Együtt vacsoráztunk. A fiúk már tökéletesen bántak az evőpálcikával, a rizst, de még a levest is azzal ették. A darabos dolgokat ügyesen kihalászták, majd a szájukhoz emelve a kis tálkát, kiitták belőle a hátramaradt lét.
Az asztal közepére kitett húsokból és zöldségekből közösen falatoztunk. Egy tányérból enni különös, spirituális élmény. Megszűnik az enyém-tiéd érzése, csak a mi létezik. Pont így éreztem magam azon a vacsorán; nem volt én, te, ő. Csak mi voltunk. Mindannyian egyek.
