- Fiam, muszáj elmondanom, mit gondolok - köszörülte meg apa a torkát. - Amit keresel, az nincs. Fogd fel végre! Ha folyton vigaszt és bizonyosságot keresel, lemaradsz az életről. A halál is az élethez tartozik. És a bizonytalanság az élet része. De éppen ettől szép. Nem tudhatjuk, mi történik majd holnap. Talán meghalunk. Igen, fiam, lehet, hogy meghalunk. De élhetünk is! Éppúgy ezek szép csoda is történhet velünk. Ne keress tovább, mert boldogtalan maradsz. Kérlek, fiam,- sírta el magát -, hagyj fel végre a kereséssel, mert belezavarodsz, és végül tényleg megbolondulsz.
Hosszú szünetet tartott, majd megtörölte a szemét zsebkendőjével és komoly arccal folytatta.
- Ha nem kutatsz tovább, hidd el, meg fogod találni, amit keresel. És akkor rá fogsz jönni, hogy nincs semmi, amit keresned kéne. Mert nincs múlt, ahogy nincs jövő sem. Csak a pillanat van, fiam. Ne maradj le róla!
