A kvarkok azonban nem sokáig maradhattak a legalapvetőbb, legegyszerűbb részecskék. Amikor jobban megismerték őket, kénytelenek voltak ezeket is tovább osztályozni. Bár a kvarkok túl kicsik ahhoz, hogy színük, ízük vagy bármilyen felismerhető fizikai tulajdonságuk legyen, hat csoportra osztották őket: fel, le, ritka, bájos, felső és alsó. Különös módon a fizikusok a fenti tulajdonságokat a kvarkok ízeként emlegetik, és ezeken belül megkülönböztetnek piros, zöld és kék kvarkot. (Nem rejthetjük véka alá gyanúnkat, hogy az elnevezések nem véletlenek; először Kaliforniában használták őket a pszichedelikus korban.)
Végül mindebből kibontakozott az úgynevezett standard modell, amit tekinthetünk a szubatomi világ építőkészletének. A standard modellben van hat kvark, hat lepton, öt ismert bozon plusz egy feltételezett hatodik, a Higgs-bozon (Peter Higgs skót fizikus után), és a gravitáción kívül három fizikai erő: az erős és a gyenge kölcsönhatás és az elektromágnesség.
