoldani helyzeteket. Gyanítom, hogy a gyereknevelésben bár elengedhetetlen a következetesség, mégsem lehet teljes szigorral ezt az elvet vallani tizen- huszon éven át. Ahogy nyiladozik az értelem, annál inkább kell (tudni) elrugaszkodni, elszakadni a következetesség következetes betartásától.

Egy hazafi, egy katona valószinűleg az második lehetőség mellett tenné le a voksát, talán még a KRESZ-t alkotó is. És azt hiszem ez rendben is volna. Egy idomár bizonyosan a vasfegyelem és az ezzel párban járó következetesség mellett érvelne, ha jól idomított állatot kérnének tőle.

Én úgy hiszem, ma, ebben a pillanatról-pillanatra változó világban lazábbra kell(ene) engedni a következetesség gyeplőjét. Muszáj rugalmasan, az adott szituációhoz igazítani az elveket, a működést. Ezzel nem azt akarnám mondani, hogy legyünk "árulók" és adjuk fel az elveinket, szakítsunk a következetességgel, hanem azt, hogy ha a cél szerint járjunk el.

Az igaz és hamis [következetes, szélsőséges értelemben vett] szerinti felosztás nem visz előbbre a dolgok megértésében.

Mégis, nehéz elszakadni ettől a látásmódtól. Ennek fő oka a biztonság iránti igényünk. Szeretnénk bízni a többiekben és önmagunkban. Nehezünkre esik elfogadni olyan kijelentést, mint amit Konrad Adenauer, a volt német kancellár tett: "Mit érdekel engem , hogy tegnap milyen ostobaságokat mondtam!" Ilyenkor rögtön arra gondolunk: "De mi van a következetességgel?" Talán segít ezzel kapcsolatos nézetei újragondolásában, ha elolvassa Mahatma Gandhi következő mondatait:

"A következetesség nem abszolút erény. Ha ma a dolgot másképpen látom, mint tegnap, akkor nem az jelenti-e az egyetlen konzekvenciát, hogy megváltoztatom az irányt? Így ugyan a múltammal szemben nem voltam következetes, de következetes vagyok az igazsághoz...
A következetesség azt jelenti, hogy követem az igazságot, miután felismertem azt. "

Amikor Gandhi megnősült, bizonyosan más nézeteket vallott a házasságról és a szexről, mint amikor később elhatározta, hogy testét és lelkét csakis kizárólag feladatának, India függetlenségének szenteli. Hogy e hozzállás "igaz" volt-e vagy sem, ennek megválaszolására nem vagyunk feljogosítva.

És éppen erről van szó. Hajlamosan vagyunk arra, hogy mindent besoroljunk az igaz és a hamis kategóriáiba. A jó és a rossz kategóriája teljes mértékben emberi találmány, a természetben ilyesmi nem létezik.

(Bodo Schafer: Út az anyagi függetlenséghez)

Az élet nem más... (46)

Mostanában nem nagyon volt időm/erőm olvasni, de azért persze nem felejtettem el a könyveket...
Újraolvasom az Út az anyagi függetlenséghez c. Bodo Schäfer könyvet. Igyekszem majd innen is idézni hasznos és számomra fontos gondolatokat. Most éppen a 46.oldalon járok, amikor végre notebook közelbe is kerültem, úgyhogy nosza, itt az első post.

A csodára várni legalább akkora butaság, mintha egy sportoló otthon, a tévében nézné végig az Olimpiát, és abban reménykedne, hogy megnyeri az aranyérmet. Nem történik "csoda", ha nem teszünk érte.
Hogyan tudjuk előkészíteni a csodát? Ha folyamatosan tanulunk és fejlődünk. Ez az én életfilozófiám. Ha nem fejlődünk, meghalunk. Az élet nem más, mint növekedés és fejlődés. Ez azt jelenti, hogy olyan jokká kell válnunk, amire csak képesek vagyunk.

(Bodo Schäfer: Út az anyagi függetlenséghez)